Ha végiggondoljuk, hogy milyen hatalmas változáson esnek át a csecsemők életük első évében, könnyen beláthatjuk, hogy izmaik fejlődése kulcsjelentőségű ebben az időszakban. Elvégre az életük első napjaiban még a saját fejüket megtartani nem képes, az órák jelentős részét passzívan keresztülszundító, és még az igazán könnyű tárgyak megtartásával sem elboldoguló újszülöttek igen hamar eljutnak odáig, hogy önállóan felüljenek, majd négykézlábra álljanak, kússzanak és/vagy másszanak, végül pedig két lábra tornásszák magukat, és járni kezdjenek, amihez testük minden pontján (a nyakuktól a hasukon át a lábaikig) jócskán meg kell erősödniük az izmoknak.
Az izomfejlődéssel párhuzamosan pedig többek között agyuk egyensúlyért felelős része is dinamikus fejlődésen esik át (e nélkül nemcsak járni, hanem már ülni sem tudnának), illetve új és új kapcsolatok létesülnek az idegsejtjeik között, ami a későbbi kognitív képességeikre is kihatással lesz.
Ez a fejlődés lépcsőzetesen egymásra épülő mozgásformákon keresztül megy végbe, ami azt jelenti, hogy minden kis szakasznak jelentősége van. De vajon el tudnak-e érni a babák minden szintet maguktól, vagy nem árt némi szülői rásegítés? És honnan tudhatjuk, ha egy csecsemő izmai nem erősödnek a megfelelő ütemben és mértékben?
Hasaltatás helyesen
“Ha egy csecsemővel alapvetően minden rendben van, akkor a szülőnek nem kell segítenie az izomfejlődését, mert ez genetikailag belénk van kódolva: megtanulunk forogni, ülni, kúszni és járni akkor is, ha nem mutatja meg nekünk a módját soha senki” – vezeti fel a választ Kovács Andrea gyermekgyógytornász, a nemrég megjelent Mackógyógytorna a mozgásfejlődés harmonizálására 1-9 hónapos babáknak című könyv szerzője.Kisebb csúszások, problémák azonban nem ritkák az első életév fejlődési folyamata során, ilyenkor pedig a szülők is tehetnek lépéseket a korrigálás érdekében (talán mondani sem kell, hogy jelentősebb fejlődési rendellenességek esetén pedig mindenképp szakember segítségére lesz szükség, az erre utaló jeleket azonban a szülő mellett a védőnő és a gyerekorvos is észlelni fogja).A szülők sok helyről hallhatják például, hogy a csecsemők hasaltatása (éber állapotban) igen fontos a motorikus képességek fejlődése szempontjából, azt viszont nemigen tudják, hogy ez pontosan mit jelent, és mikor érdemes elkezdeni. A szakember szerint a legtöbb csecsemő három hónapos korra már stabilan tartani tudja a fejét, és jobbra-balra is képes forgatni azt.Ha ez nagyon nem megy neki, akkor foghatjuk, tarthatjuk a karját és a vállát, hogy érezze, hogy oda vigye a súlyát, és ne, mondjuk, a hasa közepére. Miután pedig már biztosan tartja a fejét, Kovács Andrea szerint nem az lenne a fontos, hogy ha bárhogyan is, de hasaltassuk a babát, hanem hogy helyes módon tegyük ezt: vagyis a csecsemőnek alkaron kell támaszkodnia.”Ha pedig nem tud így tenni, akkor ez azt jelenti, hogy a vállöve nem elég erős, vagy még nem tudja, hogyan tegye előre a kezét, vagy pedig nagyon feszít a hátával – több összetevője is lehet. De ha nincs alkartámasz, akkor nem lesz utána helyes hasról hátra forgás, majd kúszás sem. Így pedig egészen a négykézlábra állásig kínlódni fog a gyerek, mert már haladna ugyan, de 9-10 hónapos koráig – amikor általában így is összejön a négykézlábazás – nem tud igazán helyet változtatni. Ezért aztán egyrészt dühös, frusztrált lesz, másfelől pedig inkább ölbe szeretne kerülni, mert magától nem tud mozogni.”Ha a szülők azt látják, hogy a gyerek hason fekve többet tartja magát kéz nélkül a levegőben, akkor már érdemes lehet egy gyógytornászt megkeresni, hogy lássa el őket otthoni feladatokkal, illetve hogy felderítse, mi lehet a fő oka a problémának – mert minden gyerek egyedi, így a problémáik háttere is sokféle lehet a testalkatból, az otthoni szokásokból és számos egyéb körülményből következően.
Hasizmok, nyakizmok – és az egyensúly
A szakemberi vélemény más esetben is elengedhetetlen lehet. A bicikliztetés (amikor nem a hasfájást akarjuk enyhíteni vele) például kifejezetten szükséges lehet abban az esetben, ha a csecsemőnek feszesebb vagy fejletlenebb a csípője – de ha az izomtónus hipotón, vagyis a baba izomzata nagyon laza, akkor nem ajánlott ez a mozgásfajta, ezt viszont értelemszerűen nem a szülő feladata eldönteni. Ha a szakemberek vagy a szülő semmilyen problémát nem észlel, akkor (hat hónapos kor után) alkalmanként néhány perces bicikliztetéssel biztos nem fogunk ártani a kicsinek, de a szakértő szükségesnek sem tartja ezt a gyakorlatot.Ugyanez igaz az ülésbe húzásra is, amikor a háton fekvő csecsemőt a kezénél fogva ülésbe segítjük, amivel aktiváljuk a váll-, a nyak- és a hasizmait – de Kovács Andrea szerint ez igazából azoknál lehet hasznos, akik nem tartják még egészen stabilan a fejüket, mert így (a gyakorlatot óvatosan végezve, vigyázva rá, hogy ne bukjon hátra a fej) ingerületbe kerülhetnek az ehhez szükséges izmok.Az első életév mozgásfejlődésében, mint már említettük, az egyensúly igen lényeges tényező, ezt pedig úgyszintén az izmok fejlődése határozza meg. Mivel a csecsemőknek is lényegében minden mozdulatnál egyensúlyozniuk kell, problémát okozhat, ha a testük két oldala között aszimmetria lép fel. Kovács Andrea szerint ilyen például a féloldalas kúszás, vagy ha a csecsemő csak az egyik oldalra szeret forogni, illetve ha ülésnél láthatóan csak az egyik ülőgumóra nehezedik.”Ezeket nem mindig veszik komolyan a szülők, mert a gyerek fejlődését nem feltétlenül hátráltatják komolyabban. Minimális aszimmetriát ugyanis kiegyensúlyoz a test, de van, hogy az ízületek, az izmok károsodhatnak ettől, ami testtartással kapcsolatos problémák eredője lehet – és ez sokszor csak később, leginkább a kamaszkorban mutatkozik meg, amikor egy hirtelen, nagyobb növekedést már nem bír el megfelelően a test, ami például ferdülésekhez vezethet.” Ezért ha aszimmetriát észlelünk, mindenképp érdemes a csecsemőt arra ösztönözni, hogy használja, így erősítse a másik oldalt is.Mindezeken túl pedig azzal is erősíthetjük a babák izmait, ha egyszerűen csak kihasználjuk természetes igényeiket, kíváncsiságukat: ha már valamilyen mozgásforma nem okoz problémát a számukra, akkor inspiráljuk őket aktivitásra a közelükbe helyezett, érdekesebb tárgyakkal (vagy családtagokkal), amikor pedig meg tudnak már tartani egy-egy tárgyat, játékot, ne csak arra figyeljünk, hogy különböző textúrájú dolgokat adjunk a kezükbe (ami sokat segít az érzékszerveik fejlődésében), hanem egyúttal különböző súlyúakat is.Kapcsolódó cikkeink:
- Hány hónaposan kezdenek mászni a babák?
- Vörös zászlók a gyerek fejlődésében
- Ezek a jelek figyelmeztetnek, ha nem jól fejlődik a kisbabád
Kapcsolódó cikkek
