Legyen szép az ünnep
Az első és legfontosabb tény a karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatosan, hogy mi magunkban ünneplünk: szülők és gyerekek, a vándorlásos módszert meghagyjuk másoknak.
Ez nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen üdvözítő módszer, de az amúgy is őrült vásári forgatagra emlékeztető téli szünetben, ha azt szeretnék, hogy legalább fél napra meghittség költözzön a lakásunkba és nyugodt körülmények között várjuk a gyerekekkel az Angyalt, muszáj volt választani… Vagy türelmetlenül, kapkodva rohanunk egyik nagyszülőtől a másikig és hulla fáradtan esünk be az otthoni fa alá, vagy bevállalva a szüleink – félig-meddig jogos – háborgását, december 24-én kényelmesre véve a tempót, szépen, komótosan, mindenre időben előkészülve várjuk a csodát.
Természetesen még így is adódhatnak váratlan helyzetek: lemarad a bevásárlólistáról az ünnepi főétel legfontosabb összetevője, elfelejtjük elhozni az előre lebeszélt fát, betegség üti fel a fejét a családban, de karácsonykor még ezek sem tudnak kibillenteni az egyensúlyomból, illetve tudnának, de nem hagyom magam, mert akkor eluralkodna a káosz.
Aztán december 24-én délután szépen, lassan kifejlődik a dráma, aminek a csúcspontja az ünnepi vacsorát megelőző két óra: ez idő alatt kell felállítani és feldíszíteni a fát, ki kell készítenem a gyerekek ünneplős ruháját (tutira ilyenkor nem találom meg elsőre a fehér ingeket, a nyakkendőket, vagy ilyenkor üzemelem be a sasszememet és a legapróbb pecsét is feltűnik), nekünk is puccba kell vágnunk magunkat, meg kell teríteni az ünnepi asztalt, a vacsorát elő kell készíteni, az ajándékokat a fa alá kell varázsolni.
Persze az is ilyenkor derül ki, hogy valakiét elfelejtettem becsomagolni, nem tudom, hová dugtam a szaloncukrot, kifogytunk a díszakasztóból, eltűnt az Angyal csengője, nem címkéztem fel valamelyik becsomagolt meglepetést, így vagy hasraütés alapján próbálom meg kitalálni, kié lehet vagy idegesen letépem a díszpapírt és újracsomagolom.
Hirtelen csengetnek. Ki lehet az? Úristen, a gyerekek! Kapkodva leoltjuk a nappaliban a villanyt, minden más helyiség fényárban úszik, hogy eltereljük a figyelmüket, persze némi leskelődés így is belefér. Átöltözés, belekezdünk az éneklésbe, amikor Férj hirtelen eltűnik.
“Miért mindig ilyenkor kell apának a mosdóba menni?” – méltatlankodnak, nem is sejtve, hogy Férj nem véletlenül nincs velünk.
Végre csenget az Angyal, ők pedig kizúdulnak a hálószobából, a nappaliban pedig hirtelen csend lesz… És megszületik a csoda, öröm, áhítat, boldogság: helló, karácsony!
Kapcsolódó cikkeink karácsony témában:
Ettől lesz különleges ünnep a karácsony
Így készülj a karácsonyra, ha kisgyereked van
Kapcsolódó cikkek
