Mit tanulhatunk gyermekeinktől?

1. Váltsunk nézőpontot

Ha felnőttként kinézünk az ablakon és felhőket, netán zuhogó esőt látunk, vágunk egy csúnya grimaszt, és szomorúan sóhajtunk. Ha kisgyermekünk kiszabadul az esőbe, abból örömteli ugrálás, sarazás, pocsolyázás lesz. A gyermekek mindenhol felfedezni való csodát látnak. Hacsak nem embertelen idő tombol odakint, inkább menjünk a szabadba és élvezzük olyannak, amilyen, minthogy otthon maradjunk és az időn bosszankodjunk.

2. Soha ne adjuk fel

Ha az apróság fejlődése a járás küszöbére érkezett, újra és újra megpróbál felkapaszkodni, állni és nem szegi kedvét az sem, ha az elmúlt órában legalább hússzor tottyant vissza a földre. Ha elindul, mindig hosszabb utat próbál megtenni és nagyon büszke lesz magára, ha végre eléri a szoba egyik sarkából a másikat. Lehet, hogy elfárad, pihen egy kicsit, de nem adja fel, és kitartóan gyakorol a cél eléréséig. Egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy nem fog sikerülni.

A kicsik kitartóan gyakorolják a járást

3. Megbocsátani könnyű

Valljuk be őszintén, haragot tartani valakivel szemben igencsak kimerítő. Emlékezni arra, hogy mikor, miért alakult ki ez a helyzet, idegeskedni és tépelődni napokon, heteken át az egészségünk rovására is mehet. Gyermekünk kaphat ütést, rúgást, akár pofont is társaitól, természetesen nem egyszerre, ettől lehet, hogy sírni fog, de néhány pillanat múlva már el is felejtette az egészet. Ha elhatározzuk, hogy megbocsátunk valamit, próbáljuk meg tényleg elengedni a sérelmet és továbblépni. Rögtön érezni fogjuk, mennyivel szebb lett a világ.

4. Nem szégyen segítséget kérni

Amikor gyermekeink valami újat tanulnak, például cipőt kötni, egy kis küzdelem után szégyenérzés nélkül segítséget kérnek tőlünk. Az sem hozza őket zavarba, ha az utolsó mozdulat előtt elküldenek, hogy övék legyen a dicsőség. Akármennyi év van mögöttünk, mi se szégyelljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá.

5. Az őszinteség mindig a legjobb út

Minden szülő jól ismeri a gyermeki őszinteséget, a kicsik nem ismernek más módot véleményük közlésére. Szemrebbenés nélkül közlik a körülöttünk élőkkel, ha kövérek, az ebéd, amit készítettünk rossz ízű és nyugodt lelkiismerettel küldik haza nagyszüleiket, ha már túl fárasztóak. Ez utóbbi megfordulhat a mi fejünkben is, de nem lépünk a tettek mezejére, mert jól neveltek vagyunk.

Időnként pironkodunk, de meg van az előnye is az igazi őszinteségnek. Mindig pontosan tudjuk, miről mit gondol és hogyan érzi magát. A kínos pillanatok elkerülésére sokszor az egyszerűbb módot választjuk és lecsitítjuk gyermekünket. Azonban elgondolkodtató, hogy felnőtt korunkra mennyire elszokunk saját érzéseink őszinte kommunikálásától és ezzel mennyi bonyolultságot és fájdalmat okozunk magunknak és a körülöttünk élőknek.

6. A friss levegő a legjobb gyógyszer

Időnként lustaságból vagy túl sok otthoni elfoglaltságra hivatkozva nem visszük ki gyermekünket a levegőre. Ettől a kicsi egyre ingerültebb lesz, előbb-utóbb unatkozni fog, rajtunk pedig egyszerre jön ki a lelkiismeret-furdalás, a gyermekünkről átragadó rosszkedv, megkoronázva állandó belső feszültségünket. Ha rászánunk egy-két órát, hogy kimenjünk a lakásból, zöld környezetbe, fák közé, oda, ahol nagyokat lehet futkosni, bogarakat tanulmányozni és sokat játszani, higgyük el, egy egészen más gyermeket fogunk haza vinni, mint akit elhoztunk otthonról.

Ha megállunk egy pillanatra és befelé figyelünk, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy saját stressz-szintünk is sokat csökken és jobban érezzük magunkat, mire haza érünk.

7. A világ apró csodái

Szülőként mindig agyalunk valamin. Otthoni teendők, leadási határidők, megbeszélések, munkahelyi intrikák borítják be gondolatainkat. Mellettünk lépdelő óvódásunk pedig hangosan mutogatja legújabb felfedezéseit, amiket nem veszünk észre. A katicabogarat a bokor levelén, a különböző színű autókat, a mellettünk elhaladó kiskutyus édes buksiját. Ezen elgondolkodva rájöhetünk, hogy nem csak az úti cél a fontos, hanem az út maga is. Gyermekünk megtanít lassítani és újra felfedezni a világ csodáit.

8. Megtalálni önmagunkat

Előfordul, hogy kisgyermekünk egész napját pizsamában akarja tölteni, sőt a szomszédba is így szeretne átmenni. Tündérnek öltözve megy a játszótérre. Imádja a műanyag gilisztát, amit mindenhova magával cipel, és úgy mutatja be a barátainak, mint a háziállatát. Felnőtt szemmel nézve ez a viselkedés nem teljesen normális, de kisgyermekünk nem törődik azzal, hogy ki, mit gondol. Mindent elkövet, hogy jól érezze magát. Felnőttként sokat tépelődünk azon, vajon másoknak mi a véleménye rólunk. Kisgyermekünktől megtanulhatjuk, hogy sokkal boldogabbak leszünk, ha aggódás helyett a saját elégedettségünkre koncentrálunk, és nem törődünk a fejcsóválókkal.

9. Feltétel nélküli szeretet

Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy a világ legszebb pillanata, amikor kisgyermekünk átfonja karocskáit a nyakunkon, hozzánk bújik és elmondja, mennyire szeret minket. A gyermeki szeretet mindig feltétel nélküli. Akkor is szeret, ha épp leszidjuk valamiért, akkor is, ha mi épp nem szeretjük magunkat. Érdemes elgondolkodnunk azon, mennyi szép pillanatot szerezhetünk szeretteinknek, ha kötődésünket nem csak ünnepnapokon fejezzük ki.

10. Éljünk a mának

Felnőttként eltöprenghetünk azon, miért felejtünk el igazán megélni egy nap pillanatait. Ha elnézzük kisgyermekünk ténykedését, felismerhetjük, hogy ő sohasem áll meg. Ha befejez valamit, már lép a következő játékhoz, szalad a másik hintához, az alvási idő kivételével minden perce be van osztva. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pillanatban él. Ebben az sem zavarja, ha elesik és még kicsit fáj, de rohan tovább, mert minden időt ki kell használni. Nem rágódik a múlton, nem aggódik a jövőn. Az évtizedek múlásával talán kicsit elfáradunk, de újra megtanulhatunk a pillanatnak örülni.

Kapcsolódó cikkeink: