Délután van. Hullafáradt vagy, még nem rázódtál bele teljesen a babás életmódba, ám a rokonaid már úgy gondolják, nincs szükséged segítségre. Alig várod, hogy a férjed hazaérjen, hogy egy picit a kezébe nyomhasd a babát, vagy legalább pár szót válthass egy beszámítható, beszélni tudó emberrel. A pici nyűgös, így te is egyre nyűgösebb leszel. Megpróbálsz mindent: mellre teszed, ringatod, énekelsz neki, de semmi. Egyre idegesebb vagy. Biztos rosszul csinálsz valamit, anyád is megmondta, amikor bejelentetted: „Azt a gyereket fel is kell nevelni!!!” Igaza volt, nem vagy jó anya, még megnyugtatni is képtelen vagy.
A pici már ordít, te pedig… hát csak nem fogsz te is ordítani? Nem, de a határán vagy. Úgy érzed, nem éled túl, ha apa nem jön öt percen belül… Apa megérkezik, te a plafonon, a gyerek bömböl. Apa levetkőzik, kezet mos, kiveszi a kezedből a gyereket. A büdös kölyök még picit nyí, aztán már csak hüppög, végül megnyugszik, elengedi magát, és elalszik. Az első, ami beugrik: „Anyámnak igaza volt…”
Biztonság, hormonok, emlékek
Anyádat most felejtsük el egy kicsit. Nem vagy rossz anya, legföljebb fáradt és bizonytalan. A gyereknek pedig remek antennái vannak. Számára az a megnyugtató, ha biztos kezekben van, és nincs feszültség körülötte. Érzi, hogy nem vagy éppen rendben, és ezt nem szereti. De vajon hogy érzi? Ki tudja. Magyarázhatjuk sokféleképpen, akár az energiák vagy láthatatlan erők áramlásával is. Aki földhözragadtabb, az gondolhat a baba nagyon is érzékeny orrára, amivel kiszagolja, ha ideges vagy, és más lesz a verejtéked illata. Végül is egyre megy, a lényeg, hogy simán át tudja venni a hangulatodat, és ahogy egyre zaklatottabb leszel, nyilván ő sem dől hátra elégedetten.
Amikor az ember feszült, a stresszhormon (kortizol) szintje megemelkedik. A baba agya szinte tükrözi az anya állapotát, és az ő szervezete is megküldi a kortizolt. Így szépen egymás zűrös hormonális állapotába kapaszkodva juthattok el odáig, hogy már csak egy harmadik – lehetőleg nyugodt – személy képes kiemelni titeket a helyzetből.
De mi van akkor, amikor nem te kezded, hanem a baba? Az újszülött is lehet bánatos, bár róla nehéz elképzelni, hogy bal lábbal kelt fel. Ám azt gondolhatjuk, hogy vannak olyan élményei, amelyeket nehezen dolgoz föl. Akár a szülés is lehet az, hiszen nem biztos, hogy úgy történt, ahogy számára a legjobb lett volna. De lehet, hogy más sérelmei vannak, amelyeket ki kell sírnia magából. A babák sírnak. Minden kultúrában. Akkor is, ha a világon a legjobb anyukájuk van. Sajnos még nem tartanak ott, mint a barátnőd, aki hüppögve hív, mert leszúrta a főnöke, és csak arra kér, hogy hallgasd meg. Lehet, hogy a nagy sírások idején a babád is csak arra kér, hogy hallgasd meg. Ha megpróbáltad megnyugtatni, megtettél minden tőled telhetőt, akkor gondolj arra, hogy most a legjobb, amit tőled kaphat, az, hogy kisírhatja magát a válladon.
Has vagy nem has?
Lehet ebből éppen has is, hiszen már maga a sírás is vezethet hasfájáshoz, ha a baba sok levegőt nyel közben. És persze a stressz sem kíméletes a pocakhoz, ugyanis szépen a létfontosságú szervekbe kormányozza a tápanyagot és az oxigént, az emésztést pedig fölfüggeszti egy rövid időre. Az „üss vagy fuss” helyzetben ugyanis a tüdő és a vázizmok fokozott működésére van szükség, míg az emésztőrendszer és az immunrendszer működése háttérbe szorul. Tartós vagy gyakori stressz során akár te is átélheted, hogy összeszorul a gyomrod, vagy úgy érzed, egy kő van benned. A baba is kerülhet ilyen helyzetbe. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, segítségre, megértésre van szükségetek. Neked és a babának egyaránt.
Kapcsolódó cikkeink:
– Hasfájás: 5 dolog, amit minden szülőnek tudnia kell
– Hasfájás, a babák és a mamák réme
Kapcsolódó cikkek
