Gondolkozott már azon azon, hogy gyermeked miért nem emlékszik az első lépéseire vagy a 2. születésnapi zsúrjára? De ha megpróbálod felidézni a saját óvodáskori emlékeidet, valószínűleg akkor is csak homályos képek jutnak az eszedbe. Ennek az oka egy gyermekkori vagy infantilis amnézia néven ismert jelenség, amely az emlékek természetes és fokozatos elvesztését jelenti az életünk első néhány évéről. A pszichológusok szerint az agyfejlődés normális velejárója a gyermekkori amnézia, mely hatására azok az emlékek, amelyek nem történnek meg velünk újra és újra, ezáltal nem lesznek megerősítve, idővel elvesznek.
Amikor emlékezésről beszélünk, általában arra a képességünkre utalunk, hogy az életünkben megtapasztalt dolgokat hívjuk elő az agyunkból. Ezt epizodikus emlékezésnek nevezzük, amelyben a hippokampusz vesz részt, az agy temporális lebenyében található része, amely a születésünkig még nem fejlődik ki teljesen. – A hippokampusz nagyjából 4 éves korunkra fejlődik ki teljesen, és ettől kezdve folyamatosan emlékszünk dolgokra – mondta Dr. Rachael Elward, a kognitív emlékezet idegtudományi szakértője a Parents.com internetes portálnak. Minél idősebb egy gyermek, az emlékei annál stabilabbá válnak.
- Kapcsolódó: Hamisak a kisgyermekkori emlékek?
A gyermekkori amnézia másik oka, hogy nem tudunk azelőtt beszélni olyan dolgokról, amelyek velünk történt, hogy folyékonyan beszélnénk az anyanyelvünket – ezt a stádiumot pedig csak 3 éves korunk körül érjük el a nyelvfejlődésben. De ez nem azt jelenti, hogy a kisgyermekek nem képesek emlékezni a velük történtekre. Dr. Elward szerint nekik is vannak emlékeik, azonban ezek nagyon gyorsan el is tűnnek.
Mikor kezdünk el emlékezni?
A legtöbb felnőtt legkorábbi epizodikus emlékei 3 éves kortól vannak meg, keveseknek vannak emlékei még azelőttről. A szakértők úgy vélik, hogy ezek a korai gyermekkori emlékeink pedig 7 éves korunktól gyorsan kezdenek elhalványulni. Patricia Bauer és Marina Larkina készített egy gyermekkori emlékezettel kapcsolatos tanulmányt, amelyben 3 éves gyerekeket kértek arra, hogy beszéljenek édesanyjukkal az életük hat korábbi életeseményéről. Ezután, amikor idősebbek lettek, ismét megkérték őket, hogy emlékezzenek ezekre az eseményekre: megállapították, hogy 5-7 éves koruk között a gyerekek az események több mint 60%-ára emlékeztek, de 8-9 éves korukra már csak kevesebb mint 40%-ára.
- Kapcsolódó: Miért emlékszünk arra, ami meg sem történt?
Ugyan a tudatos emlékezetünk csak 3 éves korunk körül fejlődik ki, ezt megelőzően azonban vannak érzékszervi-érzelmi tapasztalataink, amelyek később újjáéledhetnek, ha hasonló események, vagy szenzoros aktivitást kiváltó dolgok történnek. Az érzékszervi emlékezet egyik kellemes példája lehet egy bizonyos illat, amely évekkel később édesanyánk képét, jelenlétét idézi fel.
Hogy segíthetünk emlékezni?
Még ha maguktól nem is emlékeznek bizonyos eseményekre, nagyon fontos, hogy a szülők beszélgessenek, meséljenek ezekről a gyermekeknek, például fényképek vagy a babanapló nézegetése közben. – Ezeknek az emlékeknek a megosztása ugyanis erősíti a kötődést, és segít a gyermekeknek megismerni az őket körülvevő világot – mondta Dr. Elward . Ugyan nem emlékeznek például egy állatkerti látogatásra 1,5 éves korukból, de az állatok nevét például erősítheti bennük, ha a szülők mesélnek nekik erről az emlékről.
- Kapcsolódó: Csak a szépre emlékszünk?
A kisgyermekeknek van olyan emlékezete is, amelyek nem érinti a hippokampuszt: ezek alapvető szerepet játszanak a gyermek fejlődésében a baba születésétől kezdve. Az emlékezet része az képességek megtanulása, mint felemelni és megtartani az evőeszközöket. A csecsemők rengeteg dolgot megtanulnak az első évben, és ezekre az új készségekre később is képesek emlékezni.(Forrás: parents.com)
Kapcsolódó cikkek
