Vagy egész egyszerűen annyira ki sem látszunk a dolgainkból, hogy kevésbé törődünk másokkal, esetleg nincs időnk támogatni őket, és ezért inkább elutasítóak vagyunk? Ezeket a kérdéseket fogalmazta meg a mother.ly szerzője, Kristen Fischer, aki szerint az elején, mindezek feltárása során fontos különbséget tenni az empátia és a szimpátia között.
A szimpátiát úgy definiálják, mint amikor osztozol valaki érzéseiben, míg az empátia arra utal, hogy képes vagy megérteni egy másik személy érzéseit, de nem osztozol azokban. Fischer szerint anyaként lehetünk egyszerre együtt érzők és empatikusak is, de igazán az empátiára koncentrált, mert ez azt jelenti, hogy ki kell lépni a buborékunkból, hogy kapcsolatba léphessünk egy másik emberrel – és esetleg vigasztaljuk vagy támogassuk.
Suniya S. Luthar, az AC Groups alapító ügyvezetője és a Columbia Egyetem Tanárképzőjének professzor emeritiája elmondta, hogy az anyaság nagyon együttérzővé és empatikussá tesz a gyermekeink és más anyukák iránt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valaki nem lehet ilyen, ha nincs gyereke. De valószínűleg még megértőbb lehetsz, miután “meglágyított” annak a tapasztalata, hogy saját gyermeked van vagy gyermekeid vannak. “Az anyák maguk is meglátják, milyen élesen alkalmazkodnak a gyermekeik hullámvölgyeihez, hogy a saját jólétük milyen szorosan kötődik a gyermekeik életéhez – hajlamosak arra, hogy mindezt az anyaságra jellemző páratlan élményként ismerjék fel” – idézi Luthart.
- Kapcsolódó: Miért kedvesebbek egyes emberek, mint mások?
A kutatók tanulmányozták az empátiát és az anyaságot, de a legtöbb kutatás a terhességre vagy az újdonsült anyára irányult. Fisher szerint a közelmúltbeli, (tudományos folyóiratban) még nem publikált kutatások (preprint, szakmai elbíráláson még át nem esett – a szerk.) azt mutatják, hogy az anyák erősebb empátiával reagálnak, mint a nem-anyák, akár gyermekekről, akár felnőttekről van szó.
De nem mindenki gondolja úgy, hogy szülőként empatikusabbak leszünk. Amikor minden energiád a gyermekedhez van kötve, nehéz bármi másnak is “helyet” találni, ezt az elméletet “elsődleges anyai elfoglaltságnak” nevezik. Míg az empátia, amit akkor érzünk, amikor a kisbabánk vigasztalhatatlanul sír, elsöprő lehet, mások szerint az empátia általában az anyaság szép aspektusa lehet.
Fisher beszámolt arról is, hogy miután időt szakított rá, hogy ezen elgondolkozzon, volt ideje magán is elmélkednie. Arra a következtetésre jutott, hogy az anyaság jó irányba változtatta meg. (Annak ellenére, hogy krónikus fáradtsággal küzd.)
“Az, hogy anya lettem, még empatikusabbá tett mások iránt, és arra késztetett, hogy segítsek a körülöttem lévőknek – még akkor is, ha személyesen nem értem, min mennek keresztül. Nem szoktam tanácsokat osztogatni jobbra-balra, de meghallgatom, ha egy másik anyuka küszködik. És próbálok tanácsot adni, amikor úgy gondolom, hogy segíthetek.”
Forrás: mother.ly
Kapcsolódó cikkek
