Először fel sem tűnt nekem az összefüggés, de ahogy múltak az évek, egyre inkább megjegyeztem, milyen időszakokban a leggyakoribbak ezek a hívások. Kismértékben már hétfői napokon is megfigyelhető ugyanez a jelenség. Addig semmi gond nem volt, a baba vidáman szopott, aztán hétfőre úgy tűnt, teljesen “elment a tej”.
Akinek már volt hasonló érzése, az tudja, milyen ijesztő, kétségbeejtő állapot ez, különösen akkor, ha fogalmunk sincs, minek köszönhetjük e váratlan problémát. Pedig a választ jó néhány hasonló cipőben járó édesanyával beszélgetve könnyű megadni. Csak tegyük fel a kérdést: mi változott a korábbiakhoz képest az elmúlt napokban?
Vendégek
Ilyenkor aztán elmesélik a szülők, hogy hétvégén rokonok jöttek látogatóba, vagy a család ment egész hétvégére anyóshoz, sógornőékhez. Ezek a találkozások remélhetőleg jól sülnek el az esetek többségében, de biztosan számíthatunk problémákra, ha egyesek úgy érzik, bele kell szólniuk a baba szoptatásába, kéretlenül is részt kell venniük a dajkálásban.
A rokonok leggyakrabban a cumi használatát szokták javasolni, vagy szóvá teszik, miért szopik olyan gyakran ez a baba, és elkezdik firtatni, átalussza-e már az éjszakát. Nem kell első gyerekes mamának lenni ahhoz, hogy ezek a kérdések nyugtalanságot, bizonytalanságot szüljenek, függetlenül attól, hogy a baba mennyi idős.
Minden kívülálló a saját módszerét és tapasztalatait tekinti a legmegbízhatóbb mintának, és sajnos nem vesznek tudomást arról, hogy minden szülőnek magának kell rátalálnia a számára helyes útra, mégpedig attól függően, mit is szeretne valójában. Mondanom sem kell, hogy ha cumi bevetésével akarjuk ritkítani a szoptatásokat és rávenni a kisbabát, hogy átaludja az éjszakát, vagy tejpépet adunk neki, az nem növelni, hanem éppen hogy gyorsan és hatásosan csökkenteni fogja a tejmennyiséget.
Mit tegyünk?
Csak semmi pánik! Ha már látjuk az összefüggést, gyorsan segíthetünk: gyakoribb szoptatás, cumi a kukába, és máris jobb lesz a helyzet. A tejmennyiség akár másnapra is nőhet annyira, hogy a baba jóllakjon. Szoptatott babáknak tehéntejtartalma miatt nem ajánljuk a tejpépet, azt meg egyébként sem várhatjuk, hogy ettől aludja át az éjszakát.
Válasz a változásokra
Elképzelhető, hogy a pici érzékenyen reagál a korábban megszokott napirend változására, az új környezetre, arra, hogy sokan veszik körül, mindig más arc hajol fölé, és egyik kézből a másikba kerül. Ha nyűgösködik emiatt, és anyukája sokszor mellre teszi ugyan, de zaklatottsága miatt alig szopik valamit, a tejmennyiség másnapra csökkenni fog.
Az is lehet, hogy a nagyobbacska baba örömmel fogadja a szórakoztatást és a sok érdekes újdonságot, olyannyira, hogy nem is igen kívánkozik mellre, csak akkor, ha már nagyon éhes. A mellek ennek következtében túltelítődnek, s ennek hatására megint csak csökken a tejtermelődés.
Tegyük fel, hogy az édesanya is rosszul viseli a helyzetet. Ideges, mert fél, hogy megszólják a lakás nem egészen tökéletes tisztasága miatt, vagy azért, mert nem négy-öt fogásos az ünnepi ebéd. Sokan azt hiszik, kötelesek mindig a legtökéletesebbet nyújtani, közben csodásan kinézni. Holott akkor, amikor pici baba van a háznál, a legkisebb családtag élvez elsőbbséget az anya szívében. Megpróbál mindent gyorsan és még gyorsabban elvégezni, hamar még valamit sütni, még egy ajándékért elrohanni.
Ebből a kapkodásból rendszerint semmi jó nem sül ki. A baba ritkán kerül mellre, és amikor szopik, az anya fejében száguldoznak a gondolatok, mit is lehetne még gyorsan elvégezni és milyen sorrendben. Ez gátlóan hathat a tejleadó reflexre. Hiába van tele a mell, a tej nem jut ki belőle.
Mit tegyünk?
Segít, ha eleve szerényebb terveket kovácsolunk az ünnepekre. A babás karácsonyt nem a külsőségek teszik felejthetetlenné. A szoptatást szánjuk saját magunk számára is rendszeres pihenőnek. Ez annyit jelent, hogy az ünnepek alatt ne várjunk feltétlenül a baba jelentkezésére, hanem ügyeljünk mi magunk a megfelelően gyakori szoptatásra. Közben lazítsunk, söpörjük ki határozottan a fejünkből a teendők végtelenül hosszú listáját, és összpontosítsunk csakis a babára és saját magunk nyugalmára.
Amikor szoptatás előtt tisztába tesszük, már fel is készülhetünk erre. Beszéljünk a picihez, masszírozzuk picit a hasát, a lábacskáit, éreztessük, hogy időt szánunk rá, nem csak egy feladat a sok közül. Ha jóllakott a baba, ne tegyük le rögtön, dédelgessük picit, incselkedjünk vele.
Mellgyulladás
Ez is gyakori panasz többnapos ünnep után. Persze nem árt tisztázni, mit is értünk ezen: 39 fok feletti láz, hidegrázás, erős végtagfájdalmak, elesettség, gyengeség, rendszerint az egyik mell duzzanata, erős fájdalma, vörös foltokkal, gyakran sebbel a mellbimbón. Ennyire azért ritkán szokott súlyos lenni a helyzet, de ha erről van szó, haladéktalanul segítséget kell kérni, még akkor is, ha ünnepnap van. A halogatás veszélyes! Ami gyakoribb, az a legfeljebb 38 fokig emelkedő hő, érzékeny, esetleg piros foltos mell, egy-két helyen tapintható kemény résszel.
Ez a jelenség sokszor a stressznek, a tej nem kielégítő ürülésének, vagyis a tejpangásnak a következménye. Lehet, hogy szoros melltartót viselt az édesanya, lehet, hogy mindenáron egyedül akarta megpucolni az összes ablakot, vagy órák hosszat diót tört – mindegyikre tudnék jó néhány példát említeni az elmúlt tíz év terméséből. Hasonló állapothoz vezethet az órák hosszat kenguruban vagy kendőben boltról boltra hurcolt baba, aki megnyomhatja az egyre teltebb melleket, és így tejcsatorna-elzáródást idéz elő.
Mit tegyünk?
Ha tejpangásról, tejcsatorna-elzáródásról van szó, töltsük pihenéssel, lazítással a napot, és váltsunk szoptatási testhelyzetet. Tegyük úgy mellre a picit, hogy a kemény rész a legjobban ürülhessen. A hónalj felé eső részeken a hónaljtartás segít, a mell alsó vagy felső részén középtájt elhelyezkedő keménységet pedig az úgynevezett lógatós pozícióval orvosolhatjuk.
Tegyük a babát az asztalra vagy a pelenkázóra, és felülről lógatva adjuk a szájába a mellbimbót, miközben óvatosan a kijárat felé simítjuk a kemény részt. Mindig az érintett mellel kezdjük, és figyeljük meg, csökkent-e a kemény rész kiterjedése. Még akkor is további három-négy napig tart a fájós-érzékeny érzés a mellekben, ha sikeresen megszüntettük a tejpangást. Ha úgy tűnik, a hordozás volt a bűnös, térjünk át a háti hordozásra, úgy nem nyomhatja meg a kicsi a melleket. Egyébként a mellet érő fizikai behatások (ütés, rúgás) annál veszélyesebbek, minél jobban tele van a mell.
Magas láz esetén nyugodtan bevehetünk lázcsillapítót, de hívjunk fel mielőbb egy szoptatási tanácsadót, hogy személyre szabott válaszokat kaphassunk, mi a teendő ilyenkor.
Kismama tipp
Allan és Barbara Pease: Karácsonyi fegyverszünet
Min is szoktunk veszekedni ilyenkor és miért? Miből fakad a feszültség az ünnepnapok alatt? Végre szembenézhetünk a tényekkel és jót nevethetünk rajta.
Park kiadó, 2500 Ft
Hasznos cikkek a témában:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
