Minden szülő tisztában van vele, hogy a rajzolás fejleszti a kreativitást és eszközt ad a gyerekek kezébe az önkifejezéshez már óvodáskorban is, de a szabad rajz és a színezés nem csupán ezért nagyon fontos a korai életszakaszban. “Egyrészt erősödnek tőle a kézizmok, az ízületek, és egyúttal a szem-kéz koordináció is fejlődik, ami mind-mind a későbbi írás miatt fontos” – mondja Karner Melitta fejlesztőpedagógus, a Rajzszög Kreatív Terápiás Alkotóműhely munkatársa.
“Rajz közben ezek spontán módon fejlődnek, hiszen a gyereknek fognia kell az eszközt. A többet rajzoló gyerekeknél látszik is, hogy egyre biztosabban tartják a ceruzát, a filcet, ami elősegíti a későbbi betűrajzolást és írást. Hogy a satírozás, a vonalazás mennyire hagy erős nyomot a papíron, általában jól jelzi, hogy elég erősek-e a kézizmok, a kéztőcsontok, az ízületek – erre érdemes is figyelni.
Mindezen túl pedig bár jóval kevésbé mérhető, a rajzolás nagyon sokat segít abban, hogy a napi élményeket fel tudják dolgozni a gyerekek, hogy kirajzolják magukból a pozitív és negatív érzéseket. Ki kevésbé él ezzel, ki jobban – ez is habitusfüggő, hiszen van, aki inkább kijátssza magából ezeket az érzéseket, de a belső szorongásokat rajzolás útján is elég jól fel lehet oldani. Az én művészetterápiás csoportomban például jól látszik, hogy a négyéves gyerekek – átlagos gyerekekről beszélek – nagyon bátran, nagy felületen, kevés szorongással alkotnak, míg az első-második osztályosok már nemhogy a nagy felületet nem merik kitölteni, de a kicsit is csak módjával – mert ők már erősebben élik meg azt, hogy keretek közé szorítják őket. De egy-két hónap után túl tudnak lépni az ilyen korlátokon.”
Noha a szabad rajzolás és a kötött formák színezése is fejleszti a gyerekeket a fentebb sorolt területeken, utóbbi megítélése jóval ellentmondásosabb – a túlzott aggodalom azonban nem indokolt a szakértő szerint. “A színező talán egyetlen hátránya, hogy valamennyire mindenképpen keretek közé szorít, határt szab a képzeletnek. De nem ártalmas az egészségre vagy a gyerekek fejlődésére. Ha szívesen csinálja, ha örömet okoz neki, színezzen nyugodtan, de erőltetni biztos nem kell – én magam fejlesztőként nem is használom -, bizonyos habitusú gyerekeknél pedig inkább kerülni érdemes. Akinek ugyanis általában szorongást okoz, ha egy feladatot nem tud pontosan megoldani, könnyen lemondhat miatta a rajzolásról, hiszen a színezőknél világosan látja, hogy mi az elvárás – vagyis hogy a vonalon belül kellene maradnia -, és nagyon frusztráló lehet, ha, mondjuk, a szem-kéz koordináció vagy a fejletlen kézcsontjai miatt nem tud ennek maradéktalanul eleget tenni. De van, akinek ez nem jelent problémát, és akkor is elégedett, ha a színezőlap csak össze van firkálva.”
A színezők egyébként nem véletlenül annyira népszerűek ma a felnőttek körében, hiszen ha valakit vonz a – koncentrációt és türelmet is igénylő – színezgetés, akkor nagyon relaxáló elfoglaltság lehet, és ez a gyerekek esetében is ugyanígy igaz – főleg, ha nem társítunk a tevékenységhez határozott elvárásokat, ami a szabad rajzolásnál is kerülendő.
“Ne üljünk le, és kezdjünk például embert, házat vagy kutyát rajzoltatni a gyerekkel. Bizonyos életkorban erre még nem is képesek: nem azt rajzolják le, amit tudnak, hanem amit és ahogy ők látnak a világból. Ez egészen az óvodáskor végéig igaz marad, sőt akár 7-8 éves korig is kitolódhat. És még később sem feltétlenül rajzolnak a gyerekek például három dimenzióban, hanem elég sokáig teljesen síkban maradnak.”
Karner Melitta szerint legjobb, ha a szülő témamegkötés nélküli, nagy felületen végezhető rajzolásra biztatja gyermekét, és minél több eszközt mutat meg neki, amiből kiválaszthatja a számára legkényelmesebbet.”Három-négyévesen még a ceruzafogást sem kell kiigazítani, idővel ez úgyis fejlődni fog. Iskola előtt azonban már jó, ha a ceruzafogás viszonylag stabil, hiszen lassan írnia kell tudni vele.”
Iskolába menés előtt álló gyerekeknél a színezés és a szabad rajz módja is jelentéses lehet: az írással kapcsolatban jó előjel, ha benne tudnak maradni színezés közben az adott formában, és ugyanez mondható el például arról, ha majdnem pontos egyenességgel tudnak vonalat húzni – de ezek csupán egyes (és nem feltétlenül egy időben megmutatkozó) jellemzők a sok közül: önmagukban nem mondanak szinte semmit, és mérni sem lehet velük, ezért a szülők lehetőleg ne vonjanak le belőlük messzemenő következtetéseket. Ugyanígy jobb, ha csak óvatosan próbálkoznak a gyerekrajzok lélektani értelmezésével.
“A gyerekek rajzai, a színek, a választott formák már a korai életszakaszokban is sokat elárulhatnak a pillanatnyi lélekállapotról, de a rajzelemzés összetettebb terület, és egyetlen rajzból nem lehet komolyabb következtetéseket levonni – illetve akár még több képből sem, hiszen lehet, hogy a gyereknek egyszerűen csak olyan korszaka van, hogy mindig egy adott színnel szeret rajzolni. Ezzel együtt ha sorozatosan csak egyfajta témához vagy színhez nyúl, akkor valami biztos nagyon foglalkoztatja, ezért érdemes vele beszélgetni róla. Ha pedig egyéb szorongásos jelek is társulnak ehhez az ismétlődéshez, akkor szükséges lehet pszichológushoz fordulni, és a rajzokat is magunkkal vinni. De tartsuk észben, hogy nagyon ritka, hogy egyéb tünetek nélkül csak a gyerek rajzai valamilyen számottevőbb problémát jeleznének.”
Kapcsolódó cikkeink:
- Hogyan fejleszthető a finommotorika?
- A képeskönyvek fejlesztik a gyerek rajztudását
- Mi gátolja a kreativitás fejlődését?
Kapcsolódó cikkek
