Valószínűleg a világ legtöbb részén ismerik és játsszák a kukucsozást a babákkal valamilyen formában. Ez az egyszerű játék már pár hónapos kortól nagyon jól el tudja szórakoztatni a piciket. De miért érdekes nekik ennyire?
Ahogy a BBC írja, egy korai elmélet arra, hogy miért szeretik a babák ezt a játékot, az, hogy meglepődnek, amikor ismét újra látják a dolgot, ami eltűnt.
Jean Piaget svájci fejlődéspszichológus tárgyállandóságnak nevezte el azt az elvet, hogy tudjuk, hogy valami még akkor is létezik, amikor éppen nem látjuk. Piaget szerint a babáknál életük első két évében tanulják a tárgyállandóságot. A kukucsozással pedig ezt is láthatják újra és újra, hogy a dolgok akkor is megmaradnak, amikor éppen nem látják azokat.
A kukucsozásban emellett ott van a jó viccek alapvető szerkezete is: a meglepetés és a várakozás. A BBC szerint Gerrod Parrott és Henry Gleitman kutatók hat, hét és nyolc hónapos gyerekek bevonásával végzett vizsgálatokkal mutatták ezt meg. Ezek során az idő nagy részében a kukucs játék a megszokott módon zajlott, de előfordult, hogy amikor a felnőtt elrejtőzött, egy másik felnőtt jelent meg, vagy elbújt és egy másik helyen bukkant fel. A babákról felvételek készültek, amelyeket utána az alapján értékeltek, hogy a picik mennyit mosolyogtak és nevettek.
A vizsgálat szerint a babák kevesebbet mosolyogtak ezeknél a „trükkösebb” kukucsozásoknál, pedig az eredmény meglepőbb volt. Továbbá az életkor előrehaladtával nőtt a különbség is: a nyolc hónapos babák élvezték a legkevésbé a trükkös változatot. A kutatók ezt úgy értelmezték, hogy a játék azon alapszik, hogy a babák meg tudják jósolni az eredményt. Ahogy idősebbek, az előrejelzésük úgy válik erősebbé, és így egyre nagyobb az eltérés a tényleges történéshez képest – ezt egyre kevésbé találják viccesnek.
Az pedig szintén népszerűvé teheti a kicsiknél a kukucsot, hogy ahogy idősebbek lesznek, úgy tud alkalmazkodni a fejlődésükhöz is a játék. A legkorábbi változat, amikor az arcunkat eltakarjuk, és a hangunkkal jelezzük, hogy ismét visszatérünk. Ahogy idősebb lesz, már elbújunk és újra felbukkanunk a játék során, nagyjából egyéves kor után pedig már a kicsi is próbálkozhat azzal, hogy ő rejtőzik el, majd újra megjelenik. Így igazodik ahhoz, amit a baba tud a világról, és amit tud már irányítani, és mi az, amin meglepődik.
(Forrás: bbc.com)
Kapcsolódó cikkek
