Általánosságban elmondhatjuk, hogy van néhány olyan külső és belső körülmény, aminek adottnak kell lennie ahhoz, hogy azt mondhasd, készen állsz a gyerekvállalásra.
A külső tényezők közül ilyen az anyagi biztonság, a felfelé ívelő vagy stabil karrier, élmények megélése pl. utazás, partizás vagy külföldi élet. Ehhez szorosan kapcsolódnak a belső tényezők úgy mint, jól működő párkapcsolat (melyben őszinte a kommunikáció a felek között), érzelmi érettség, és az érzés, hogy készen állsz mindenfajta változásra, ami egy gyerek érkezésével jár.
Van azonban ennek egy filozófikusabb megközelítése is, miszerint az az ember, aki te vagy itt és most, és aki ma meghozza ezt az óriási horderejű döntést, vajon ugyanaz az ember lesz-e akkor is, amikor ez a változás bekövetkezik. Ez azonban nemcsak a személyes identitás metafizikai hipotézisét foglalja magában, de annak a feltételezését is, hogy a szülőség egy olyan tapasztalás, amire “fel lehet készülni.”
Lehetetlen késznek lenni
L.A. Paul filozófus a legutóbbi könyvében a gyermekszületés és nevelés leírásához megalkotta a “transzformatív tapasztalás” fogalmát.
“Ugyanúgy, ahogy egy egyén tapasztalatai által elnyert tudása elérhetetlen egy másik ember számára, az, amit a jövőre vonatkoztatva tudni vélsz magadról, szintén elérhetetlen a jelen időben.”
Éppen ezért Paul szerint racionálisan nem megállapítható, hogy készen állunk-e a szülővé válásra, ugyanis nem tudhatjuk, hogy akkor, amikor ez valóban megtörténik, mit fog jelenteni a számunkra.
Egyáltalán, hogy lehet valamire felkészülni, amit nem ismerünk?
A filozófus szerint tehát ahelyett, hogy azt a kérdést igyekeznénk megválaszolni, hogy “vajon boldoggá fog tenni a szülőség?” inkább arra próbáljunk meg őszintén válaszolni, hogy “szeretném megtudni, milyen érzés szülőnek lenni?”
Senki sem tudja a választ
Már csak azért is jó tanács ez, mert a szülőség és a boldogság összefüggéseit vizsgáló statisztikák nem festenek túl pozitív képet. A szülőknek általában mindenre kevesebb ideje jut, fáradtabbak és a házastársaknak is jóval kevesebb alkalmuk van a kapcsolatuk romantikus oldalát megélni.
A szülővé válás többnyire inkább egy új kis jövevénnyel kapcsolatos szerelembe esésről szól, mellyel párhuzamosan megtapasztalja az ember ugyanennek a kis embernek az elvesztésével járó fojtogató rettegést is. Azonban, ha ettől a sebezhetőség érzéstől szeretnéd megkímélni magad, akkor valóban jobb, ha más kihívásokat keresel az életben, ugyanis ezzel a tudattal nem fogod tudni átadni magad a szülőséggel járó boldogságnak sem.
Végül, de nem utolsó sorban, ha a prioritásaink, az elvárásaink és az identitásunk is változik a szülővé válás “transzformatív megtapasztalása” alatt, akkor van egyáltalán bárki is, aki tudja a választ a fenti kérdésre?
(A cikk forrását itt találod)
Kapcsolódó cikkeink gyerekvállalás témában:
- Jó szülő akarsz lenni? Ez a titka!
- Boldog akarsz lenni? Legyen gyereked!
- A szülővé válás boldogtalanná tesz?!
Kapcsolódó cikkek
