A rövidtávú vagy éppen akut inszomniával küzdő résztvevőket egy dolog tartja vissza attól, hogy a problémából hosszútávú, krónikus betegség váljon: az, ha minél kevesebb időt töltenek az ágyban.
Ha tehát valaki este 11-kor alszik el, és úgy tervezte, hogy 7:30-kor kel fel, de már 5:30-kor felébred, fölösleges két órát az ágyban tölteni: a legjobb, ha ilyenkor felkel, és végzi a napi teendőit ahelyett, hogy éberen forgolódna a párnák között.
„Azok az emberek, akiknél a krónikus inszomnia kialakul, általában mindez fordítva történik: ők nem tudnak elaludni, vagy éppen felébrednek, és ez frusztrálja őket, bosszankodnak, mert nem tudták kihasználni azt, amit a szakemberek alvási lehetőségnek neveznek. Egyébként is minden alkalmat megragadnak a alvásra: korán fekszenek, későn kelnek, délután szunyókálnak. Ez talán pozitív dolognak tűnik első látásra, de a valóságban nem az: az egyén alvási képessége és az alvási lehetőségek eltolódnak, ami hosszútávon krónikus inszomnia kialakulásához vezethet” – mondja a kutatást vezető Michael Perlis.
Jelenleg a kognitív viselkedésterápia részét képezi a tanács, hogy ne forgolódjon az ágyban az aludni képtelen páciens, egyszerűen csak tegye a dolgát, mintha mi se történt volna. A szakember szerint a krónikus inszomniát már csak azért fontos elkerülni, mert hatására egyéb egészségügyi komplikáció és mentális betegségek alakulhatnak ki hosszútávon.
Ezeket is olvasd el:
Kapcsolódó cikkek
