A társas képességek létfontosságúak az életben való boldoguláshoz
Ember – társ
Mivel az ember társas lény, ezért társas képességek, vagyis a szűkebb és tágabb közösségbe való beilleszkedés számára létfontosságú. A gyermekek, fejlődésük során, egyre több tagból álló csoportba képesek beilleszkedni. A különböző csoportok azonban eltérő szabályok szerint működnek, aminek oka, hogy ezek nem genetikailag meghatározottak.
A társas viselkedés fortélyait felcseperedve sajátítja el mindenki, ezért ezek taníthatók és fejleszthetők. A szülő célja az, hogy gyermekéből egyéni boldogulását más emberekkel együtt megtalálni képes, boldog és sikeres felnőtt váljon, aminek elengedhetetlen alapját adják a társas képességek.
Az első három hónap
Az első három hónap során sok szülő megemlíti, hogy gyermeke olyan, mintha a külvilágtól elzárt burában élne, nem különbözteti meg szüleit, de legalábbis nem adja ennek jelét. Ennek oka az idegrendszer és az érzékszervek fejletlensége. Három hónapos kor környékén azonban a kisbabák kezdenek csüngeni édesanyjuk tekintetén, és ha ő rájuk mosolyog, a csecsemő is visszamosolyog. Ez – az úgynevezett szociális mosoly – az első jele a szülő és gyermeke közti kommunikációnak.
A mosolynak ez a fajtája már megköveteli egy másik ember jelenlétét, és a kommunikáció kölcsönösségét, ezért az első, társak irányába tett lépésnek tekinthető. Éppen ezért fontos, hogy a szülő sok alkalmat adjon a csemetéjének ennek gyakorlására, akár ő, akár a kisbaba kezdeményezi.
Három és nyolc hónapos kor közt
Az ezt követő négy-öt hónapban a csecsemő általában szívesen barátkozik, nem ijed meg az idegenektől és nyitott a nem szóbeli kommunikáció különböző formáira más emberekkel. Erre érdemes is alkalmat adnunk neki, hisz a szülőkön és családtagokon kívül valószínűleg mással is szívesen “elbeszélget” így gyermekünk, s közben akaratlanul is elsajátítja azoknak a képességeknek az alapjait, melyekre később szüksége lehet más emberek megértésében. Ezt a viszonylag nyugodt négy-öt hónapot egy újabb átmenet követi.
Az idegrendszer további fejlődése miatt a csecsemő képes lesz felidézni emlékeit és azonnal felismerni az újat. Mivel nem sok tapasztalata van még és viszonylag védtelen, ezért sok, számára szokatlan jelenséggel szembesül, melyek félelmetesek.
A legijesztőbb ilyenkor számára az, hogy ha édesanyja vagy nevelője eltűnik, vagyis kikerül látóteréből. Ebben az időszakban a csecsemő nagyfokú szorongást él át az elváláskor, amit a szakemberek szeparációs szorongásnak hívnak. Ennek megjelenése olykor a szülő számára is kétségbeejtő lehet, de fontos tudnunk, hogy ez teljesen természetes jelenség, a gyermek egészséges fejlődésmenetének része.
E szorongás hatásainak mérséklését úgy érhetjük el, hogy azokban a helyzetekben, amikor például ki kell mennünk a baba szobájából, szóval tartjuk őt, hogy megtanulja, az édesanya nem tűnt el, és nemsoká visszatér, vagy kukucs-játékot játszunk vele.
Változások nyolc hónapos korban
Nyolc hónapos koruk után a csecsemők társas képességeinek palettáján új színfolt jelenik meg. Az ezt megelőző időszakban, ha kommunikáltak, a szülő és gyermeke figyelme kölcsönösen egymásra irányult.
Nyolc hónapos koruk után a kisbabák azonban már akkor is követik anyjuk tekintetét, ha az elnéz róluk egy másik emberre vagy egy tárgyra. Ilyenkor jön létre a közös figyelem, amikor a gyermek és édesanyja figyelme egy tárgyon osztozik. Ez azért lehetséges, mert a csecsemő megérti azt, hogy a másik ember észrevett valamit, ami az ő kíváncsiságát is felkelti.
Fontos képesség ez, hiszen alapját adja a mások helyzetébe való beleélésnek és az empátiának, ezért gyakoroltathatjuk is, ha feltűnően nézünk rá egy érdekes dologra, vagy felhívjuk a baba figyelmét valami izgalmas, új jelenségre, pl. rámutatással.
Tizenkét hónapos kor után
Addig azonban még sok időnek kell eltelnie mire ezek a képességek teljesen kifejlődnek. A kisgyermek sokáig egocentrikus, vagyis csak saját szempontjait képes figyelembe venni. Tizenöt hónapos korától kezdve ezért lényeges, hogy más gyermekeket is lásson. Valószínűleg még csak távolról fogja őket figyelni, és nem mer odamenni hozzájuk, de ez természetes ebben a korban.
Ha csak megfigyel más gyerekeket maga körül, akkor is rengeteg új dolgot tanulhat tőlük arról, hogy miként kell együtt játszani, hogyan kell csoportban viselkedni, mit lehet, és mit nem lehet tenni.
Nagyjából húsz hónapos korától kezdve aztán egyre erősebb jeleit adja annak, hogy nála is megjelenik az, amit a szülők “dackorszak” néven ismernek.
Az addig szófogadó gyermek egyre gyakrabban mond nemet, és ha nem az ő kívánsága teljesül, akkor sírni vagy rúgkapálni kezd.
Ilyenkor fontos, hogy a szülő határozott maradjon, és tartassa be azokat az elemi szabályokat, amikhez korábban is ragaszkodott. Bár rövid távon ez a nehezebb megoldás, hosszú távon a gyermeknek arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, amit csak a szeretetteli és apró korlátozások révén élhet meg.
Ugyanebben az időszakban az is nagyon gyakori, hogy a gyermek, fejlődő szókincsét használva, egyre több beszélgetést kezdeményez szüleivel. Ilyenkor jó, ha egy kis időt szakítunk a vele való beszélgetésre vagy akár játékra, hiszen számára fontos, hogy emberek társaságát élvezhesse.
Kétévesen
Két éves kor után a gyerekek egyre önállóbbak, és szívesen próbálgatják frissen megszerzett képességeiket. Ilyenkor a szülő nyújtja a biztos hátteret, ahová a gyermek nyugodtan fordulhat, bármi baj éri. Ugyanakkor a szülő feladata ilyen korban már az is, hogy biztassa gyermeke önálló kezdeményezéseit, biztassa arra többek között, hogy más gyerekekkel játsszon.
Mivel a tulajdon fogalmát a gyermekek még nem értik teljesen, ezért a szülőnek el kell magyaráznia azt, hogy csemetéje nem veheti el mások játékait kérdezés nélkül, de ugyanígy azt is, hogy gyermeke ossza meg mással a sajátjait, hiszen azt csak rövid időre kérik kölcsön. Ezzel serkentheti a mások helyzetébe való beleélést, ami nagyjából három éves korra új minőséget ér el.
A kisgyermek képes lesz mások érzelmeit megérteni, és ha egy játszótársa szomorú vagy elpityeredik, akkor valószínűleg meg fogja őt vigasztalni. Ilyen korban a gyerekek már arra is hajlandóságot mutatnak, hogy a számukra szimpatikusabb társaikkal barátságot kössenek: Erre érdemes biztatni is őket, hiszen kortársaiktól és kortársaik révén rengeteg új tapasztalatra tehetnek szert.
Összegzésként
A gyermekek számára a játék tehát új képességeik elsajátításának terét nyújtja, de nem szabad elfelejtenünk, hogy sosem a szülő vagy a szülők nélkül, hanem csak velük együtt, és addig, míg a gyermek örömmel vesz részt benne. Csak addig fejleszt és serkent a játék míg boldogságot okoz, ehhez pedig szükséges a szülők jelenléte, esetleg kisebb vagy nagyobb bevonódása, valamint az is, hogy gyermekünk önmaga határozhassa meg, hogy mivel mennyit játszik, hiszen nála jobban senki nem tudja, hogy számára milyen a jó játék.
Kapcsolódó cikkeink:
- A legjobb fürdőjátékok
- 10 játék, ami segíti a kicsi fejlődését
- 8 dolog, amire minden babának szüksége van a fejlődéshez
- 3 éves a gyerek, túl vagyunk a nehezén?
- A személyiség alakulása kisgyermekkorban
- A gyermeki gondolkodás sajátosságai
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
