Szoptatás utáni fejés
A tejet a mell szövetében elszórtan elhelyezkedő tejmirigyek termelik. E mirigyek váladéka kis, zacskószerű kamrácskákban gyűlik össze, és a tejvezetéken halad lefelé a vezetékek orsószerűen kitágult alsó részeibe, amelyek a mellbimbó udvarában találhatók. A tej addig marad itt, amíg a baba szopás közben fogínyével meg nem nyomja a mellbimbó udvarát. Ezzel, a tágulatból kipréseli, majd a mellbimbó nyílásain keresztül kiszívja a tejet. Szopó mozdulataival további tejmennyiséget szív le a vezetékeken keresztül, és beindítja a tejtermelő reflexet.
Fejésre igény szerint szoptatott babánál, aki nappal és éjjel is szopik és egészséges egyáltalán nincs szükség. Mindenképpen szükséges viszont azokban az esetekben a rendszeres fejés, ha a kisbaba beteg, koraszülött vagy az anya nem tud tovább szoptatni (pl. vissza kell térnie dolgozni), de anyatejjel szeretné táplálni gyermekét. Fejéssel hónapokig is fenntartható, sőt növelhető az anyatej mennyisége, igaz sok türelemre és kitartásra van szükség.
A fejést érdemes mindig ugyanazokban a napszakokban végezni, naponta legalább hat alkalommal és alkalmanként 20-30 percig minimum. A fejés akkor igazán hatékony, ha közben kiváltódik a tejleadó reflex: több sugárban, folyamatosan jön a tej, és érezhetően kevesebb idő is elég lehet a fejésre. A reflex az első napokban nem biztos, hogy jelentkezik, sokat segíthet a lazítás és az, ha a kisbabára gondolunk.
Szoptatás után is érdemes lehet fejni azokban az esetekben, amikor például még nem állt be a kereslet-kínálat vagy ha más okból növelni szeretnénk a tej mennyiségét.
Kezdetben nagyon változó lehet a baba tejszükséglete, mivel még nem állapodott meg, vagy nem megy neki olyan jól a szopás. Érdemes tehát lefejni a megmaradt tejmennyiséget, hogy minél több tej termelődjön a következő etetésre, amikor már talán éhesebb lesz a kicsi. A fejés kifejezett ingere a tejtermelődésnek. Ne próbáljuk addig folytatni a fejést, amíg már egyáltalán nem jön a tej a mellből, a tejtermelés ugyanis már a fejés alatt újra megindul. A mell tehát soha nem ürül ki teljesen. Ha sokáig fejünk, az újratermelődött tejet is kiürítjük. Akkor hagyjuk abba a fejést, amikor már csak cseppenként jön a tej az emlőből és nem lövel ki.
Ha le akarjuk fejni a tejet, akkor a szopás jelentette ingerlést kell helyettesítenünk. A mell gyengéd masszírozásával a tej megindul a tejvezetékekből. Ha finoman megnyomjuk a mellbimbó udvarát, akkor ez a nyomás a mellbimbón keresztül kijuttatja a tejet.
Ha a baba megissza, vagy későbbi etetésre elraktározzuk, vagy olyan édesanyának szánjuk, akinek nincsen megfelelő mennyiségű teje, akkor steril edényt használjunk, és a kifejt tejet tegyük hűtőszekrénybe.
A fejés többféle módszerrel történhet. Kaphatók különböző mellszívók, mellpumpák. Legtöbben azonban a kézzel való fejést szeretik, aminek a technikáját (ha először szoptató mamáról van szó) a védőnőtől kérdezzük és tanuljuk meg.
Hogyan fejjünk kézzel?
1. Egyik tenyerünkkel támasszuk alá mellünket, a másikkal simítsunk rajta végig lefelé egészen mellbimbó udvaráig.
2. Jobb tenyérrel támasszuk alá a mellünket úgy, hogy a hüvelykujj a mellen félmagasságba kerüljön.
3. Határozott mozdulattal húzzuk végig a hüvelykujjunkat a mellen.
4. Amikor a hüvelykujj eléri a mellbimbó udvarának szélét, gyakoroljunk nyomást befelé és fölfelé: a mellbimbóból folyni fog a tej.
Ha a kisbaba valamilyen oknál fogva nem tudja kiszívni a tejet a mellből és nem fejjük le a mellben megmaradt tejmennyiséget, előfordulhat, hogy a mell begyullad, megduzzad, és ezáltal még nehezebbé válik a kiürítése. A megduzzadt mellek fájnak, és ilyenkor már lehetetlen a megszokott fejési módszerrel kiüríteni a tejet. Ilyen esetben mindenképpen forduljunk szakemberhez.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Madarász Utcai Gyermekkórház és Babaszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
