Baba

Nyílt levél az anyának, akinek a gyereke egy év után sem alussza át az éjszakát

Már megint felsírt. Pedig csak az előbb tetted le aludni... Tudom, ez az időszak a "kibírásról" szól.
2021. Szeptember 16.
Fotó: Getty

Kedves Édesanya!

Láttalak a boltban vöröslő szemekkel, láttam a megviselt arcodat, hallottalak panaszkodni amiatt, hogy a gyermeked még mindig nem alussza át az éjszakát, pedig már mindjárt másfél éves.

Nagyon megértelek téged.

Mert velem is így volt.

Az elkeseredésem annál nagyobb volt, mivel első gyermekemmel egészen másként zajlott ez az egész. Ő háromhónapos kora óta végigaludta az éjszakát, ráadásul nappal is másfél-két órákat aludt délelőtt és délután.

A második gyermekem viszont háromszor-négyszer is kelt éjszaka, a tipikus az kettő volt, ünnepnapokon pedig előfordult az egy kelés. “Cserébe” nappal is rövideket aludt, általában már félóra után felsírt.

Az ember el sem tudná képzelni, mekkora életminőség-különbség van a kettő között.

Ha a gyereked alszik éjjel, természetesen te is kipihenten ébredsz. Mind fizikailag, mind lelkileg jobban telik a napod. Ha a tetejébe még nappal is hosszúakat alszik, akkor el tudod végezni a házimunkát, tudsz főzni a családra, dolgozni, egy kis pénzt keresni a gyed mellé, ne adj isten, elolvasni egy könyvet.

Ha a gyereked nem alszik éjjel, akkor eleve nyúzottan ébredsz, a szemed majd leragad, közben egyre jobban utálsz mindent és mindenkit, hiszen a kialvatlanság depresszívvé tesz. Mivel éjjel nem alszol, nappal sem tudsz teljesíteni: egyre fáradtabb és fáradtabb vagy. A napokat csak “átvánszorgod”, a vödörnyi kávé sem segít. De hiába is lenne erőd házimunkázni, főzni vagy dolgozni, ha a babád nappal is csak rövideket alszik. Azt ugyanis el lehet felejteni, hogy egy aktív gyerek mellett az ember bármibe is belemélyedjen. Persze, ott a járóka, meg lehet berakni egy mesét, de azért nem erre szeretnénk kárhoztatni a gyerekünket.

Különösen fárasztó a dolog, ha a kicsi hiába töltötte be az egy évet, sőt, lassan a másfelet is, és még mindig nem javul a helyzet. Mindjárt bölcsődébe megy, de ő még mindig az anyját nyúzza minden éjjel. Lehet, hogy még szopizik is annak ellenére, hogy már szinte mindent meg tud rágni, és eszik is levest, főzeléket, húst felvágva. Az anyamell viszont még mindig kell neki – ha más nem, megnyugtatásként. Már csak emiatt is felkelti az anyját minden éjjel, lehetőleg többször is.

Tudom, mindez neked nagyon fárasztó. Tudom, már eleged van belőle. Hiába tudod, hogy hasznos az anyatej, csak azt érzed, hogy a kialvatlanság mellett még a tápanyagot is kiszívják belőled. Bár szülés után a többség pluszkilókkal küzd, te csak fogysz egyre.

Már vitaminokat szedsz, energiaitalt iszol (tudod, hogy nem kéne), de így is alig élsz. Aluszékony vagy egész nap, sem erőd, sem kedved semmihez.

Nem sok biztatót tudok mondani neked, mert tudom, miben vagy benne, és ez bizony kegyetlenül kemény időszak. Hiábavaló minden vigasztaló mondat. Ekkor a legnagyobb támogatás a segítség és ha meghallgatják az embert. 

Mégis csak egy pár szót… Először is tudd, hogy mindez teljesen normális! Egyes gyerekek többet alszanak, mások kevesebbet – ez egyénfüggő. Nem a te hibád, hogy így alszik, te biztos mindent megtettél, hogy segíts neki! És ne aggódj: nem lesz semmi baja! Most lassan vánszorog az idő, mert mérhetetlenül fáradt vagy, de majd egyszer – hidd el – ez nagyon távolinak tűnik majd. Kitartás! Tudod, nincs az a tizenéves, aki ne aludna hatalmasakat, bármikor. Majd fordul a kocka.