A kukucsozás egy egyszerű „bújócskázós” játék: eltakarjuk az arcunkat, majd felfedjük, miközben azt mondjuk, hogy „Kukucs! Látlak!”. Amellett, hogy ez a játék nagyon szórakoztató tud lenni a babának, jótékonyan hat az érzékszervi fejlődésre, segít fejleszteni a motoros készségeket, erősíti a vizuális fejlődést és a szociális fejlődést, és még a humorérzékére is jótékony hatással van. Emellett a kukucsozás a tárgyállandóságot is erősíti, annak a fogalmát, hogy ha a pici éppen nem lát valamit, mert kikerült a látószögéből, az nem tűnik el, hanem továbbra is létezik.
Kukucsosat már a kezdetektől lehet próbálni játszani a babával, de amikor a baba már elkezd nevetni – nagyjából a harmadik-negyedik hónap körül –, a játék még szórakoztatóbbá válhat. Amikor a baba ébren van, kipihente magát és nem éhes, az bármikor jó alkalom lehet megpróbálni ezt a játékot. Játszhatod úgy, hogy a kezeddel takarod el az arcodat, vagy „elbújsz” valami mögé, mint például egy kis pléd vagy könyv. Amikor a baba már megpróbálja keresni azokat a dolgokat, amiket elrejtesz – például egy játékot letakarsz, akkor játszhatod vele úgy is a kukucsozást, hogy egy játékot rejtesz el, és bátorítod, hogy fedje fel ő. Amikor pedig nagyobb lesz, nagyjából egy éves kora körül, már lehetséges, hogy ő maga is megpróbálja elrejteni az arcát, és ő játssza a játékot veled.
Miért izgalmas a babának ez a játék?
Ahogy arról korábban is írtunk, a kukucsozást azért is szerethetik a babák, mert benne van a meglepetés és a várakozás is, ami a viccek alapszerkezet is. Tehát egyrészt a meglepetés ereje is szórakoztató – ahogy eltűnsz majd újra előbukkansz –, másrészt fontos elem a kiszámíthatóság, hogy a baba meg tudja jósolni, mi lesz a játék eredménye – hogy újra meglát majd téged. A játék népszerűségének másik titka, hogy azzal, ahogy a baba idősebb lesznek, az egyre fejlődő új képességeihez lehet alakítani a játékot. Így az igazodik ahhoz, amit a baba tud már a világról, amit tud már irányítani, és ahhoz, amin meglepődik.
(Forrás: whattoexpect.com, bbc.co.uk)