“A nyakadon mi a kolonc? /Szeparációsan szorongsz? /Mi a szitu? Na mesélj! / Elalvásra van esély?” Varró Dániel Firtatgató című versében a költő humorosan kacsint ki a verset olvasó sorstárs szülőkre, akik nem tudják, miért is “nyí” annyit a baba.
Szeparációs szorongás
Valamennyiünknek ismerős a helyzet, vagy ahogy a szerző írja, a szitu: a nehezen elalvó baba, a lefektetés előtti és utáni sírás, a kétségbeesett próbálkozás a kicsi megnyugtatására.
Abban pedig szinte biztosak lehetünk, hogy a versben említett gyerkőc 7-9 hónapos lehet, ha édesapja már a szeparációs szorongástól tart.
Nézzük most meg, hogy miért is szorong szeparációsan ez a versbéli kislegény!
Szeparációs szorongás: ne félj tőle!
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szorongás valami kellemetlen, kóros állapot, amitől mindenáron meg kell óvni gyermekünket, pedig valójában egy szükséges és normális lelki felkészülés a veszélyre.Ezt ismerte fel René Spitz pszichológus is, aki a “nyolchónaposok” szorongásának nevezte el az első életév második felében jelentkező igazi szorongást. Ez a szorongás, amit tudományosan szeparációs szorongásnak hívunk a későbbi szorongásaink és félelmeink mintájául szolgál.A pszichológus megfigyelte, hogy akkor jelentkezik ez a szorongás, ha az anya (vagy a gyermekkel szoros kapcsolatban álló gondozó) nincs jelen. Amint megjelenik azonban az anya, a gyermek azonnal megnyugszik.Spitz szerint a gyermek számára az anya távolléte egy kellemetlen, rossz élmény. Ha ekkor egy számára idegen személy közeledik felé, akkor szorongásos feszültséget él át a baba, hiszen nem a számára fontos, szeretett személy jelenik meg.
De mi történt? Miért alakul ki a szeparációs szorongás?
Margaret Mahler magyar származású pszichiáter, aki hároméves korukig figyelte és elemezte a gyerekek viselkedését és fejlődését, nagyon szépen, már-már paradicsomi állapotként írja le a születéstől a féléves korig tartó szakaszt. Ekkor a pici úgy érzékeli, hogy anyjával együtt szinte összeolvadva, boldog egységállapotban léteznek. Figyeld csak meg! Amikor a gyermekedről kérdeznek, te magad is többes szám első személyben beszélsz róla (“ettünk”, “fürödtünk”). A kicsi számára még nincs én és te.Hathónapos kortól azonban ez az egység kezd kettéválni, és megkezdődik a gyermek személyiségének fejlődése. A gyermek tulajdonképp ekkor kezdi megtapasztalni, hogy ő másoktól különálló személy, miközben benne él folyamatosan az anyához való visszatérés vágya is. Ebből és ennek a belső konfliktusnak a kezeléséből fakad a szeparációs szorongás.Ebben az időszakban még nem alakul ki az úgynevezett tárgyállandóság, vagyis a kicsi nem tudja, hogy ha az anya elmegy, akkor vissza is fog jönni. Ő csak azt tapasztalja, hogy nem látja maga körül. Ezért reagál riadtan, sírással a szeretett személy hiányára.Ez a folyamat aztán 12-15 hónapos kor körül csúcsosodik ki újra. A gyermek mozgása ekkorra már egyre ügyesebb, kezdi felfogni anyjától való elkülönülését, ugyanakkor megijed saját önállósodásától. Emiatt aztán újra és újra visszatér a hátországhoz, az érzelmi biztonságot adó anyához. Jellemző, hogy a mozgásuktól és a világ felfedezésétől megrészegült gyerkőcök egyszerre vágynak az önállóságra és a régi szoros kapcsolódásra is anyjukkal.
A szeparációs szorongás jelei – Ez már az?
A szeparációs szorongás egyik csalhatatlan jele, hogy az addig nyugodtan jól alvó baba elkezd este nyugtalankodni. Éjszaka egyre gyakrabban felsír, és csak az anya jelenléte, simogatása vagy testkontaktusa tudja megnyugtatni.A gyermek nap közben egyre többet igényli az anya jelenlétét. Ilyenkor azt tapasztalod, hogy ha kimész a szobából, azonnal sírva fakad; később mindenhová árnyként követ és veled szeretne lenni.Emlékeim szerint ez igen megterhelő időszak, hiszen a konyhába, wc-be, fürdőszobába is követ a már kúszó-mászó majd hamarosan járni tudó kicsi, miközben más jelenlétét, közelségét nehezen vagy nem tűri el.Ha ebben az időszakban szeretnéd akár nagymamára, nagypapára bízni egy-egy óra erejéig, igen nehéz, sírással és erős megkapaszkodással jár az elválás.
Így kezeld a szeparációs szorongást!
1. Fogadd el!
Ebben az időszakban nem szabad büntetni, megszidni vagy sírni hagyni a kicsit, hiszen nem hisztiből vagy rosszaságból sír. Egy nyolchónapos baba még nincs azon a fejlődési szinten, hogy önmaga meg tudjon küzdeni szorongásaival. Segíts neki, ne hagyd magára!2. Engedd, hogy kövessen! Légy vele!
Ha nap közben szeretne veled és melletted lenni, adj neki erre lehetőséget! Használj hordozókendőt, hordozószéket, vidd magaddal! Nálunk hónapokig természetes volt, hogy a lányom hordozószékből figyelte, hogy főzök. A fiam pedig hordozókendőben tudta csak átvészelni ezt a kemény próbatételt.A konyhában és a szobákban tedd biztonságossá a környezetet! Tegyetek fel az éles bútorszélekre sarokvédőt, gyerekzárat a szekrényekre! Pakoljátok el a veszélyes, törékeny vagy sérüléseket okozó tárgyakat a keze ügyéből! Ügyeljetek arra, hogy a szekrények, bútorok megfelelően legyenek rögzítve! 3. Beszélj vele, nyugtasd meg!
Ha el kell válnotok egymástól hosszabb vagy rövidebb időre, és más fog rá vigyázni, mindig nyugodt hangon mondd el neki, hogy mit fogsz csinálni, és mikor fogsz visszatérni! Biztosítsd, hogy jó kezekben lesz, és mondd el neki, mit fog csinálni azzal a személlyel (dadus, nagyszülő stb.), aki vigyázni fog rá! Mindig olyan személyre bízd, akit ismer, akivel már töltöttek el együtt időt! 4. Keressetek vigasztárgyat!
Egy kedves plüssállat, egy alvópárna, egy kis takaró- mind-mind olyan személyes tárgy, amely az anyára emlékezteti a kicsit, az ő közelségét szimbolizálja számára.Donald Winnicott gyermekpszichiáter szerint az átmeneti tárgyak az anya pótlására szolgálnak, és segítik a tőle való elszakadást. Ha gyermekednek van ilyen személyes tárgya, mindig legyen a keze ügyében, ha te nem tudsz vele lenni!5. Sok játék! A sok testkontaktus, az ölbeli mondókázások, a közös éneklés nagy segítségre lehet a szorongás feloldásában. 6. Játszatok kukucs és bújócska játékot! Selma H. Fraiberg amerikai gyerekpszichológus Varázslatos évek című könyvében írja, hogy ebben az időszakban a kicsik egyszerűen nem tudnak betelni ezekkel a játékokkal. A kukucs és bújócska játék azért örvend nagy népszerűségnek, mert a gyerkőc maga által is ellenőrizhető feltételek közt ismétli el újra és újra az anya félelmetesnek tűnő eltűnését majd felbukkanását. Ez egy remek segítség arra, hogy legyőzze szorongását, ráadásul mindezt játékos, vidám élmény formájában.A szeparációs időszak kemény próbatétel a szülőknek is, akik hajlamosak azt hinni, hogy soha nem ér véget.Ne feledd! Ez a szakasz a gyermek fejlődésnek természetes velejárója, amiben a te biztonságot adó személyednek nagyon fontos szerepe van!Kapcsolódó cikkeink szeparációs szorongás témában:
- Az elszigeteltségből eredő szorongás a babáknál
- Szeparációs szorongás különböző életkorokban
- Szeparációs szorongás: miért ilyen anyás?
Kapcsolódó cikkek
