A csecsemő első évének főszereplője a száj. Ez néha kisebb-nagyobb galibát okoz a mindennapokban, hiszen nem ritka, hogy a kicsi még nem talál bele magától a kezével a szájába, mégis szopni akar valamit.
Később azonban épp az ellenkezője történik ennek: nagyon is ügyesen megtalálja a száját – nem csak kézmosás után, nem csak rágókával a kezében -, és szutykos mancsát (lábát), a mama karkötőjét, a tesó matekfüzetét is szépen megkóstolgatja. Mit tegyünk hát?
Kell-e egyáltalán tennünk valamit? Kézenfekvő megoldás lenne, ha egyszerűen “kikapcsolhatnánk” a szopási, rágcsálási mániát, és betapasztanánk a baba száját egy cumival. Így azonban rengeteg tapasztalatszerzési lehetőségtől fosztanánk meg. Gondoljuk csak végig, mennyi mindenre jó a csecsemő szája! Milyen kellemes a mamához simulva szopni. Milyen megnyugtató hüvelykujjal a szájban pihenni, szundikálni.
Mennyi érdekes dolgot lehet megtudni a világról: ízekről, formákról, ki lehet próbálni, hogy mi meleg, mi hideg, mi az, ami ehető, és mi az, ami csak egy kis rágcsálásra jó. Ez a helyzet egyúttal arra is alkalmas, hogy megtanulja, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem. Nagy az ijedelem és a bosszúság olyankor, ha két kézzel tömi magába a virágföldet, vagy a pormacskákat kóstolgatja. De ne aggódjunk: bár egy ideig szórakoztatja, hogy tiltott dolgokat próbálgathat, hamar rájön, hogy jobban jár, ha kiflivéget, gumielefántot vagy az ujjacskáját dugja a szájába.
A négykézláb mászkálás, kóstolgatás másik fontos következménye, hogy a baba a szája és a keze közvetítésével többféle kórokozóval is megismerkedik. Védekezőrendszere akkor működik egyre tökéletesebben, ha “gyakorolni” is van alkalma. Sem a makulátlanul tisztára súrolt környezet, sem a kosztenger nem szolgálja a kicsik érdekeit!
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin