Tavasszal napvilágot láthatnak a kapcsolat tökéletlenségei (Forrás: Getty Images és Canva.com)
Tomos Lilla párkapcsolati mentor szerint a számok helyett érdemesebb arra figyelni, amit sokan a saját életükben is megtapasztalnak: vannak időszakok, amikor hirtelen jobban rálátunk arra, hol is tart a kapcsolatunk. A statisztikák helyett arra kell fókuszálni, hogy egy ilyen áttekintés során mit látunk, mit érzünk.
A tavasz tipikusan ilyen időszak: ahogy egyre több lesz a fény, hosszabbak a nappalok, és egy kicsit fellélegzünk a téli bezártság után, felerősödhet bennünk a vágy a megújulásra, ami óhatatlanul arra irányíthatja a figyelmünket, ami nem működik tökéletesen.
„Amikor ilyen megfigyelő álláspontra helyezkedünk, több energiánk jut arra, hogy észrevegyük mindazt, amit addig a mindennapok sodrása elfedett. Egy séta közben, egy napsütéses délutánon vagy akár egy teljesen hétköznapi pillanatban egyszer csak belénk hasíthat egy gondolat: Vajon hogy állunk most egymással?” – mondja Tomos Lilla párkapcsolati mentor.
(Forrás: Getty Images és Canva.com)
A téli időszak sok kapcsolatban a túlélésről szól. A gyerekek körüli szervezésről, a feladatokról, a logisztikáról. A beszélgetések gyakran praktikusak, a figyelem a teendőkre összpontosul, és közben észrevétlenül háttérbe szorul az a tér, ahol két ember visszatérhet egymáshoz a mindennapos rohanást követően. Ez pedig nem marad következmények nélkül az esetek jelentős részében…
„A kapcsolatok folyamatosan változnak, és mindig reagálnak arra, ami bennünk és körülöttünk történik. Ha bennünk megsokszorozódik az energia és felerősödik a vágy a kapcsolódásra, érzékenyebben reagálhatunk arra, hogy milyen minőségben vagyunk együtt, egymás mellett. Ez pedig hullámvölgybe sodorhatja a kapcsolatot akkor is, ha nincs komoly baj. A hozzám forduló pároknál is egyértelműen látom, hogy mivel a tavasz eljöttével intenzívebben dolgoznak a hormonok, mindenkiben felerősödik az igény az összebújásra, az intimitásra” – emeli ki Lilla, aki szerint ez utóbbi sokakban kelthet hiányérzetet.
Mint mondja, nem feltétlenül tudják a párok megfogalmazni, hogy mi a gond, azt azonban csalhatatlanul érzik, hogy valami nem olyan, mint régen. Több a csend, kevesebb a könnyedség, és ritkábbak azok a pillanatok, amikor azt érezzük, jó együtt lenni.
Mi történik ilyenkor a kapcsolatokban?
„A legtöbb pár nem egyik napról a másikra jut el egy nehezebb fázisba. Ez egy lassú, szinte észrevétlen folyamat. Először csak apró változások jelennek meg. Egyre kevesebb beszélgetés, több félreértés, több fáradtság, kevesebb türelem. Aztán jönnek azok a mondatok, amiket sokan maguknak ismételgetnek: „ez csak egy nehezebb időszak”, „majd elmúlik”, „másoknál is így van”. És közben telnek az évek.
Kutatások szerint a párok gyakran akár hat évig is együtt élnek úgy, hogy már nem érzik jól magukat a kapcsolatban, mire segítséget kérnek. Ez a hat év nem látványos válságokból áll, hanem apró elcsúszásokból: elharapott mondatokból, ritkuló érintésekből, elmaradó visszajelzésekből.
Azok a kis, hétköznapi gesztusok, amelyek korábban természetesek voltak, fokozatosan kikopnak. A pozitív visszajelzések, a spontán érintések vagy a figyelmes kérdések tűnnek el először. És mivel ezek látszólag apróságok, sokáig nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Pedig éppen ezek tartják életben a kapcsolatot” – részletezi Lilla.
Van visszaút a válságból?
Hol tart most a kapcsolatotok?
A Lilla által kidolgozott ingyenes Kapcsolati Iránytű segít tisztán látni: megmutatja, hol tartotok most, és mire reagál még a párkapcsolatotok.
A kérdés nagy valószíbnűséggel nemcsak bennünk merült fel, hanem azokban is, akik épp benne vannak egy megpróbáltatásokkal teli időszakban. A párkapcsolati mentornak erre is van megoldása.
Lilla úgy véli, hogy az esetek többségében megmenthető a zátonyra futott kapcsolat, ám azt tudni kell, hogy a fordulópont nem egyetlen pillanathoz vagy elhatározáshoz köthető.
„Sokkal inkább egy folyamat indul el, amelyben apró, hétköznapi változások kezdik el visszahozni a közelséget. Volt egy pár, akiknél minden rendben volt kívülről: két gyerek, működő hétköznapok, közös programok időnként. Mégis azt mondta a nő egy beszélgetés során, hogy olyan érzése van, mintha csak lakótársak lennének a férjével. Amikor azt kérdeztem, mikor volt utoljára olyan este, amikor nem a gyerekekről, a bevásárlásról vagy a másnapi teendőkről beszélgettek, hosszú csend következett. Nem volt válasz. Vagyis épp ez a hosszú hallgatás volt a válasza…”
A változás, ami náluk a visszautat jelentette, nem egy hosszú, mindenre kiterjedő beszélgetéssel indult el. Inkább azzal, hogy elkezdtek visszahozni apró, könnyen megvalósítható dolgokat a mindennapokba. Reggel nemcsak a feladatokról esett szó, hanem arról is, hogy ki hogy van. Napközben egy-egy rövid üzenetben jeleztek egymásnak, hogy fontos a másik, este pedig néhány percre félretették a telefonokat, és tudatosan egymás felé fordultak.
Akkor sem reménytelen a helyzet, ha csak az egyik fél tesz a kapcsolat megmentéséért a szakértő szerint
Nem mindig áll kettőn a vásár
Lilla szerint sokan érzik úgy, hogy egyedül maradtak a kapcsolat megmentésének szándékával, és úgy gondolják, hogy amíg a párjuk nem nyitott erre, addig nincs értelme próbálkozni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kapcsolatok dinamikája nem ennyire fekete vagy fehér.
„Egy kapcsolat nem két különálló ember egymás mellett élése, hanem egy folyamatos kölcsönhatás, ahol minden reakció hatással van a másikra. Ha az egyik fél elkezd másképp jelen lenni, az a másik fél működését is befolyásolja. Lehet, hogy először meglepődik. Lehet, hogy nem reagál azonnal. De a dinamika akkor sem marad ugyanaz. Sok kapcsolatban ez az apró elmozdulás elegendő ahhoz, hogy új irányba forduljon” – biztat minden társas magányban élőt a szakértő.
Újrakezdés szakítás után
Lilla szerint nem elvetendő ötlet az újrakezdés szakítás után, hangsúlyozza azonban, hogy az újrakezdés csak akkor hoz eredményt, ha nem ugyanabba a működésbe térnek vissza a felek.
„Volt egy pár, melynek tagjai egy időre különköltöztek. A kapcsolatuk nem ért véget végleg, de úgy érezték, hogy kisebb szünetre van szükségük. Amikor újra közeledni kezdtek egymáshoz, nem költöztek vissza azonnal. Hetente találkoztak, mint egy friss kapcsolat elején. Sétáltak, beszélgettek, és tudatosan kerülték a régi vitákat, sérelmeket. Időt adtak maguknak arra, hogy újra kíváncsiak legyenek egymásra.
Az újrakezdés ebben az esetben nem a múlt folytatása volt, hanem egy új alapokra felépülő kapcsolat, ahol már másképp voltak jelen egymás életében.”
Kifogások csapdájában
Zárásképp Lilla felvetett még egy fontos témát a zátonyra futott kapcsolatokra vonatkozóan: sokszor teszik fel neki a kérdést, hogy érdemes-e együtt maradni a gyerekek, a közös otthon vagy egy vállalkozás miatt.
Mint mondja, a helyes válasz megtalálásában segíthet egy kép, ami könnyen-gyorsan érthetővé teszi a helyzetet: egy kapcsolat idővel egy közös alkotássá válik, amit együtt hozunk létre. Olyan, mint egy növény, amit közösen ültettünk el a kezdetekben. Ha az idő folyamán gondozzuk, akkor fejlődik és virágzik. Ha elhanyagoljuk, lassan elszárad.
Amikor valaki kizárólag külső okok miatt marad benne egy kapcsolatban, akkor ez a közös tér kezd el elszürkülni. A gyerekek pedig nem azt érzékelik elsősorban, hogy a szüleik együtt maradtak, hanem azt, hogy milyen a hangulat köztük. Van-e figyelem, van-e nevetés, van-e valódi jelenlét. Ezért sokszor érdemesebb inkább arra keresni a választ, hogy milyen minőségben vagyunk együtt, és hogy vissza lehet-e még hozni a korábbi harmóniát.
Útravaló Lillától
A tavaszi „megtorpanás” nem feltétlenül rossz jel. Sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljetek ahhoz, ami valóban történik a kapcsolatotokban. És ne feledd: a legtöbb kapcsolat nem azért romlik meg, mert hirtelen elfogy a szeretet, hanem azért, mert elmaradnak azok az apró, mindennapos gesztusok, amelyek életben tartják. Épp ezért a változás is sokszor ilyen apróságokon múlik!
Kapcsolódó cikkek
