Senkinek sem beszéltem erről, amíg az egyik fiam el nem mesélte, hasonlóan járt. Csak ő utána is nézett, miről van szó. Ez az alvási bénultság vagy alvásparalízis.
„Képzeld csak el: felébredsz az éjszaka közepén, és megmagyarázhatatlan módon képtelen vagy megmozdulni. Egyszerűen nem érted, mi történt: megsérült volna az idegrendszered? Valami súlyos betegség támadta meg a tested? Azokban a percekben még abban sem vagy biztos, képes leszel‐e egyáltalán valaha megmozdulni.
Ráadásul, ami még rosszabb, mintha lenne valamilyen ördögi, rémisztő lény a szobában, aminek szilárdan eltökélt szándéka, hogy különböző szörnyűségeket műveljen megbénult testeddel – és még csak menekülni sem tudsz, csak fekszel, mint egy darab fa” – írja Kulcsár Zsolt és Szentesi Lajos Alvásparalízis című munkájában. Ennél jobb leírást én sem tudnék adni saját élményem alapján. A legriasztóbb az egészben valóban az, hogy óhatatlanul átfut az ember fején: ez már mindig így lesz? Aztán a rettenetes bénultságnak egyszer csak vége. Míg eddig hihetetlen erőfeszítést tettél azért, hogy meg tudj szólalni, vagy egyáltalán ki tudd nyitni a szemed, most ez minden gond nélkül sikerül. De a szíved még a torkodban dobog.
Valaki ül a mellemen!
Sokan úgy érzik, miközben tehetetlenül fekszenek, valaki más is van a szobában, aki a mellükre ül, vagy ránehezedik. Sok ufósztori és más rémtörténet alapul ezeken az élményeken. A magyarázat egyszerű: mivel ilyenkor egy izmát sem tudja akaratlagosan mozgatni az ember, a mélyebb légzéshez szükséges segédizmok (törzs- és rekeszizom) sem mozdulnak. Ha nagy lélegzetet szeretnél venni, úgy érzed, valaki megakadályozza, visszanyomja a mellkasod: valaki ül a melleden.
Hiba a REM-fázisban
Az alvás két fázisát különböztetjük meg. Az egyikben nincsenek szemmozgások, ez a NREM-alvás. A másik, álmodó fázisban gyorsan mozog a szemünk, álmodunk, de izmaink mozgását gátolja az agyunk. Ez a REM-fázis. Az alvásparalízis pillanataiban egyszerű hiba történik: a REM-fázisra jellemző mozgásképtelenség pár perccel/másodperccel előbb kezdődik, vagy éppen túlnyúlik a szokásosnál: éber vagy, de mozgásképtelen.
Nem betegség!
A dolog ijesztő. Akár úgy is érezheted, valami komoly pszichés probléma áll a háttérben. Van, aki nem mer róla beszélni senkinek, van, aki egyszerűen csak nem akar, mert úgyse hinnék el. Más azt hiszi, rossz álom volt, bár nagyon is érzi, hogy valami nem stimmel: ritkán érezte magát ennyire ébernek, hiszen teljes erejéből meg akart mozdulni, de nem sikerült.
És végül vannak néhányan, akik orvoshoz, pszichológushoz fordulnak. Sajnos egyes szakemberek nem tudják hova tenni a dolgot, és kóros jelenségként kezelik, gyógyszert vagy más terápiát rendelnek el. Valóban létezik olyan kóros állapot, melynek kísérő tünete a gyakran átélt alvásparalízis, de önmagában néhány ilyen élmény nem jelent betegséget.
Terhes nőknél gyakoribb!
Az alvás akkor siklik ki ilyen módon, ha nagyon zaklatottan élsz, ha sok a stressz, ha extrém fizikai terhelés ért. Jellemzően tízéves kor körül jelenik meg először, harmincon túl már elég ritka. Várandósság alatt az átlagosnál többen élik át. Szinte kizárólag háton fekvőknél fordul elő. Hogy kicsi gyerekek átélik-e, erről nem találtam információt, de, ha igen, számukra még ijesztőbb lehet a helyzet.
Megelőzni természetesen a stressz csökkentésével lehet. Hogy mi segít abban, hogy a legközelebbi esetet már ne pánik félelemmel éld át? Hát az, hogy elolvastad ezt a cikket. Legalább tudod, mi történik veled, és azt is: néhány perc alatt vége.
Ezek is érdekelhetnek:
– Ezért kell minden nap ugyanabban az időben lefeküdni
Kapcsolódó cikkek
