Baba

Néha sírok, nem miattad, hanem érted, kicsikém

Féltelek. A világ hatalmas, s te olyan apró vagy. Sírok, mert látom, ahogy szélsebesen nősz, és úgy érzem, én közben napról napra egyre kisebb leszek.
2016. Október 11.

Boldogság, aggódás, gondoskodás

Örülök, hogy vagy nekem. Néha könnybe lábad szemem, mert a szívemet szétfeszíti a semmihez sem hasonlítható szeretet.

Néha sírok, mert annyira gyönyörűséges vagy. Néha a fáradtságtól potyognak a könnyeim, úgy érzem, mintha mázsányi ólom nyomna vissza az ágyba. Bevallom, néha azért is sírok, mert ott motoszkál bennem, hogy amikor anyává váltam, feladtam önmagam. Hiányoznak a régi dolgok. Mégis: sosem forgatnám vissza az idő kerekét.

Néha elérzékenyülök, annyira elvarázsol a semmihez sem hasonlítható bababőrillat, a szemed csillogása, a lelked nyitottsága. De akkor belém nyilall az aggódás is: félek, az ártatlanságod egyszer majd lerombolják az élettel együtt járó, kiábrándító tapasztalatok. Hisz te is csak egy sebezhető ember vagy.

Néha aggódok, mert egyszer majd talán olyan dolgokban kérsz segítséget, amikben nem tudok segíteni. Már most érzem a zsigereimben a gyötrő tehetetlenséget. Néha meg az örökös küzdés riasztó gondolatától sírok, hisz anyaként minden nap nekem kell majd irányítanom téged, még akkor is, ha rettenetesen fáradt vagy beteg vagyok.

Néha elgyötört és szörnyen kimerült vagyok. De tudom, hogy fel kell állni, és menni kell tovább. Néha örömömben sírok, mert a létezésed annyi de annyi örömöt ad, hogy képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást és a kacagást. Néha sírok a hálától, hogy az élet ilyen csodás ajándékot adott nekem.

Néha sírok, mert ezek a dolgok – a szeretet, az aggódás, a szomorúság, a szépséged, az áldás már túl sok. Egyszerűen túl sok. Szóval néha sírok. Miattad. Miattam. És emiatt a nagy világ miatt. És amiatt a sok ezer más ijesztő és csodálatos dolog miatt, amit csak akkor fogsz megérteni, ha szülő leszel. Néha sírok, kicsikém. Hatalmas könnycseppekkel.

Kapcsolódó cikkeink: