Az izmok fejlődése a babáknál
Az izomrendszer biztosítja babánk számára a mozgáshoz szükséges aktív szervrendszert, melynek működéséhez elengedhetetlen azonban az idegrendszer szervező funkciója is. Ahhoz tehát, hogy az újszülött mozgásfejlődése megfelelően alakuljon, az ép idegrendszer mellett ép izomzattal és csontozattal is kell rendelkeznie, és szervezetének képesnek kell lennie az egybehangolt működésre.
Az izomzat felépítése, aránya és méretei is számtalanszor változik életünk során, ezen belül pedig az egyes izmok illetve izomcsoportok is eltérő módon fejlődhetnek.
Az újszülött izomzata
Az érett újszülött testsúlyának kb. 12-14%-a zsír, 20%-a izom (felnőtt férfiaknál az izomtömeg kb. 40%-nyi, míg a nőknél 35-37%-nyi).
Az újszülött testhelyzete hasonló még a magzati pózhoz, izomzata fokozott tónusú, ezért karját és lábát behajlítva tartja, míg ökleit összeszorítja. Ha hasra fordítjuk, akkor fejét automatikusan oldalra fordítja, és képes a másik oldalra is átfordítani a fejét. Ez azonban egyelőre csak reflexszerű és nem tudatos mozgás.
Az egészséges újszülött élénken mozog, mozgásai többnyire szimmetrikusak, törzse a középvonalban van.
A kisbaba feje testéhez képest nagy, ezért születésekor túlságosan nehéz ahhoz, hogy nyak-és hátizmaival képes legyen emelni.
A csecsemő mozgás- és izomfejlődése
A csecsemő izomfejlődésének jellegzetessége, hogy először a fejhez közelebbi izomcsoportok kezdik el a működésüket, majd a végtagok felé is megindul fokozatosan a fejlődés. Mivel születéskor csak minimális izomzata van a kicsiknek, így az izomzat fejlődésében fontos szerepe van a saját szabad mozgásnak, és a működő izmok gyakoroltatásának.
Az 1 hónapos csecsemő fektetve már felemeli a fejét, és oldalra fordítja. Amikor a hátán fekszik, mozgása darabos, végtagjait még egyszerre mozgatja, karjai igen aktívak.
Ha felemelsz egy egyhónapos babát, mindig tartani kell a fejecskéjét, hiszen ő maga még nem képes rá, nyakizmai még gyengék ehhez.
A 2-3 hónapos csecsemő izomtónusa fokozatosan lazul.
A 2. hónapra megerősödnek azok a nyaki izmok, amelyek a fej tartásáért felelősek, így ha hasra fekteted, akkor fejét 45 fokos szögben felemeli, és rövid ideig meg is tartja.
Hason fekve a térdben behajlított lábakat maga alá húzza, és amikor ébren van, szívesen végez kúszó mozdulatokat, ami nagyban hozzájárul izomtónusának fejlődéséhez. A harmadik hónapra hason fekve lábai már majdnem nyújtottak.
Fontos, hogy ebben az időszakban minél többet fektesd hasra, mert ez segíti elő a fej, majd a törzsemeléshez szükséges izmok erősödését. A törzs és a végtagok izomzatának a fejlődése teszi majd lehetővé, hogy a későbbiekben saját súlyát meg tudja tartani a gyermek, másrészt a hason fekvéssel gerince is erősödni fog.
A harmadik hónaptól már a szándékosság is megjelenik mozgásában. Amikor felemeled, a fejét a törzsével egy irányban tartja, és testével már aktívan segíteni próbál. Ekkorra már stabilan tartja a fejét is, amit háton fekve egyik oldalról a másikra fordít.
A nyakizmok után a karizmok fejlődésének lehetünk szemtanúi.
A baba háton fekve már képes a könyöklésre (a szimmetrikus alkartámaszra) is, miközben mellkasát kissé megemeli.
Ügyelj arra, hogy háton is elegendő időt töltsön babád! A háton fekvés teszi lehetővé, hogy megtanulja karjait és lábait felemelni és mozgatni.
Ebben az időszakban háton fekve felfedezi saját kezét is: középre emeli mindkettőt, és hosszasan nézegeti.
A 4-5 hónapos csecsemő testtartása könnyedebbé válik, hiszen izomtónusa normalizálódik. Háton fekve fejét már középen tudja tartani, nem billen oldalra. Lábát már egyre magasabbra tudja emelni, combját és térdét megfogja.
Kialakul a biztos fejemelés: hason fekve fejét már 90 fokos szögben tudja tartani, miközben nyitott tenyérrel és kinyújtott karral tud támaszkodni. Törzse ebben a helyzetben homorú, miközben csípője lent marad. A hárompontos támaszkodásnak köszönhetően (amikor egyik karja már a levegőben van) hátáról az oldalára tud fordulni mindkét irányba, majd az ötödik hónapban a hasra fordulás következik.
Hátán fekve lábával löki magát, így forog körbe-körbe az ágyában.
Ebben az időszakban fontos, hogy megnövekedett mozgásigényét kielégítsük, legyen tere és többféle motiváló játéka mozgása fejlődéséhez.
A 6-7 hónapos csecsemő az egyszerűbb, reflexszerű mozgásokat hátrahagyva immár tudatos mozgáselemeket használ. Szembetűnőek a fizikai változások is, hiszen teste karcsúsodik, formálódik. Az addigi bájos babaháj helyét átveszik az izmok.
Félévesen a babák már bármerre elfordulnak egy-egy érdekes játékért, és egyre többféle módon képesek helyüket változtatni. Hátukról az oldalukra és hasukról a hátukra gurulnak, hátrafelé tolják magukat.
Ekkor veszi kezdetét a kúszás is. Ez már egy jóval összetettebb mozgásforma, amihez a kezek és lábak összehangolása szükséges. Kezdetben a kúszás aszimmetrikus, a mozgás felgyorsulásával azonban kialakul az ellentétes kéz-láb mozdulat. Kúszáskor a hasán fekve történik az előrehaladás, a hasát egyelőre nem emeli fel a földről. A mozgást két karja segíti, amivel húzza magát előre. Lábai mindeközben nyújtottak, medencéjét mozgatja.
A 7. hónapban sok kisbaba mér képes hason fekvésből négykézláb helyzetbe emelkedni, ebben a pozícióban pedig így előre-hátra ringatja magát. Ezzel a mozgássorral a törzs és a váll valamint a lábizmok is erősödnek, ami majd a felálláshoz lesz nélkülözhetetlen.
Felültetve, kezével támaszkodva vagy megtámasztva rövid ideig megül, de törzsizmai hamar elfáradnak. A 8-9 hónapos baba már váltott lábbal és kézzel képes kúszni, sőt a legtöbb gyerkőc már elkezdi a mászást is, ami a 9. hónapra kezd begyorsulni. E mozgásformák elsajátítása közben izomcsoportjai folyamatosan erősödnek. A kúszás a hátizomzatot erősíti.
Mászáskor a felsőteste kezd elemelkedni a földtől, térdét felhúzza, és váltott mozgást végez végtagjaival. A mászás tehát a végtagok, a törzs, a has, a mell és a vállizmokat erősíti.
Négykézláb állásból már ügyesen fel tud ülni, hiszen törzse és karja már kellően erős ehhez a művelethez. Ebben az időszakban már egyre hosszabb időt tud ülőpozícióban tölteni.
Négykézláb pozícióból feltérdel, és lelkesen gyakorolja a térden járást is, ami egyensúlyát és törzstartását erősíti.
A kicsik egy része – bútorokba, az ágy rácsába kapaszkodva – már képes állóhelyzetbe húzni magát, sőt oldalra lépegetni is. Az álló helyzetből már le tud ülni.
10-11-12. hónap:
A gyermek már ügyesen és gyorsan mászik, kapaszkodik és feltérdel, illetve felül. Egyik lábával kilépve már fel is tud állni, bútorokba kapaszkodva pedig oldalazva lépni. Egyensúlyérzékének fejlődését mutatja, hogy gyakorolja az állásból leguggolást is. Mindenre és mindenhová felmászik (bútorok, lépcsők). A normál fejlődésű babák fele egyéves korára megteszi első önálló lépéseit is.
A babák mozgásfejlődésében is nagyon sokféle tényező játszik szerepet. Ilyenek például a baba testi adottságai. A vékonyabb, filigránabb gyerkőcök mozgékonyabbak, könnyebben mozognak. A nagyobb súlyú, húsosabb babák mozgásfejlődése lassabb, komótosabb tempóban haladhat.
A mozgásfejlődést a kicsi izomzata is befolyásolja. A babák egy része feszesebb izomzattal rendelkezik, míg más gyerkőcök izomzata puhább, emiatt tovább tart egy-egy mozgásforma megtanulása.
Mivel a mozgás egy belső késztetés következménye, ezért szülőként elsősorban az a dolgunk, hogy elősegítsük ennek fejlődését, megfelelő teret és játékokat biztosítsunk számára, miközben figyeljünk arra, hogy sikeresen eljutott-e gyermekünk egy-egy mozgásfejlődési szakaszba.
Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy babánk mozgásában lemaradt, izomzatával valami gond lehet, minél hamarabb keressünk szakembert!
Kapcsolódó cikkeink mozgásfejlődés témában:
- A baba megfelelő mozgásfejlődése másfél éves korig
- Mozgás és finommozgások
- Kimaradt nagymozgások: okozhatnak gondot?
Kapcsolódó cikkek
