Kisgyerek

Karácsonyi lelassulás

Attól még, hogy édesanyaként a karácsony ceremóniamestere vagyok, én is megérdemlem a a kikapcsolódást, a feltöltődést és az együttlétet a családommal.

Karácsonyi lelassulás

Mindenki szereti a szépet. Pláne a nők. Ilyenkor, karácsony táján pedig aztán bővelkedhetünk gyönyörű dolgokban: csodaszép kézzel készített ajándékok, ízlésesen terített ünnepi asztalok, asztaldíszek, gyönyörű szép ünnepi dekorációk, csomagolások és hát maga az ünnepi menü. Nap mint nap ezt látjuk a facebookon, az újságokban, a tévében, a reklámokban. Szerencsére egyre több az igényes magyar gasztroblog, és szinte kicsordul az ember nyála, olyan gyönyörűen fotózott karácsonyi ételeket, desszerteket lehet rajtuk látni. Szóval simogatják a szépérzékünket rendesen.

Viszont, ez a sok szépség vissza is tud ám ütni.

Merthogy én is szeretnék ilyen szépségeket alkotni, ilyeneket látni a környezetemben, ezzel kedveskedni a szeretteimnek, legyen szó ajtódíszről, a karácsonyfa vagy épp az ünnepi asztal dekorálásáról. És persze az ajándékokat is úgy szeretném becsomagolni, hogy az a legtökéletesebb legyen. De az a helyzet, hogy egy fenékkel nem lehet ennyi lovat megülni.

Vagyis ha azt szeretném, hogy decemberben ne hanyagoljam el a családot meg a mindennapi teendőimet csak azért, hogy a karácsonyi készülődős listámon mindent ki tudjak pipálni, akkor nem megy. Próbáltam már az elmúlt években, de kutyamód kifáradtam és nem tudtam úgy élvezni az ünnepet, ahogy azt igazán szerettem volna.

Úgyhogy elhatároztam, hogy idén másként lesz. Nem biztos, hogy lesznek olyan karácsonyi fotóink, amit a barátaim irigykedéssel teli csodálattal lájkolnak a facebook-on, de nyugodtan fogjuk feldíszíteni a karácsonyfát. Lehet, hogy nem lesz karácsony mindhárom napján ünnepi menüsor. Sőt, az is lehet, hogy az egyik nap összedobok egy egyszerű borsófőzeléket, vagy megmelegítjük az előző napi maradékot, de legalább lesz időm leülni kártyázni a gyerekekkel vagy leülni egyedül (!) egy könyvvel a kezemben.

És igen, lesz olyan, hogy a mosatlan a konyhában vár, mi meg együtt társasozunk a srácokkal a nappaliban. Mert attól még, hogy anyaként én vagyok a karácsonyi ceremónia karmestere, még én is megérdemlem a pihenést és a kikapcsolódást, a töltekezést és az együttlétet a családdal. És ha bepillant egy angyal az ablakon, mosolyogni fog: a mosatlanra és a kisimult arcomra egyaránt.

Nálatok milyen arcokat fog látni az angyalka, ha bekukkant hozzátok?

Kapcsolódó cikkek:

Olvass bele Hanula Erika (a szerző) blogjába is