Vannak pillanatok, amiket nehéz élvezni
Komolyan gondolják ezt vajon a barátok, családtagok, kollégák? Akik ezt mondják, mind nagyobb gyermeket nevelnek, és valószínűleg már elfelejtették, hogy az anyaság bizony nagyon nehéz, az első évben, években is. “A fiam megharapott, kihagyta a délutáni alvást, s miközben etettem, kitépte a hajam. Brutális 24 órán vagyunk túl, nem szeretnék még egy ilyen napot” – meséli egy édesanya a blogs.babycenter.com-on . Hogy lehet ezt élvezni? Hogy mondhatnak ilyet az ismerősök?
Persze, tudjuk, az idő gyorsan telik, tényleg nagyon gyorsan, és jó, ha megragadjuk minden pillanatát, hiszen a kisbabánk hamarabb felnő, mint ahogy észbe kapnánk. De attól még be kell ismerni, hogy vannak olyan pillanatok, amiket egyszerűen képtelenség élvezni. Néha a mi kis angyalkánk maga az ördög, néha vannak pocsék napok, amikor egyszerűen minden rosszul sül el.
“Élvezd ki ezt az időszakot.” Hallod újra és újra. Hallod, amikor a kisgyermekednek éppen dührohama van. Vagy amikor hajnali ötkor a kakiját próbálod kitisztítani valahogy a szőnyegből (nyugi, egyszer tényleg, igazán szobatiszta lesz!). Vagy amikor a kisbabád fogzik, és te összesen fél órát aludtál egy éjszaka leforgása alatt. Vagy amikor az egyetlen étel, amihez hozzájutsz a nap során, az a földről felcsipegetett gabonapehely, amit a kisbabád szórt le.
Újra és újra azt hallani, hogy ki kellene élveznünk ezt az időszakot, bűntudattal tölt el bennünket, hiszen mi egyáltalán nem élvezzük ezeket a szituációkat. És emiatt persze rossz anyának gondoljuk magunkat.
Miért nem tudják azt mondani a tapasztaltabb anyukák, hogy a kisbabás élet bizony néha szívás? Annyival könnyebb lenne, ha tudnánk, megértenek minket, ahelyett, hogy folyamatosan bűntudatot ébresztenének bennünk. Hát mi most megmondjuk nektek: a szörnyű pillanatokat egyáltalán nem kell kiélveznetek. Azok, akik ezt mondják, nem gondolkodnak tisztán, azzal ámítják magukat, hogy az anyaság csupa romantika, csupa rózsaszín cukormáz. Pedig nem így van.
Kapcsolódó cikkek: