Így mondd el a nagynak
A testvérféltékenység egy teljesen természetes jelenség, amit nem kell túldramatizálni, de sokat lehet tenni azért, hogy felkészítsük nagyobbik gyermekünket arra, hogy mi minden fog megváltozni a testvére születésével. Ha jól “előkészítjük a terepet”, minimálisra csökkenthetjük a féltékenységi szintet.
A nagy bejelentés
Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyermek is szinte a kezdetektől tudja, hogy testvére fog születni. Érdemes a tizenkettedik terhességi hetet kivárni a bejelentéssel, de a bejelentéssel ne várjuk meg, míg a terhességének egyértelműen látható jelei lesznek!
Kedves és meghitt pillanatokat varázsolhatunk, ha gyermekünknek saját magáról mesélünk, elmondjuk, hogy ő hogyan készülődött a világra, és milyen pocaklakó volt. Mesélhetünk neki arról, hogy mennyire vártuk, mi mindent gondoltunk róla, hogyan beszélgettünk vele, milyen érzés volt, amikor először megmozdult.
A gyerekek leginkább az ismeretlentől és a bizonytalanságtól tartanak leginkább. Ha folyamatosan elmondjuk, mi zajlik épp a testünkben, hol tart éppen a kistestvér a fejlődésben ő is részese lesz a várakozásnak, és bennfentesség érzés alakul ki benne.
Felkészítő mindennapok
Gyermekünk érthető módon tele lesz kérdéssel a kistestvérét illetően. Igyekezzük ezeket a kérdéseket őszintén, a gyerkőc értelmi szintjének megfelelően megválaszolni. Mesélhetünk neki a család felépítéséről, elmondhatjuk, hogy mi a szerepe egy testvérnek a családban. Ha van testvérünk, mesélhetünk neki a mi közös gyermekkorunkról, mi volt a jó, mi volt kevésbé jó, és mi az, ami a mai napig emlékként elkísér.
Beszélgethetünk a családban lévő szerepekről, illetve arról, milyen pozíciót tölt be a testvér a szülők és a gyermek számára. Mivel ez sok új információval járó téma, hagyjunk időt neki, hogy feldolgozza a hallottakat. Ha úgy érezzük, hogy számunkra ez kicsit nehéz feladat, akkor vásároljunk olyan mesekönyvet, amit kifejezetten abból a célból írtak, hogy megkönnyítsék a szülők dolgát. De kereshetünk a szekrény mélyén régi diafilmet ebben a témában, vagy akár le is rajzolhatjuk a családot, és azon keresztül mutathatjuk be az új helyzetet.
Közös várakozás
Vonjuk be a nagy testvért is a közös várakozásba! Ez az élmény nagyon egyedi, és szép emlékként fog megmaradni az emlékezetében. Ha már nagyobbacska, menjünk el vele közösen 4D ultrahangos babamoziba! Hallgassunk közösen zenét, amire a születendő baba is emlékezni fog. A gyerkőc lehet a lemezlovas, választhat a kedvenc zenéi közül a kistestvérének.
Ha van lehetőség, akkor szerezzünk sztetoszkópot, azzal meg lehet hallgatni a pocakon keresztül a baba szívhangját. Ha nem sikerül ilyen szerkentyűt beszerezni, akkor megteszi egy vékony falú bögre is. Mindezek a közös tevékenységek felszabadítják a gyerkőcöt, és pozitív pillanatokkal gazdagítják a várakozás napjait.
Anya a kórházban
Az egyik legfontosabb lépés az testvérré válás rögös útján, hogy felkészítjük a gyermekünket, arra, hogy lesz néhány nap, amit anya nem otthon, hanem a kórházban tölt majd. Ha eddig jobbára anya volt a hangsúlyos a gyermeknevelésben, akkor az utolsó hetekben apa is bekapcsolódhat, hogy az átmenet minél könnyebb legyen.
Fontos, hogy a gyermek is tisztában legyen a kórházba indulás forgatókönyvével, fontos, hogy tudja, ő kivel lesz addig, amíg anya apával a kórházban van. Hangsúlyozzuk neki, hogy abban a pár napban nagyon fog nekünk hiányozni és használjuk ki nyugodtan a technika adta lehetőségeket (küldhetünk a kórházból képeket és videó üzenetet), vagy vegyünk fel előre általunk felmondott mesét, amit bármikor meghallgathat.
Ha van lehetőség, akkor az édesapa, vagy valamelyik nagyszülő kísérje be a gyermeket a kórházba, így lehetősége nyílik megismerni a kistestvérét, és arról is meggyőződhet, hogy minden rendben van az anyukájával.
Megérkezik a kistesó!
Bármennyire is gondosan készítettük elő a kistestvér érkezését, a nagynak mindezek ellenére lehetnek negatív érzései. Ezt el kell fogadnunk, türelmesen kell várnunk, nem szabad kierőltetni a szeretetet! Akkor se ijedjünk meg, ha gyermekünk agresszívabb lesz, mint korábban volt, ne reagáljuk túl, ne büntessük miatta túlságosan. Engedjük, hogy valahogy kifejezze, és levezesse az érzéseit. Szülőként a legtöbb, amit tehetünk, hogy türelmesek vagyunk, és nem változtatunk az eddig megszokott családi szertartásokon. Ha eddig mi mondtuk neki az esti mesét, akkor a testvér érkezése után is legyen így.
Ezenkívül próbáljunk néha időt szakítani arra, hogy kettesben töltünk tartalmas időt a naggyal. Fontos tudni, hogy ha újra elkezd bepisilni, bekakilni már szobatiszta gyermekünk, az a testvérféltékenység jele. Ne szidjuk le, ne bántsuk emiatt! Ez csak egy átmeneti állapot, nem fog sokáig tartani. Segítsünk neki az új helyzet megszokásában azzal, hogy sok olyan játékot játszunk, ami testi kontaktust igényel. Mondjuk el neki naponta többször, mennyire szeretjük, vegyük gyakran ölbe, simogassuk, vagy öleljük át.
Ezek is érdekelhetnek:
- Féltékeny fiókák
- Féltékenykedő testvérek – kötelező szeretni?
- Családtervezés – testvértervezés
- Jöhet a következő?
- Féltékenység testvérek között
- Tippek testvérféltékenység ellen
Kapcsolódó cikkek
