Az ABM (Academy of Breastfeeding Medicine) 2019-es klinikai protokollja szerint a csecsemők átlagos tejszükséglete 450-1200 ml naponta. Az ezt meghaladó mennyiség esetén beszélhetünk tejtúltermelődésről.
Mivel ez az állapot mind az anyánál, mind a csecsemőnél kóros tüneteket okozhat, ezért a szakirodalomban „hiperlaktációs szindrómaként” is hivatkoznak rá. Ilyenkor az anya állandó telítettséget és feszítő érzést tapasztalhat a melleiben, a szoptatások közötti időszakban tejcsepegés figyelhető meg, míg a szoptatás során az ellenoldali emlőből jelentős mennyiségű tej is folyhat. A hiperlaktáció miatt gyakori lehet a tejcsatorna-elzáródás, és nagy a kockázata a mellgyulladás kialakulásának. A mell túltelítődése miatt a baba nyugtalan lesz a mellen, szoptatás közben sokszor elengedi azt; cuppog, az áradó tej miatt gyakran fuldoklik, öklendezik, rengeteget bukik, emellett fáj a hasa és zöld a széklete.
Szoptatós csoportokban és fórumokon ilyen esetben nagyon gyakran a blokkszoptatást javasolják egymásnak a kismamák, ezt azonban csak kellő körültekintéssel és szakértői kontroll mellett alkalmazhatjuk.
Mikor jöhet szóba a blokkszoptatás?
A blokkszoptatás, ami elsősorban tüneti terápia, akkor merül fel, amikor az édesanyának túl sok teje termelődik, vagy az erős tejleadó reflex miatt nehezített a kisbaba szoptatása – szögezi le a beszélgetésünk elején dr. Sztahovits Petra neonatológus, laktációs szaktanácsadó, aki többször is hangsúlyozza, hogy bármilyen szoptatási probléma merül fel, elsőként az alapokat kell megvizsgálni. Ez esetben tehát azt, hogy mi állhat a túltermelődés hátterében.
Mi mindennek jár utána a szoptatási tanácsadó?
Meg kell nézni többek között, miként kerül mellre a baba, jól kapja-e be az emlőket, és hatékonyan, valamint elegendő gyakorisággal szopizik-e. Ezek azért fontos szempontok, mert már attól is kialakulhat túltermelés, hogy nem megfelelő a mellre tétel, ezáltal nem hatékony a szoptatás, és nem ürül ki jól a mell.
Gyakori probléma az is, hogy sok egészségügyi dolgozó nincs tisztában a tejtermelés mechanizmusával, és már az első napokban arra biztatják az anyukákat, hogy a szoptatások után rutinszerűen kezdjenek fejni, nehogy elapadjon a tej – véli dr. Sztahovits Petra. Szerinte ez hibás gyakorlat, ami egyik lehetséges oka a túltermelésnek, nagyon sokszor odavezet, hogy nem áll be a kereslet-kínálat egyensúlya, a tejtermelés pedig fokozódik.
Túlzott tejtermeléshez vezethet a tejserkentő teák fölösleges használata is, ami abból a mélyen gyökerező tévhitből fakad, hogy egy kismamának csak akkor lesz megfelelő a tejtermelése, ha bizonyos italokat és ételeket fogyaszt rendszeresen. Holott nem kell semmi extra dolog ahhoz, hogy valakinek elegendő teje legyen, mindössze annyi, hogy hatékonyan és gyakran szopizzon a baba.
Fotó: Getty
Mi az oka annak, hogy a tejtermelődés egyensúlya felborul?
A mell nem tárol tejet, az ugyanis a szoptatás alatt, inger hatására termelődik. Hogy egy szemléletes, bár talán kissé szokatlan hasonlattal éljek, a mell nem olyan, mint egy kancsó, amiből időnként kitöltjük a kellő mennyiséget, hanem inkább olyan, mint egy pici vécétartály, amit, ha lehúzunk, azt fogjuk hallani, hogy egy ideig telítődik, majd egyszer csak kattan egyet, és megáll. A mell is hasonló önszabályozó mechanizmus alapján működik, a tejtermelés pedig egy negatív visszacsatolás révén fog megállni egy ponton, hiszen emlőink sem rendelkeznek végtelen tárolókapacitással. – Akinek túltermelése van, annak ez a bizonyos beállítási egyensúlypontja magasabban van, mint kellene, a tej pedig azért jön gyorsan, merthogy sokkal több termelődött, mint amire szükség van – magyarázza a laktációs tanácsadó.
Mi a teendő, amikor tejtúltermelődés alakul ki?
Az egyensúly visszaállításához sokszor már az is elegendő lehet, ha a kismama befejezi a felesleges fejést, és gyakrabban szopizik a baba. Minél több idő telik el ugyanis a két szoptatás között, annál inkább feszül a mell, és annál gyorsabban jön majd a tej, illetve annál inkább a hígabb rész fog ürülni belőle. Az emlőben termelődő tejről tudni kell, hogy két részből áll: a szoptatás elején ürülő hígabb, laktózban gazdagabb első tejből, és a vége felé ürülő, zsírosabb „hátsó tejből”. A tejtermelésért a tejmirigyeink felelősek, a zsír pedig a sejtek falához tapad, és lassítja a tej áramlását. Ez a zsír azonban akkor tapad jobban a sejtfalhoz és kerül bele nagyobb mennyiségben az anyatejbe, minél üresebb a mell. Amikor tehát az emlők telítve vannak és nagyon feszesek, akkor a tej is gyorsabban ürül, és laktózban dúsabb lesz. Bár a csecsemők alapvetően nem laktózérzékenyek, ha eltolódik az egyensúly, és jóval több a laktóz, mint amit a baba aktuálisan fel tud dolgozni, akkor a táplálék gyorsan kiürül a gyomrából, a bélrendszerében gázok képződnek, puffadás alakul ki, fájni fog a hasa, zöld, híg és kirobbanó lesz a széklete.
Emiatt ezekkel a babákkal gyakran fordulnak a szülők gasztroenterológus szakorvoshoz, akitől reflux, kólika és tejfehérje-érzékenység diagnózissal távoznak. Valójában azonban nem ezek a problémák húzódnak meg a háttérben, hanem egész egyszerűen a tej túltermelődése okozza a kellemetlen tüneteket, amiért pedig sokszor a rutinszerűen alkalmazott fejés a ludas.
Ilyenkor tehát azt javasoljuk az érintett anyáknak, hogy ne folytassák tovább a fejést, hanem tegyék mellre a babát minél gyakrabban, és csak akkor fejjenek egy keveset, ha úgy érzik, hogy a szoptatás után nem könnyebbült meg a mellük – mondja dr. Sztahovits Petra. – Fontos azonban, hogy mindig csak annyit fejjenek ki, hogy a feszülő érzés megszűnjön, mert a túlzott fejés szintén fokozza a tejtermelést.
Mikor lehet szükség a blokkszoptatásra?
Ha minden lehetséges alapdolgot kizártunk, és a túltermelődés nagyon súlyos, akkor jöhet szóba a blokkszoptatás. Ez azt jelenti, hogy reggel mindkét mellét lefeji az anyuka, és amikor puha, nem feszül, akkor szoptatja meg a babát, aki az üresebb mellből nyugodtabban, kényelmesen tud szopizni. Mivel a tejtermelődés mechanizmusa itt is érvényesül, vagyis a tej az inger hatására fog termelődni, nem kell attól tartani, hogy nem jut táplálékhoz a baba.
A következő alkalommal, amikor a baba visszakéredzkedik a mellre, a kismama nem vált mellet, hanem egy bizonyos időn (blokkon) belül – ami lehet 2, 3 vagy 6 óra is – mindig ugyanarra a mellre teszi vissza a picit. Ha például kétóránként szoptatott, akkor nem kétóránként vált mellet, hanem négyóránként. Az előre meghatározott blokkban tehát mindig ugyanabból a mellből történik a táplálás, majd a blokk végén következik a mellváltás.
Mivel a két emlő egymástól függetlenül termeli a tejet, az ellenoldali emlő egy túlfeszült állapotba kerül, amit a szervezet is érzékelni fog, és azon az oldalon visszafogja a tejtermelést.
Ez a módszer azonban nagy körültekintést igényel, hiszen könnyen túlkínálathoz vezethet, ami miatt tejcsatorna-elzáródás, vagy akár egy streil mellgyulladás is kialakulhat. Emiatt is rendkívül fontos, hogy a blokkszoptatás szakember felügyelete mellett, a kismamával szoros együttműködésben történjék.
Mennyi idő, amíg a felborult homeosztázis visszaáll?
Ez személyenként változik – van, akinél elég gyorsan bekövetkezik, míg másoknál hetek, hónapok kérdése, amíg beáll. Az első időszakban nagyjából három hónapot vesz igénybe, amíg a kereslet-kínálat egyensúlya kialakul. Ilyenkor még teljesen természetes, hogy a babának nincs akkora tejigénye, mint amennyit az édesanya meg tud termelni.
Az óvatos fejés mellett (amivel a mellek megkönnyebbülését érjük el) hatékony lehet még a meleg zuhany is, ami be tudja indítani a tejleadó reflexet. Ennek hatására annyi tej tud kiürülni, ami megkönnyebbülést jelent a melleknek, anélkül, hogy felesleges ingereknek tennénk ki őket.
Nagyon bőtejű kismamáknál nem szoktam pluszingert javasolni, ilyenkor kipróbálható még a zsályatea is, ami enyhén csökkentheti a túltermelést, de van, akinek ez sem válik be sajnos.
Kapcsolódó cikkek
