Amikor a négy hónapos fiamnál végre kezdtek a múlt ködébe veszni a hasfájós nappalok és éjszakák, sokkoló tünetre lettünk figyelmesek: vér jelent meg a székletében. A gyermekorvosunk a negatív széklettenyésztés után közölte a sejthetően helytálló diagnózist: a kicsi tejfehérje-érzékeny, innentől diétázzak, ne egyek tejtermékeket, míg szoptatok, és csak azután próbáljak tejterméket adni a picinek, ha már betöltötte az egy évet.
Receptek és hasonló cipőben járó anyukák társasága után kutattam az interneten, de észnél kellett lennem, hiszen nagyon nagy a keveredés a diétákat illetően. Csak később derült ki, hogy mi ennek az oka: sokszor a gyerekorvosok sincsenek tisztában a tej okozta problémák közti különbségekkel, így ők maguk sem adnak megfelelő tanácsokat az anyukáknak – legalábbis erről számolt be mind az általam megkérdezett gasztroenterológus, mind pedig a szoptatási tanácsadó, akivel az összeállítás kapcsán beszélgettem. Tegyünk végre mindent a helyére!
Tejfehérje-allergia
– Az orvosi szaknyelv a tejfehérje-allergiát érti a megnevezés alatt, ami egy kóros, a tejfehérje által kiváltott immunreakciót takar. A hiba ilyenkor a szervezetben van – magyarázza dr. Czelecz Judit gyermekgyógyász-gasztroenterológus, és hozzáteszi, ez a leggyakoribb gyermekkori táplálékallergia, ami kezdődhet akár újszülöttkortól, akár egyéves kor után.
A tünetei sokfélék lehetnek, ha a szervezetbe akár már az anyatejen – az édesanya által fogyasztott ételen – vagy a tápszeren keresztül (a tápszer tehéntejből készül), illetve a hozzátáplálás során tejfehérje jut, és arra érzékeny a baba.
Ilyenkor felléphetnek légúti tünetek (légútelzáródás után akár fulladás; asztma, állandó hurutos állapotok, elhúzódó köhögés, fül- és arcüreggyulladás), bőrreakciók (ekcéma, csalánkiütés), illetve emésztőrendszeri reakciók (hányás, hasmenés, puffadás, szélgörcs, hányinger, gyarapodáscsökkenés, véres széklet, reflux, sok bukás, vashiány, székrekedés) is. A szakértő felhívja a figyelmet, hogy nem ritka a magatartászavar sem: az immunreakció miatt nem egyszer túlpörögnek, ingerlékenyebbé válnak a kicsik.
Kivizsgálását gasztroenterológus végzi, mely négy-hat hetes tejfehérjementes diétával indul, majd heteken át tartó fehérjeterheléssel folytatódik. Emellett végezhetnek bőrpróbát, illetve sor kerülhet allergénspecifikus IgE-vérvizsgálatra.
– Amennyiben a szülő étrendi naplóval érkezik hozzánk, az sokszor fél diagnózis! Olyan összefoglaló, amelyből kiderül, adott napon mit evett a gyerek, és milyen reakciót tapasztaltak utána – folytatja a doktornő, aki már a napló vezetése alatt is tudatosságra buzdít. – Minden terméknek érdemes megnézni a címkéjét, hogy van-e benne tejfehérje, mert nagy meglepetések érhetnek. Szerencsére most már kötelező kiemelni a termékeken az allergéneket, ez nagy segítség a szülőknek.
A kivizsgálás végén, ha igazolódni látszik a fehérjeérzékenység gyanúja, gyógyszer hiányában egy megoldás adatik: a megfelelő étkezés, melyből kimarad minden tejtermék (vaj, sajt, tejföl, túró, kefir, joghurt, író, tej, kakaó, sőt más emlős állat teje és az abból készült tejtermékek is) és olyan élelmiszer, amelyben tejfehérje van.
Szoptatott babánál az édesanyának kell szigorú tejmentes diétát követnie, illetve nagymértékben hidrolizált tápszert, esetleg donor anyatejet kipróbálni (fontos, hogy a donor anya is tejmentes diétát tartson). Mivel a tejtermékekkel a kalcium- és a fehérjebevitel is jelentősen megcsappan, ezt – és nemcsak gyermekkorban – pótolni kell (erre kiváló a banán, a mák, a spenót, a brokkoli, a sóska, a karfiol, a borsó), míg a kieső fehérjemennyiséget szárnyashússal iktassuk be (a marha- és a borjúhús fogyasztása nem ajánlott, a tehéntejhez hasonló fehérjeszerkezete miatt) gyermekünk étrendjébe.
Megnyugtató tény, hogy egy teljesen tejmentes diéta mellett a kisbabák tünetei általában pár nap alatt megszűnnek. A gasztroenterológus szerint 97 százalék az esély arra, hogy gyermekünk végleg megszabaduljon tőle kiskamaszkorra, 80–85 százalékuk pedig már hároméves korára „meggyógyul”. Ezt nagyban elősegíti a hosszan tartó anyatejes táplálás, az allergia kialakulása után is.
Tejmentesen élni? Nem lehetetlen!
Morvay Réka szoptatási tanácsadó mindkét lánya érintett, kérdésemre azonnal sorolja a mindennapos fehérjementes tapasztalatokat. – Először is meg kellett tanulni, milyen sok név alatt lapulhat tejfehérje egy élelmiszer csomagolásán. Nem egyszerűen úgy írják, hogy „tejfehérjét tartalmaz”, hanem az lehet savó, lehet kazein és még sok más. A másik az volt, hogy mindenre oda kellett figyelni, és megtanítani az egész családnak, a dadusoknak, óvónéniknek is, hogy mit szabad és mit nem szabad adni a gyereknek.
Ha vendégségbe mentünk, vagy előre egyeztetni kellett a házigazdákkal, hogy mivel kínálhatnak, vagy saját élelmiszert kellett vinni. A család étkezését annyiban érintette, hogy megtanultam mindent tejmentesen elkészíteni, és mindannyian ugyanazt ettük. Nem főztem külön – meséli, és mivel ő is tapasztalta, mekkora a káosz tejmentességügyben, készített egy weboldalt a témában, ami minden érintett szülőnek kincset érő információ- és recepttárrá nőtte ki magát.
A tejcukor-érzékenység, alias laktózintolerancia
A fentiekhez képest a tejcukor-érzékenység „semmiség”, talán nem véletlen, hogy már kikerült az emelt családi pótlékkal járó tartós betegségek köréből, szemben a fehérjeérzékenységgel, ami orvosi igazolás után számtalan juttatásra jogosít (bővebben: allamkincstar.gov.hu).
A laktózzal szembeni érzékenység ugyanis egy viszonylag könnyen orvosolható emésztési probléma – magyarázza a gasztroenterológus. Ilyenkor a szervezet átmenetileg (például egy fertőzés után, esetleg más alapbetegség következtében) vagy állandósultan nem képes megemészteni, lebontani a tejcukrot, és ez vezet kellemetlenségekhez. Jellemzően hároméves kor körül jelentkezik a kicsiknél.
A laktózintolerancia esetén nincs a szervezetben elég laktáz enzim, ezért a tejcukor felbontatlanul halad tovább a tápcsatornában, ahol a bélrendszeri baktériumok hatására erjedés indul, és ez jár puffadással, bélgörcsökkel, hasfájással, hasmenéssel. A reakciók természetesen itt is függenek az elfogyasztott tejmennyiségtől, és attól is, milyen típusú tejtermékről van szó.
A kivizsgálás hidrogénkilégzéses teszttel történik: a gyerekkel a szakrendelésen tejcukrot itatnak, bizonyos időközönként nézik, mennyi a kilélegzett hidrogén a műszer szerint, majd az eredmények alapján felállítható a diagnózis.
A szülő két dolgot tehet ezután: egyrészt érdemes kísérleteznie, miből mennyit bír a kicsi, másrészt a laktáz pótolható szájon át is (tabletta, csepp), akár a problémás tejtermék egyidejű fogyasztásával. Pontosan ez utóbbi módszerre épült a laktózmentes élelmiszerpiac is: amit laktózmentesen kínálnak ugyanis, az olyan termék, amelybe extra laktáz enzim kerül a gyártás során. Alternatívát jelentenek a növényi tejek, tejszínek és krémek is, melyek szintén laktózmentesek. Ha olyan alapanyagokat vennénk, amelyekbe biztosan nem kerül a gyártás során laktóz, érdemes kinyomtatni bevásárlás előtt a taplalekallergia.hu weboldal naprakész latózmentes élelmiszerlistáját!
A diéta kulcsfontosságú
Szalai Ágnes kislányánál másfél éves kora körül jelentkeztek a laktózintolerancia első jelei, tünetei, ők genetikai vérvétellel jártak utána, hogy ez okozhatja-e a bűzös székletet, a hasfájást Fanninál. A pozitív eredményeket aztán a tejes étkezések utáni tünetek is újra és újra igazolták, így belekezdtek a diétába. – Hároméves koráig kap majd laktózmentes tápszert.
A nagyobb élelmiszerláncokban szuper laktózmentes termékek kaphatók, 10-20 forinttal drágábban.
Olykor kicsit lazábban vettem az étkezését – a nyaralások alatt megesik –, de megvolt az eredménye, így nem merek már kísérletezni. Az bosszant, hogy mások mindig okosabbak, hogy szerintük egy kis süti vagy tejszínes valami például belefér, és nem értik meg, hogy a laktózintolerancia nem egy választható állapot, ami egyik nap okoz problémát, másik nap nem – mondja Ági.
És a szakemberek is pontosan ezt próbálják hangsúlyozni ilyenkor, bár ez nem olyan súlyos probléma, mégis komolyan kell venni, mert a tünetek nagyban ronthatják az életminőséget. Vigasztalásul pedig: a laktózérzékenység nem nőhető ki, de kis odafigyeléssel teljes és egészséges életet élhetnek gyermekeink ezzel a problémával is.
Ne legyen mumus!
Allergia vagy laktózérzékenység ide vagy oda, a savanyított tejtermékek bevezetése nyolc hónapos korban általában megtörténhet, amennyiben viszont volt a családban (étel)allergia, egyéves korig jobb kibírni nélküle, a teljes tej bevezetése pedig csak annak függvényében történhet meg, hogy a babánk hogyan reagál a savanyítottakra. A tejre egyébiránt alapjáraton nem kellene mumusként tekintenünk, hiszen a kiegyensúlyozott táplálkozás részeként helye van a gyermekek étrendjében mint fontos kalcium- és fehérjeforrás.
Nehezíti a tej „marketingjét” és megítélését, hogy egyre többekhez eljutnak a tejjel kapcsolatos ételallergiás riogatások, ezért például túl sok szoptató anya vonja meg magától a tejet (és más élelmiszereket) megalapozott indok nélkül. Sokan a teljesen normális csecsemőviselkedést tévesztik össze valamilyen táplálékallergiával, és sanyargatják magukat megvonásos diétákkal.
Ezen a ponton kell megjegyezni, hogy az a csecsemő, aki kézben tartva vagy szoptatva megnyugszik, nem hasfájós vagy beteg! A bukás is csak akkor számít problémának, ha olyan mértékű, hogy a kisbabánk nem gyarapodik miatta, vagy láthatóan fájdalmat okoz neki.
A néphiedelmekkel ellentétben nem a “k” betűsök vagy a kismagvú gyümölcsök a leggyakoribb hasfájásfelelősök a szoptatott babáknál, hanem az allergén ételekből származó fehérjék, így a most hosszan tárgyalt tej, illetve a szója, a tojás és a mogyorófélék. Érdemes ezekre az élelmiszerekre kiterjeszteni a nyomozást!
Nagyobb gyerekeknél se kezdjünk önhatalmúlag diétába, bármilyen tüneteket is tapasztalunk, mert az öndiagnózissal és a diétás partizánakciókkal árthatunk a fejlődésben lévő szervezetnek. Első utunk mindig a gyermekorvoshoz vezessen, aki továbbirányít a megfelelő szakrendelésre.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
