– Ezek a játékok szorosan kapcsolódnak a gyermek mindennapi életének tevékenységeihez, történéseihez: a gondozáshoz, neveléshez. Részei, kísérői az altatásnak, a ringatásnak, az etetésnek, a járni tanulásnak – tudtuk meg Godina Mónikától, koragyermekkori mozgásfejlesztőtől.
A szakértő elmondta, hogy a dajkarím olyan szöveggel, énekkel kísért kétszemélyes játék, aminek lényege, hogy a felnőtt (a szülő, a nagyszülő) az ölébe veszi a gyermeket és vele játszik – szöveget mond neki, közben érintgeti, simogatja, mozgatja őt. Ez a szöveg általában valamilyen mondóka, versike, amelyet énekelve vagy recitálva adnak elő. A zeneiség, a szöveg, a mozgás szoros egységet alkot.
– Az ölbeli játékok a néphagyományhoz kötődnek, a népi kultúra részei voltak, szájról-szájra terjedtek. Ezeket mindenki tudta fejből, a tudás az idősebbekről a fiatalabbakra szállt, természetes módon. Azonban az elmúlt évtizedekben a társadalom átalakult – a nők nagy arányban munkába álltak, a fiatalok vidékről a városokba költöztek, a nagycsaládok felbomlottak, a generációk egymástól távol kerültek -, így ma már a fiatal szülőknek tapasztalatok híján mindent meg kell tanulniuk, és vonatkozik ez az ölbeli játékok játszására is. A dajkarímek a mai, fiatal szülőkhöz úgy tudnak eljutni, ha azokat a szülők tudatosan megtanulják, megtanítják nekik, például a babaklubokban, zenebölcsiben, játszóházi keretek között – fogalmazott Godina Mónika.
Az ölbeli játékok elsődleges célja a csecsemő, kisgyermek testi, lelki jólétének létrehozása: nélkülözhetetlen elem ezekben az érintés, simogatás, szoros testi kontaktus két fél, általában szülő-gyermek, nagyszülő, esetleg testvérek között, ami kettejük bensőséges kapcsolatát tükrözi. A szakember szerint, ahogy a csecsemőt életének első néhány hónapjában a legkönnyebben szoros testi kontaktussal, szoptatással, öleléssel lehet megnyugtatni, úgy az ölbeli játékok a szoros testi kapcsolat felvételével szintén biztosítják a csecsemő, kisgyermek megnyugtatását.
– Sőt ez a funkciójuk kiválóan alkalmazható egészen addig, amíg csak igényli és engedi a gyermek, hogy ölbe vegyék, így akár 4-5 éves korig, vagy annál tovább is – hangsúlyozta a szakértő. A testi kontaktus mellett a játékokat kísérő mondókák, versikék éneklése pedig segít elterelni a figyelmet a nyugtalanító dologról a szülő hangjára, az ismétlődő dallamra, ritmusra.
Az ölbeli játékok a megnyugtató funkció mellett segítik a babát, kisgyermeket megtapasztalni, hol húzódik a határ közte és a külvilág között. – A kisgyermek az őt szoptató, ölbe vevő, ringató anyát és önmagát egy egységnek tekinti. A dajkarímekben az érintés, a testrészek vagy az egész test mozgatása segítségével határolja el lassan önmagát az anya testétől, és ezzel a külvilágtól. A játék során több érzékszerve bevonódik, hiszen látja a szülőt, annak mozdulatait, gesztusait, hallja a mondóka, versike dallamát, dünnyögését és egész testével érzékeli a simogatást, mozgatást, ringatást – magyarázta Godina Mónika. A játék fontos eleme a bizalom is, kezdve azzal, vajon engedi-e a kisgyermek, hogy megérintsék, simogassák, arcához érjenek, sőt, hogy a magasba röpítsék, megpörgessék, egyensúlyi helyzetéből kibillentsék.
A szakember szerint az ölbeli játékoknak kiváló oktató-nevelő hatása is van, mert a mondóka dallama, ritmusa határozottan elválik a mindennapi beszédtől, segíti a gyermek figyelmének összpontosítását, a külvilág zajaitól való elkülönítését, pozitívan befolyásolja a beszédészlelést, beszédértést, a hallási figyelem alakulását. – A mondóka ritmusos dünnyögésével, éneklésével kiválóan fejleszthető a ritmusérzék, a zenei képességek, a gyerekek ahogy a beszédet, úgy az éneklést is megtanulják általuk. A mondókák emellett sokszor konkrétan megneveznek testrészeket, mozdulatokat, munkafolyamatokat, így növelve a gyermek saját magáról és a külvilágról való ismereteit. Általuk bővíthetjük a szókincsét, memóriáját, megalapozva az anyanyelvi fejlődést. De az ölbeli mozgatással a gyermek mozgás- és térérzékelése is jól fejlődik, határozottabban alakul a testsémája, egyensúlyérzéke biztosabbá, hely- és helyzetváltoztató mozgása ügyesebbé válik – mondta el a szakértő.
Az ölbeli játékokkal kapcsolatban nem elhanyagolható az sem, hogy kiválóan szórakoztatják is a gyermekeket. A legtöbb dajkarím ugyanis valamilyen csattanóval – csiklandozással, simogatással, orrcsavarintással, dögönyözéssel – ér véget, ami mindig megnevetteti a gyermeket. – A dajkarímek személyre szabottan követik a kisgyermek fejlődését: eleinte a testrész-megnevező, simogató, dögönyöző mondókák kerülnek előtérbe, majd a gyermek fejlődésével a babatudományt is bemutató tapsoltatók, láblógatók, álldogálók, sétáltatók, futkározók, ugrálgatók, még később pedig a test finomabb struktúráit, tagoltabb használatát elősegítő ujjnyitogató, kézügyesítő, főzőcskéző, sütögető, rajzoltató mondókák. De a legfontosabb – tette hozzá Godina Mónika -, hogy az ölbeli játékok során olyan hangulat teremtődik két személy között, amivel a bizalom és az érzelmi kötődés erősödhet.
Hogyan játsszatok a babáddal, kisgyermekeddel ölbeli játékokat?
A szakértőtől kaptunk néhány tippet, javaslatot is arra vonatkozóan, hogyan játszhatunk ölbeli játékokat a babákkal, kisgyermekekkel. Ugyan kimondottan nincsenek szabályai az ölbeli játéknak, hiszen ezek általában a gyermekkel való mindennapok során létrejövő ösztönös cselekvések, mégis érdemes néhány szempontot figyelembe venni.
- Az ölbeli játékot – ha lehet – a gyermekkel szembe fordulva játsszátok, akár fekszik, akár ül vagy áll, így személyesebbé válik a játék hangulata. A gyermek a hallott mondókát így össze tudja kötni a szülő tekintetével, artikulációjával, mozdulataival, a szülő pedig látja a gyermek visszajelzéseit.
- Figyeld gyermeked reakcióit, és csak addig játsszatok, amíg kedve van hozzá! Ha fáradt vagy például elmélyülten játszik, nem érdemes a mondókázással zargatnod.
- A dajkarímet egymás után ismételd el többször, így a játékhelyzet egyre ismerősebb lesz a gyermek számára, ami biztonságérzetet ad, és általa az örömteli feloldódás is egyre intenzívebb lehet.
- Énekelj bátran, és ne aggódj: neki a te hangod a legszebb!
- A legfontosabb pedig, hogy ne azért mondókázz, hogy a gyermek minél több dalt, mondókát ismerjen, hanem hogy boldog, felszabadult legyen az együtt töltött idő által.
Milyen mondókákat mondhatsz a gyermekednek?
Godina Mónika összegyűjtött néhányat az ismertebb mondókák közül, amelyekkel érdemes próbálkoznod a babáddal, kisgyermekeddel való ölbeli játékok során.
- Arc-cirógatók: Én is pisze, te is pisze; Sűrű erdő; Cicuska, macuska; A padlót felsöpörjük; Ecem, pecem, pompodáré; Kávé, tea, cukor, rum.
- Tenyeresdik: Kerekecske-dombocska variációi; Ciróka-maróka; Áspis kerekes; Én kis kertet kerteltem; Borsót főztem.
- Höcögtetők: Gyí, paci, paripa; Gyí, te, paci, gyí, te, ló; Így lovagolnak a hölgyek; Kicsi, kocsi, 3 csacsi; Hóc, hóc, katona; Dobj, fel, dobj fel a lóra.
- Billentgetők: Szita, szita, szolgáló; Csacsi húzza kicsi kocsit; Érik a dinnye.
- Láblógatók: Lóg a lába, lóga; Hej laboda, laboda.
- Táncikálók: Cini-cini muzsika.
- Hintáztatók, zsupp-zsuppolók: Hinta-palinta variációi; Zsipp-zsupp, kenderzsupp; Zsipp-zsupp szalmazsupp.
- Álldogálók: Álla baba, áll variációi.
- Sétáltatók: Sétálunk, sétálunk; Jár a baba, jár; Egy, kettő, három, négy, te kis legény, hová mész; Aki nem lép egyszerre; Hipp-hopp haja hopp.
- Csüccsentők: Ég a gyertya, ég; Dombon törik a diót; Túrót ettem; Mi játsszunk, lányok.
További tippek:
Kapcsolódó cikkek
