A legjobb, ha abból indulsz ki, hogy a gyerekkor úgy, ahogy van: furcsa. A kicsik egyáltalán nem logikusak. Szörnyeket látnak az ágy alatt, elhiszik, hogy a Mikulás mindenkinek visz ajándékot, visítanak, ha nem AZT a poharat kapják, hajnalban játszani akarnak, délelőtt aludni és főleg számunkra érthetetlen dolgok miatt elképesztő hangon hisztizni. Őrület. Mármint ha ugyanezt egy felnőtt csinálná, simán állítanánk, hogy őrült. De vajon hol a határ a kóros és a normális között?
Agresszív?
Féléves kisbabám mindenbe belemarkol. Ezzel fájdalmat is okoz, hiszen az arcunkat sem kíméli. Ha pedig egy rágókát a kezébe adunk, rögtön harapja, tépi. Hogy lehet egy kisbaba már ennyire agresszív?
Ahogy a kisbabák foga nőni kezd, mindent szeretnek megrágni, néha azt látjuk, úgy viselkednek, mint egy kiskutya, aki csontot kap: szinte marcangolják a rágókát vagy akár anya hüvelykujját. A harapás valószínűleg megnyugtatja fájó vagy legalábbis bizsergő fogínyüket. Emellett új élmény, új tapasztalat számukra, hiszen a száj az egyik legfontosabb érzékszerv ebben az időszakban. Most, hogy a dolgokat a szájukhoz tudják vinni, mindent bekapnak.
A markolás is hasonlóan elemi élmény, hiszen korábban erre akarattal nem volt képes. Az első hónapban a kapaszkodás, markolás automatikus, reflexszerű, és a megragadott tárgy elengedése sem tudatos. A féléves korhoz közeledve azonban egyre ügyesebben ragadja meg a tárgyakat a baba, és el is tudja engedni őket. Egyben biztosak lehetünk: a harapás és a markolás ebben a korban nem jelent agressziót!
Erre figyelj!
A baba nem szándékosan, de fájdalmat okoz. Ezt jelezned kell neki, hiszen ebből tanulja meg, mit szabad és mit nem. Ne engedd, hogy marcangoljon a kezével, és azt se, hogy megharapjon! Ha már megtörtént, szólj rá, hogy nem szabad. Ne nevetgélj rajta, bármilyen aranyos is. Ezzel ugyanis megerősítenél egy nemkívánatos viselkedést.
Gyanús!
Ha a baba öt–hat hónapos korában még egyáltalán nem nyúl a tárgyakért, a kezébe adott játékokat nem tartja meg, vagy tartás helyett görcsösen szorítja, neurológiai vizsgálatra van szükség.
Tépi a haját
Hét hónapos kislányom sokszor fogdossa, markolgatja a haját, főleg elalvás környékén vagy szopizás közben. Úgy hallottam, van egy ilyen betegség, akár meg is kopaszthatja magát, aki ettől szenved. Hogy akadályozzuk meg?
A babák nagyon szeretnek kapaszkodni valamibe, főleg ha fáradtak. A kapaszkodási ösztön az őskori körülményekre vezethető vissza, a kis ősbaba úgy maradhatott életben, ha szorosan markolta anyja testét. Ma már nem hordja az anya a testén a kisbabát egész nap, és nem is nagyon van mibe kapaszkodni, de az ösztön él, és ha a baba meg akarja nyugtatni magát, megmarkol valamit. A saját haja mindig kéznél van, de vannak csecsemők, akik a fülüket markolásszák, mások pedig a fejük alá tett pelust, a takarójukat vagy egy plüssállatot.
Sok gyereknek évekig megmarad a “rongyija”, nem engedi kimosni sem. Van, aki úgy altatja el magát, hogy szopja az ujját, és a rongyocskáját, fülét, haját markolássza. Egyik jelenség sem kóros. A trichotillománia, amit említesz, valóban nagyon kellemetlen pszichés zavar: a beteg a szemöldökét, haját, szempilláját tépkedi, emiatt kopasz foltok is kialakulnak. A kisbabák hajfogdosásának ehhez nincs köze.
Erre figyelj!
Ha olyan erősen kapaszkodik a hajába, hogy ki is tépi, próbáld meg elterelni, fogd meg a kezét, simogasd, dugj az ujjai közé puha rongyocskát. Ha nem segít semmi más, le is vághatjátok a haját. Mire visszanő, el is felejti.
Gyanús!
Ha az önnyugtatás szinte egész nap jelen van, a baba nem keresi a kontaktust másokkal, nem játszik, passzív, nem kezdeményez, beszélj a védőnőddel, gyermekorvosotokkal!
Nem vesz levegőt!
Egyéves kisfiam néha annyira felhúzza magát, hogy nem vesz levegőt egy darabig. Nagyon ijesztő, mert olyan, mintha fuldokolna, sőt, kicsit el is szürkül az arca. Ha ráfújok vagy fölkapom, akkor elmúlik.
A jelenség ijesztő, de többnyire ártalmatlan. A tudományos neve affektív apnoé, vagyis érzelem kiváltotta légzéskimaradás. A leggyakoribb egyéves kor körül, de van, akinél évekig fennmarad. Nem csak a hiszti válthatja ki, van, akinél a felfokozott lelkiállapot hiszti nélkül is okoz légzéskimaradást, sőt előfordul, hogy a nagy nevetés végződik akár pár másodperces ájulással is.
Sokan tévesen a szülő szándékos félrevezetését, manipulálását látják benne, azt gondolják, a gyerek ájulással hívja fel magára a figyelmet, vagy úgy gondolja, ezzel könnyen elérheti a célját. Előfordulhat, hogy létezik ilyen gyerek, de ez nem általános, sőt a jelenségnek valószínűleg genetikai háttere is van, családi halmozódás is lehetséges.
Erre figyelj!
Ha már előfordult egy-két ilyen roham, lehet, hogy előre ráérzel a legközelebbire (“Na most nem fog levegőt venni!’). Ha így van, fújj az arcába, vagy kapd föl és nyugtasd meg, így megúszhatjátok. Nagyon fontos, hogy ne legyél engedékenyebb csak a hiszti és a roham elkerülése érdekében. Maradj következetes, de gondold át, nincs-e túl sok “nem szabad” az életében. A szabályokat megváltoztathatod, de a döntést ne a hiszti hatása alatt hozd, hanem tiszta fejjel!
Gyanús!
Az affektív apnoé nem káros, nem azonos az epilepsziás rohammal, sem a lázgörccsel. Ennek ellenére említsd meg gyerekorvosotoknak, ha gyakran előfordul. Ő további kérdéseket tesz majd fel, és így bővebb információk közt kutatva állíthatja fel a diagnózist.
Unalomig ugyanaz a mese
Ötéves kisfiam mindig ugyanazt a mesét olvastatja magának. Már közel két hete csak a Rigócsőr király kell neki. Én rettenetesen unom, ő pedig még lerövidíteni sem engedi. Ez nem kényszeres viselkedés?
Az ismétlés minden gyerek számára biztonságot jelent. Ha bármilyen apró változás volt is az életében, ami kibillentette az egyensúlyából, biztonságot nyújtó dolgokat keres. Ilyen lehet az újra és újra felolvastatott mese is. Hogy miért éppen a Rigócsőr király? Ezt nehéz lenne elmondani, hiszen nem látunk bele a fejébe. Valószínűleg valamelyik jelenet vagy a mese egésze rímel az életében történtekre. Talán csúfolták, vagy nem akartak vele játszani. Nem tudhatjuk, ahogy azt sem tudhatjuk, hogy melyik része vagy éppen melyik mondat kulcsfontosságú a számára ebben a mesében. Ezért sem engedik a gyerekek lerövidíteni a mesét, hiszen lehet, hogy éppen abból a jelenetből hagysz ki valamit, ami neki a legfontosabb.
A mese ugyanis gyógyító hatással lehet egy-egy problémájára. Az, hogy a hős bőrébe bújhat, növeli az önbizalmát, és segít megküzdeni a nehézségekkel. A boldog vég pedig reményt ad. Vannak időszakok, amikor erre különösen nagy szüksége van. Az általad mondott mesék közül ilyenkor kiválaszt egyet, és addig szeretné újra és újra meghallgatni, amíg el nem csitul benne a feszültség.
Erre figyelj!
Csak a gyereked döntheti el, hogy melyik mese segít neki, ne erőltesd rá az általad vélt probléma alapján a “gyógyító” mesét. Olvasd végig, amit szeretne, ne hagyd félbe azzal, hogy másnap folytatod. A gyereknek a feszültségteremtésre és a megoldásra, majd a happy endre is szüksége van.
Gyanús!
Ha rendszeresen a negatív hőssel, gonosszal azonosul, és magatartási problémái is vannak, kérd ki az óvodapszichológus tanácsát!
Ezek is érdekelhetnek:
– Összefügg a stresszhormon szintje és a magatartászavar?
Kapcsolódó cikkek
