A moccanáshoz szükséges alkatrészek
Ahhoz, hogy már a kicsiny magzat is emberszerű mozgással változtassa meg helyét – de legalábbis helyzetét az anyaméhben, s egyáltalán, hogy megmozduljon, rendelkeznie kell az emberi mozgásszerv-rendszer minden alkatrészével: csontokkal, porcokkal, szalagokkal és ízületekkel, izmokkal és inakkal. Mozgásszerv-rendszerünk passzívan mozgó részei a csontvázat alkotó csontok és azok összeköttetései. 275 darab csonttal születünk, később számuk 206-ra apad. Mindjárt az is kiderül, hogy időközben hol rejtőzik el ennyi csont.
Mindenesetre e csonthalmaz darabjait, amit testünk tömegének 12-20 százalékát teszi ki, össze kell valahogy kapcsolni. Mégpedig úgy, hogy egyszerre legyen szilárd és stabil, valamint mozgékony.
Megcsontosodva vagy megporcosodva
A csontok viszonylag mereven is kapcsolódhatnak. Ekkor az összekapcsolódott csontok között nincs anyaghiány. A folyamatos csontösszeköttetés (synarthrosis) kapcsolóanyaga lehet valamilyen kötőszövetes szalag. (Ekkor beszélhetünk syndesmosisról.) Ilyen a kapcsolat a lábszár két alsó csontvége között. Ez a szalag nem mindig szalagszerű. Az összenőtt koponyacsontok is ebbe a csoportba tartoznak, még ha szabad szemmel nem is látható a koponyacsontok közötti nagyon vékony kötőszövet.
Porcos összeköttetés (synchondrosis) esetén az összekötő elem porcszövetből áll, akárcsak a gerinccsigolyák közé ékelődött porckorongok esetében. A csontokat vékony hyalin- vagy rostos porc köti egymáshoz, ami egy rugalmas, erős összeköttetést ad.
Bármily furcsa, a csontokat csontszövet is összekötheti (synostosis). Nézőpont kérdése, hogy akkor ezt a csontos kapcsolatot kialakulása után hány csontnak tekintjük. Miután azonban fiatal korban egy ideig elkülönült, kötő- vagy porcszövet által összekötött darabok voltak, sokszor nevük sem olvad össze, hanem őrzi identitásukat. Jeles képviselője a csontos összeköttetéseknek az eredetileg öt alkotórészből álló keresztcsont és a medence, mely porcos összeköttetések elcsontosodásával jött létre. Ezzel rá is akadtunk, hová tűnhetnek a csontok, egy részük az élet folyamán szorosan összenő szomszédaival, így csökken a darabszám.
Az eszünk tokja
A csontok folyamatos összeköttetésének nem elsősorban a mozgásban, hanem valamilyen fontos szerv vagy szervek védelme érdekében van létjogosultsága. A koponyacsontok az agynak képeznek védősisakot. Nem kevésbé fontosak kismedencei szerveink. Gondoljuk csak át, mit is kell megvédenie a medencének. Ivarszerveinket! Nélkülük fennmaradásunk kerülne veszélybe. A csontos összeköttetés a csontváz viszonylagosan merev “alkatrészeire” jellemző.
Végre az igazi!
Az ízületek emlegetésekor először bizonyára mindenkinek egy hajlítható ízület jut eszébe, mondjuk, egy olyan, mint amilyen a könyök, a csukló vagy a térd. Ezeket a jól, csuklószerűen mozgatható csontkapcsolatokat nevezik valódi ízületeknek is.
A két egymással összeköttetésben álló csontdarab között egy – valójában nagyon keskeny – rés van. Ezt az ízesülést az orvosok diarthrosisnak vagy articulationak nevezik. Hogy a két csont közötti rés állandó maradjon, a csontokat tok és szalagok rögzítik.
A külvilágtól elzárva, a tok belsejében a csontok ízesülő felszíneinek formái általában illeszkednek egymáshoz: az egyik homorú, míg a másik domború, de ennél bonyolultabb formákat is képezhetnek. Felszínüket 1-2 mm vastag, általában sima, ún. hyalinporcos (üvegporc) ízületi porc fedi, s víztartalma és rugalmassága révén az esetleges ütközésektől tudja megvédeni az ízesülő csontvégeket.
Az ízületi rést kötőszövetes tok veszi körül. Az ízületi tok a csonthártya folytatása, körülöleli az ízületi rést. Belső rétege, idegekben és hajszálerekben gazdag, ez termeli az ízületi folyadékot vagy íznedvet (synovia). Ez az egymáshoz nagyon közel fekvő ízületi felszínek surlódásmentes elmozdulását biztosítja, és az ízületi porc érmentes szövetét táplálja.
Ahhoz, hogy tápanyagai bejussanak a porcba, az ízület rendszeres mozgása szükséges, csak így tudja “megkenni” a porcot a synoviális folyadék. Egy amerikai kísérlet eredménye azt mutatta, hogy 20 nap ágynyugalom többet árt a porcnak, mint harminc év intenzív használat okozta kopás. A tok külső rétege kollagén rostokból épül föl.
Az ízületi szalagok rostos kötőszövetek, az ízületi tok helyenkénti megerősödései vagy attól független szalagok lehetnek. A bonyolultabb ízületeknek helyenként további alkotórészei is vannak: rostos, porcos ízületi korong (discus) vagy gyűrűbetét (meniscus) nyomulhat be az ízületi résbe, hogy azon csússzanak el az ízületi csontfelszínek. Előbbire az állkapocscsont ízesülésénél, utóbbira a térdízületben van példa.
További cikkeink a témában:
– Az utolsó porcikáig – Csontfejlődés és ízületeink kialakulása részletesen
– Ízekre szedve – Az ízületek kialakulása– Foszfor a csontjainkban
Forrás: HáziPatika.com