Bölcsőhalál: amit tudni érdemes róla

egészség baba bölcsőhalál

Bölcsőhalál

A bibliai időkből maradt ránk az első feljegyzés erről az alattomos veszedelemről. Akkor talán még könnyebben illeszkedett a mindennapok veszélyekkel, hiedelmekkel átszőtt világába. Ma, amikor úgy gondoljuk, a tudomány minden kérdésünkre választ ad, türelmetlenül állunk a tény előtt, hogy a hirtelen csecsemőhalállal (Sudden Infant Death Syndroma, SIDS) kapcsolatban még mindig csak bizonytalan találgatások látnak napvilágot.

Már a meghatározás is ellentmondásos, hiszen olyan halálesetről van szó, aminek nem volt előzménye, és nem ismerik az okát. A teljesen egészségesnek tűnő kisbaba elalszik, és nem ébred fel többé. Megfullad. “Elfelejt levegőt venni.” A tragédia leggyakrabban egy és hat hónapos kor között következik be (de egyéves korig fennáll a lehetőség), általában este 10 és reggel 10 között, javarészt a téli hónapokban. Mégis mi történik azokban a kritikus percekben?

Az interneten olvasom Yvonne sorait. Kisfiát, Konradot gyászolja. Hajnali fél hatkor a közös családi ágyban még megszoptatta. Utána szokatlanul éles hangon sírt a kisfiú. Nem használt a dédelgetés, a fogzási fájdalmat csökkentő zselé, így végül letették az ágyacskájába, ahol pillanatok alatt elhallgatott, majd elaludt. A szülők ezután reggeliztek. Húsz perccel később az édesapja ment be érte, hogy felöltöztesse, és már holtan találta. A mai napig sem kaptak biztos választ kérdéseikre, miért halt meg a kisfiú.

A SIDS (Sudden Infant Death Syndrome – a hirtelen bölcsőhalál angol elnevezése) olyan eseteket jelöl, amikor addig egészségesen fejlődő csecsemőket holtan találnak, s a boncolás során sem sikerül olyan súlyos eltéréseket találni, amelyek magyaráznák a történteket. A szakértők egyetértenek abban, hogy valószínűleg több ok együttes hatása vezet a kisbaba váratlan halálához, de az eredmények olykor ellentmondásosak. Jelenleg azt feltételezik, hogy a halálozási ok alapvetően szív- és érrendszeri eredetű folyamatban keresendő, a légzésleállás csak másodlagos.

Gyakorisága a Föld különböző pontjain változó. Úgy tűnik, civilizációs jelenség, hiszen a fejlett ipari országokban a leggyakoribb – ám ennek részben ellentmond, hogy Japánban igen alacsony a SIDS előfordulási aránya. Genetikai tényezők is szerepet játszanak, emellett szól a családi halmozódás: a SIDS-ben meghalt testvér fokozott kockázatot jelent az utána születő testvérek számára.

Az elhunyt gyerekek adatainak összehasonlítását nehezíti, hogy csak kevés országban értékelik egységes jellemzők alapján a boncolás során feltárt eltéréseket. Az egyéni esetekről sokszor nehéz bármi biztosat mondani. Konrad vajon életben maradt volna, ha légzésfigyelő monitorra fektetik? Halálesetek sajnos olyanok közt is előfordultak, akiknél használták ezt az eszközt.

Talán segített volna, ha Konradot idejében kivizsgálják egy alváslaboratóriumban? Lehetséges, hiszen a kisfiúnál korábban is megfigyeltek a szülők légzéskimaradást és erős verejtékezést alvás közben. Viszont az is kétségtelen, hogy számos csecsemőnél észlelhetők ilyen tünetek, mégis egészségesen felnőnek. Egyes vélemények szerint a kettő és négy hónapos kor közötti SIDS-csúcs oltási szövődményekkel hozható összefüggésbe.

Húsz évvel ezelőtt talán azt mondták volna, nem tudjuk, miért halt meg a kisbaba, ma esetleg a fejlettebb diagnosztikus módszereknek köszönhetően az derülne ki, veleszületett anyagcserezavar okozta a tragédiát. Azaz: húsz évvel ezelőtt ugyanaz az eset rontotta volna, ma javítaná a SIDS statisztikát. Ez a tény megnehezíti a halálozási adatok több évre és több térségre vonatkozó összevetését.

Sötétben tapogatózva

Mivel a tragédia rendszerint alvás közben, az éjszakai órákban következik be, kézenfekvő, hogy a megelőzés lehetőségeit alapvetően az alvási körülmények környékén kell keresni. Azokban az országokban, ahol intenzív felvilágosító kampányba fogtak, jelentősen csökkent a SIDS-es halálesetek száma. Nagyjából hat tényező szerepére hívták fel a szülők figyelmét:

Mellőzzék a dohányzást a várandósság alatt és a szülés után. E tekintetben egységes a szakemberek álláspontja.

Az első évben csak háton aludjék a gyerek. Az európai szakemberek meglehetősen egyöntetűen azt ajánlják, hogy egyéves korig semmiképp se altassuk hason fekvő testhelyzetben a csecsemőt. Helyette a hanyatt fektetést és korábban az oldalt fektetést ajánlották.
A baj csak az, hogy a kisbabák általában szeretnek hason fekve aludni, ezért, amint képessé válnak erre, maguktól is hasra fordulnak álmukban – jóval egyéves koruk előtt. Újabb tanulmányok szerint az oldalt fektetés is növeli a hirtelen halál kockázatát, és nemrégiben olyan kanadai felmérés eredménye is napvilágot látott, amely az adatok elemzése alapján éppen a hanyatt fektetést találta kockázatosnak a SIDS szempontjából.

A szülők szobájában, de külön ágyban fektessék le aludni. Ausztriában különösen sikeres a SIDS-megelőzés, de ott hiányzik ez a javaslat, helyette így fogalmaznak: a csecsemőnek emberi közelségre van szüksége.

Ügyeljenek arra, hogy a kisbaba feje ne kerülhessen takaró alá. A hollandoknál például, ahol a piciket mellkasig érő hálózsákban szokták altatni, igen alacsony a SIDS előfordulási aránya.

Kerülni kell a túlmelegedést és a túlzott lehűlést is. A túlöltöztetés veszélyes! Nem javasolják a kissapka otthoni viselését. A skandináv országokban pedig éppen a túlzott lehűlést találták kockázatosnak.

A szoptatás fontos a SIDS-megelőzés szempontjából. A kutatások szerint a szoptatás – még akkor is, ha nem kizárólagos! – csökkenti a bölcsőhalál rizikóját. A Pediatrics című szaklapban megjelent tanulmány szerint a szoptatás védő hatása akkor is jelentkezik, ha csak 2-3 hónapig sikerül így táplálni a babát, illetve, ha mellette tápszeres kiegészítést is kap a csecsemő.
Mivel gyakori megfigyelés, hogy a holtan talált csecsemőknél enyhe légúti vírusfertőzés jeleit fedezték fel, a szoptatásnak a betegségmegelőző hatása miatt is döntő szerepet tulajdonítanak. Sajnos a szoptatás sem csodaszer a SIDS szempontjából.

Hazai tapasztalatok

Magyarországon a rendelkezésünkre álló adatok szerint feltűnően ritka a bölcsőhalál, csupán 0,29 ezrelék, azaz százezerből 29 (1987-es adat) – olvashatjuk a Hirtelen halál csecsemőkorban című könyvben. Összehasonlításként: Ausztriában 1 ezrelék alatti, amerikai indiánok körében 5 ezrelék körüli ez az arány. A bolcsohalal.hu honlapon Dr. Szántó Imre, a Madarász utcai gyermekkórház szakorvosa évi száz esetről ír, ami százezres évi születésszámot alapul véve 1 ezrelékes gyakoriságot jelent.

A Madarász utcai Gyerekkórház Bölcsőhalál-megelőzési programjában részt vevő csaknem kétezer családban nem fordult elő SIDS haláleset.

A könyvben a SIDS összes vonatkozásáról részletesen olvashatunk – s noha szakembereknek szól az összefoglaló, az érdeklődő szülők is sokoldalú információt meríthetnek belőle. (Springer Orvosi Kiadó, 1998.)

Emberi közelség

Vitatott, hogy a szülők ágyában alvó csecsemő vajon fokozott kockázatnak van-e kitéve. Ugyanakkor ma már senki sem vitatja, hogy a SIDS szempontjából (sem) helyes külön szobában altatni a csecsemőt (egy angliai vizsgálat szerint a külön szoba tízszeres SIDS-kockázatot jelent). Tény, hogy egy nagy esetszámú új-zélandi vizsgálat a maorik adatainak elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy az együtt alvás kockázati tényező.

Ám az is tény, hogy a szóban forgó családok rossz szociális körülmények közt éltek (ez is kockázati tényező), és szinte kivétel nélkül dohányoztak a terhesség idején és a baba közelében is. A rossz szociális körülmények között élő, nagy százalékban dohányzó, alkoholt fogyasztó csoportoknál egyébként is magas a SIDS-arány, valószínűleg függetlenül attól, hogy egyébként hagyományosan együtt alusznak gyerekeikkel.

Dr. Kemény János, a Madarász utcai gyermekkórház főorvosa, a téma egyik hazai szakértője írja a SIDS-ről szóló tanulmányában: “Talán a humán újszülött szorul a leginkább gondozásra, mégis ő van kitéve az anyától való fizikai elszakításnak: minden főemlős kicsinye az anyával való szoros testi kontaktusban tölti élete első szakaszát.

E közelség pedig megelőzheti a bölcsőhalált! (…) vannak olyan népcsoportok, ahol az anyák több hónapig, esetleg egy-két évig is egész nap magukra kötve hordják babáikat, így dolgoznak, minden tevékenységet a gyerekkel közvetlen testi kapcsolatban végeznek. Éjjel együtt alusznak. Az anyával való együtt alvás védő hatású, mert a csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztő hatással van rá. Az anya is érzékeli, ha a babával baj van, és ébreszteni tudja.”

Monitoroztunk!

Zs.-ék ikerfiai koraszülöttként látták meg a napvilágot. Tápszert kaptak, külön szobában aludtak, az apa korábban dohányzott. Ezért úgy döntöttek, mindkét baba alá monitort tesznek, s újraélesztési tanfolyamon is részt vettek. Egy év alatt egyetlen egyszer sem fordult elő sem valódi, sem téves riasztás. Ezt nagyon megnyugtatónak érezték, elégedettek korábbi döntésükkel.

Bogi 500 grammal született a terhesség 28. hetében. Egyértelműen rizikócsoportba tartozott, ezért szülei az újraélesztési tanfolyam elvégzése után a monitor használata mellett döntöttek. Kilenc hónapig feküdt a kislány a légzésérzékelős matracon, ezalatt egyszer sem volt sem valódi, sem téves riasztás. Mivel nagyon megnyugtatónak találták a monitor használatát, második gyereküknél, aki időre, de kis súllyal született, ismét a készülék mellett döntöttek.

Együttalvás és éberség

Szoptatási tanácsadóként gyakran találkozom azzal a problémával, hogy az újszülött, illetve néhány hetes csecsemő nagyon aluszékony, ezért nem lehet elegendő alkalommal és kellő hatékonysággal szoptatni. Kulcskérdés, hogyan lehetne hatékonyan felébreszteni!

Sokszor kiderül, hogy a baba külön szobában, külön ágyban alszik, olykor légzésfigyelő készülékkel felszerelve. Nem csoda, ha így túlságosan mélyen alszik, bár a szülők számára ez pihentetőbbnek tűnik, mint az élénk, folyton kézbe kívánkozó baba! Az ember gyermeke számára kezdetben a szinte állandó testközelség, a hordozással járó mozgás a természetes állapot, részben a magzati élet folytatásaként.

A sokat kézben tartott, kendőben cipelt, gyakran szoptatott baba nem tud túlságosan mélyen elaludni. Légzésére, szívműködésére, vérének oxigéntelítettségére pozitív hatással van a bőr-bőr kontaktus, s ez nem csak a szoptatás, hanem a bölcsőhalál megelőzése szempontjából is döntő jelentőségű.

Továbbra is keressük a választ!

Bár fél év is eltelt a szörnyű februári nap óta, Bence édesanyja mégis szüntelenül erre gondol. Bence zavartalan várandósság után, harmadik gyerekként született a családba. Jól fejlődött, kedves, nyugodt kisbabának ismerte mindenki. Hat hónapos koráig kizárólag szopott, a gyümölcsöket épp csak kóstolgatni kezdte. Fél tizenkettőkor még szopott, majd anyukája hasra fektette a hordozókosárban, betették az autóba, és dél körül elindultak otthonról.

Az édesanya egyszer csak észrevette, hogy nem lélegzik. Ütögették a hátát, majd lélegeztetni kezdte a kicsit a száján át. Közben iszonyatos iramban száguldottak a közeli kórházba. 12 óra 25 perckor már ott is voltak, de csak a halál beálltát tudták megállapítani. Hozzákezdtek az újraélesztéshez, amely sikeres is volt, de sajnos csak részben. Az életfunkciókat sikerült visszahozni, de a baba kómában volt.

Ezután másik kórházba szállították, ahol még huszonöt napig élt, rövid ideig éber kómában is volt, még a szemét is kinyitotta. Ha etethető volt, anyukája lefejt tejét kapta. Ő egyébként el sem mozdult mellőle, mosdatta, tisztába tette, őrizte, de sem ez, sem a gondos orvosi felügyelet nem segített. Ismét leállt a baba szíve, majd egy újabb élesztést követően megint. Meghalt.

Az ápolás és a boncolás során semmit sem találtak, ami a hirtelen bekövetkező halált magyarázta volna. Ritka anyagcsere-betegségre gondoltak, ám még a külföldi laboratóriumokba küldött minták alapján sem tudtak kimutatni semmilyen eltérést.

Szörnyű érzés minden átmenet nélkül, váratlanul és visszahozhatatlanul holtan találni szemünk fényét, a dédelgetett, imádott kisbabát. Az első lépés mindig az önvád.

– Mit tettem rosszul, mit kellett volna másként? Nem kellett volna hasra fektetnem? De hát a többi gyerekemmel sem volt semmi gond! – mondja Bence édesanyja. A döbbenetes azonban éppen az, hogy többnyire megmagyarázhatatlan, ami történt, mint Bence esetében is.

A hirtelen csecsemőhalálban (Sudden Infant Death Syndrome, SIDS) elhunyt kisbabáknál ugyanis kizárásos alapon születik ez a diagnózis. Kereshetjük ugyan az okokat, de éppen az legnehezebb, hogy SIDS esetében nem találunk semmit, ami magyarázatul szolgálhatna. Ha kimutatható volna valamiféle anatómiai elváltozás, addig rejtett, tünetmentes betegség, sérülés, bántalmazás, akkor például azt mondhatnánk: ez baba egy igen ritka anyagcsere-betegség áldozata lett.

Néhány biztos pont

Az áldozatok többsége az éjszaka második felében, gyakran a hajnali órákban, alvás közben hal meg.
Dohányzó, drogot és alkoholt fogyasztó anyák gyerekei között gyakoribb a SIDS. Ezek közül a dohányzás légzésközpontot károsító hatására utaló adatok a legegyértelműbbek. Nem csak a csecsemővel egy helyiségben elszívott cigaretta káros, hanem még az egy házban való dohányzás is.
A terhesség korához képest alacsony súllyal születő, koraszülött, gépi lélegeztetésen is átesett csecsemők gyakrabban érintettek.
Egyértelműen hátrányos külön szobában altatni a csecsemőt.
Egyértelműen előnyös a minél hosszabb ideig folytatott szoptatás, ennek köszönhetően ugyanis egy sor kockázati tényezőnek tartott jelenség előfordulása csökkenthető.
Veszélyes a túlöltöztetésből fakadó túlmelegedés, a süppedős matrac és párna, a fejre boruló ágynemű.

Ami vitatott

A szülővel való egy ágyban alvásról heves viták dúlnak. Sok szakember szerint ez növeli, mások szerint éppen ellenkezőleg, csökkenti a kockázatot.
Az alvási testhelyzet: a korábban ajánlott oldalt fektetést újabban egyes tanulmányok alapján inkább kockázatnövelőnek tekintik. A hason fektetés a szakemberek túlnyomó többsége szerint jelentősen növeli a kockázatot, ugyanakkor újabban az is kiderült, hogy hátrányos, ha kizárólag hanyatt fekszik a baba.

“A folyamatosan háton fektetett csecsemők meghaltak, amikor gondozóik változtattak a pozíción, és hasra fektették őket. Úgy látszik, az életet védő ébresztőreflexet hason fekve “tanulják meg” a csecsemők. Veszélybe kerülhet az, aki a folyamatos háton fektetés miatt nem képes “megtanulni” az önélesztés e fontos elemét” – írja dr. Szántó Imre 2004-es összefoglaló tanulmányában.

Csak találgatunk

A fejlett országokban a hirtelen csecsemőhalál a második leggyakoribb halálok az egy hónaposnál idősebb, de egyévesnél fiatalabb gyerekek körében. A világ jómódban, biztonságban élő részén ugyanis éppen a jó életkörülményeknek, a mindenki számára elérhető, színvonalas egészségügyi ellátásnak köszönhetően csökkennek a korábban nagyobb arányban előforduló halálozási okok, például a súlyos lefolyású fertőzések, következésképp növekedett a SIDS aránya.

Természetesen minden érintett szakembert foglalkoztat a kérdés, hogyan lehetne megelőzni ezeket a tragédiákat. Könnyebb volna a válasz, ha ismernénk a jelenség okát, így azonban a legtöbb országban csupán a SIDS-nek tartott halálesetek elemzéséből indulhatnak ki. Az adatgyűjtést és az értékelést nehezíti, hogy nem mindenütt egységesek a szempontok, nem egyformán alapos a boncolás (erre nem is kerül mindenütt sor), és nem is kísérik figyelemmel mindenütt ugyanazokat az adatokat. Magyarországon például nem készül olyan statisztika, amely alapján részletesen elemezhetnénk a hazai SIDS-esetek körülményeit, az áldozatok állapotát.

A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy még az egyértelműnek vélt esetekben sem bizonyul mindig egyértelműnek a vizsgálatok, összehasonlító elemzések eredménye. Míg például az egyik adatgyűjtés során úgy találták, hogy a várandósság alatt drogot fogyasztó anyák csecsemőinek 78 százaléka hal meg SIDS-ben, más vizsgálatok nem mutattak ki ilyen mértékű kockázatot. Jelenleg tehát annak alapján adnak a szakemberek a megelőzésre vonatkozó tanácsokat, hogy változtatni próbálnak az áldozatoknál leggyakrabban tapasztalható, “gyanúsnak tekintett” körülményeken.

Az alvás körülményei

Jó példa erre az alvási testhelyzet: feltűnő volt ugyanis, hogy a kisbabák túlnyomó többségét hason fekvő helyzetben találták holtan. Ezután több fejlett országban is felvilágosító kampányba kezdtek, s azt javasolták a szülőknek, hogy altassák gyerekeiket hanyatt fekve. Ennek köszönhetően mindenütt javult a SIDS halálozási statisztikája, ha nem is egyforma mértékben.

Valóban egyértelmű ok-okozati összefüggés lenne a hason fekvés és a SIDS között? Bár az eredmények ezt sugallják, mégis akadnak szakemberek, akik az összefüggések óvatosabb értékelésére figyelmeztetnek. Közismert, hogy a kicsik többsége szeret hason fekve aludni – lehetséges, hogy ezért találtak több babát ebben a testhelyzetben, amikor meghaltak. A SIDS-szel kapcsolatos kutatásoknál valójában nincs megbízható kontrollcsoport (vagyis olyan gyerekek, akik a szociális helyzet, az életkor, a táplálás módja tekintetében és néhány más szempontból megegyeznek, kizárólag az altatási pozíció különbözik), hiszen előre megjósolhatatlan, kit fog érinteni a tragédia.

Javasolhatnánk-e az egyik csoportnak mai ismereteink birtokában, hogy altassák csak hason csecsemőiket? Nyilvánvalóan nem. Dr. Szántó Imre ezzel kapcsolatban azt szokta ajánlani a szülőknek, hogy éjszaka fektessék hanyatt a kisbabát, nappal viszont biztosítsanak számára szülői felügyelet mellett lehetőséget a hason fekvésre is.

Kérdések és válaszok az együttalvásról

Szoptatom a kisbabámat, és úgy tapasztalom, jó és kényelmes is együtt aludni vele. De hogy biztonságos-e, abban nem vagyok biztos.

James J. McKenna antropológus professzor (egy alvást vizsgáló központ vezetője az egyesült államokbeli, indianai Notre Dame Egyetemen) így válaszolt a kérdésre:

– A csecsemőknek biológiai adottságaik miatt szükségük van anyjuk karnyújtásnyi közelségére, s az anyának ugyancsak biológiai adottsága, hogy törekedjék erre a közelségre. Az éjszakai, szoptatással egybekötött együtt alvás ezt a biológiai igényt szolgálja ki. Normális körülmények között nemcsak biztonságosnak mondható, hanem kifejezetten hasznos is, kielégíti a csecsemő táplálkozási, immunológiai, hőszabályozási, közösségi és érzelmi igényeit. A szorosan a szülők ágya mellett álló kiságy is az együtt alvás egyik lehetséges formájának tekinthető.

A következő óvintézkedésekre azonban ügyelni kell:

A baba feküdjön éjszaka hanyatt.
Dohányzó, alkoholt fogyasztó, drogozó, altatót vagy nyugtatót szedő szülők ne aludjanak együtt a gyerekkel!
Ne feküdjünk süppedős nagypárnán, akadályozzuk meg, hogy a gyerek a takaró alá kerüljön.
A matrac legyen viszonylag kemény, a vízágy nem biztonságos.
Ellenőrizzük, nincs-e olyan rés az ágy és a fal között vagy az ágy fejtámláján, amelybe a gyerek beszorulhatna.

Fontos tudni, hogy egyetlen olyan intézkedést sem ismerünk, amely teljes biztonságot adna arra nézve, hogy a gyerek nem fog SIDS-ben meghalni.

Forrás: naturalchild.org

Miért ne éljünk a technika lehetőségeivel?

Dr. Szántó Imre főorvos, a kérdés egyik hazai szakértője több mint egy évtizede foglalkozik a budapesti Madarász Utcai Gyermekkórházban a hirtelen bölcsőhalál megelőzésének lehetőségeivel. Néhány gyakran felmerülő kérdés megválaszolására kértük fel.

– A szülővel való együtt alvás előnyeit soroló szakemberek arra hivatkoznak, hogy az anya szoros testi közelsége kivédheti a bölcsőhalált, s ez a szoros testi közelség a főemlősökre is jellemző. Dr. Kemény János ezt írja: “A csecsemő érzékeli az anya életfunkcióit, és ez ébresztési hatással van rá. Extrém helyzetektől eltekintve (alkoholista anya) az együttalvás nem látszik rossz megoldásnak.”

Ön és sok más szakember az egy szobában, de külön ágyban alvást javasolja. Miért?

– A csecsemő akkor is érzékeli az anya életfunkcióit, ha kiságyát közvetlenül a szülők ágya mellé állítjuk, így azonban nincs kitéve a fulladás veszélyének. Meggyőződésem, hogy ez a biztonságosabb megoldás, noha ismerem azokat a szakirodalmi adatokat, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják. Az viszont tény, hogy veszélyes külön szobában altatni a csecsemőt, ugyanis szüksége van szülei közelségére és figyelmére.

– Egyesek azzal vádolják Önt, hogy indokolatlan félelmet ébreszt a szülőkben a SIDS emlegetésével. Sokak szerint inkább hallgatni kellene erről a témáról.

– Éppen ellenkezőleg, túl kevés figyelmet kap a bölcsőhalál megelőzésének kérdése. Nem hiszem, hogy hallgatni kellene róla. A szülőket kifejezetten megnyugtatja, hogy megtanulhatják tanfolyamunkon a csecsemő újraélesztését.

Erre persze csak akkor van lehetőségük, ha a légzésleállás után négy percen belül megkezdik a befúvásos lélegeztetést, és szükség esetén a mellkaskompressziót, vagyis a keringés megindítását leállt szívműködésnél. Az általunk forgalmazott monitor igen egyszerű, könnyen kezelhető eszköz, amely már hét másodperces mozgáskiesést is érzékel. Így nem veszítik el a szülők az újraélesztés lehetőségét.

A mentő biztos, hogy négy percnél később ér oda. Ha hosszabb idő telik el beavatkozás nélkül, az agy helyrehozhatatlanul károsodik, ezért a szülők nyújtotta szakszerű segítségen a gyerek élete múlhat. Meggyőződésem, hogy a szülői aggodalmakat csakis a megelőzés lehetőségeinek ismertetésével lehet csökkenteni.

Tapasztalataim szerint a szülőket megnyugtatja, ha tudják, vészhelyzetben mit kell tenniük. Az általunk gondozott családoknál nem fordult elő hirtelen csecsemőhalál, arra viszont volt példa, hogy a tanultak segítségével a riasztás után a szülők biztosítani tudták a gyerek légzését a mentő érkezéséig.

Azt viszont hibának tartom, ha úgy árusítanak monitort, hogy a szülők nem kapják meg a szükséges háttérismereteket és a folyamatos szakorvosi ellenőrzést. Tény, hogy nyugaton nem ajánlják kizárólagos megelőzésként a monitor használatát, mert nem bizonyult hatásosnak (még a keringési viszonyokat is ellenőrző, komolyabb monitorok sem), tehát halálesetek így is előfordultak.

A szülőknek tudniuk kell, hogy ma még senki sem képes biztos védelmet nyújtani a SIDS ellen, úgy gondolom azonban, hogy a légzésleállást jelző monitor egyszerűsége ellenére arra mégis lehetőséget teremet, hogy a szülők legalább az újraélesztéssel próbálkozzanak. Ha a technika lehetőséget ad erre, akkor miért ne éljünk vele?

Olvasnivalók a SIDS-ről

Dr. Szántó Imre – Dr. Szegeczky Dezső: Megelőzhető-e a bölcsőhalál? Útmutató szülőknek

Szántó – Kemény – Fekete: Hirtelen halál csecsemőkorban. Springer Orvosi Kiadó, 1998. Alapos szakkönyv a kérdés részletes vizsgálatával.

bolcsohalal.hu

angelcare.hu

Nem érzi a veszélyt

A fiatal csecsemők alvása különleges. Azt, hogy alvásritmusuk jelentősen eltér a felnőttekétől, minden anya szomorúan veszi tudomásul. Ám csak a jó megfigyelő látja, hogy az alvás bizonyos fázisaiban többször is előfordul 10-15 másodpercnyi légzésszünet (apnoé), majd egy nagy sóhajtás után újra szabályosan szuszogni kezd az apróság. Bizonyos esetekben, bizonyos babáknál a szervezet nem fúj riadót, vagy az agysejtek nem érzékelik a veszélyt jelző átvivő anyagokat. Vészesen fogyni kezd a vér oxigénszintje, lelassul a szívverés. Ha nem lép közbe valaki, bekövetkezik a bölcsőhalál.

Megelőzhető?

Eddig még senki nem írt le biztos módszert. Ha megkérdeznénk “az utca emberét”, valószínű, hogy mindjárt rávágná: tilos a babát hason fektetni. Sajnos nem ilyen egyszerű a dolog.

Igaz ugyan, hogy a “back to sleep” (“altasd a hátán”) kampányok idején egyes országokban jelentősen csökkent a SIDS-esetek száma, ám kétséges, hogy az eredmények pusztán a háton fektetésből erednének. Egyes kutatások épp arra a megállapításra jutottak, hogy a következetesen háton fektetett babáknál a vártnál nagyobb arányban fordul elő a bölcsőhalál, ha egyszer csak hason altatják őket.

Egyre valószínűbb, hogy a bölcsőhalál több tényező együttes előfordulásának eredménye. Növeli a veszélyt a szülők dohányzása, a baba túlöltöztetése, az, hogy a kicsi távol (külön szobában) alszik a szüleitől, a szoptatás hiánya, az idegrendszer, a légzőrendszer éretlensége, egyes fertőzések, a koraszülöttség, a keringési zavarok, a reflux, rejtett genetikai rendellenességek, és ha közeli rokonnál már előfordult bölcsőhalál vagy azt megelőző állapot.

Amikor a gép figyel

A veszélyeztető tényezők közül néhányat kiküszöbölhetnek a szülők, másokat viszont nem. Némelyikük azonosítható a baba alapos kivizsgálásával: a hazai gyakorlat szerint lehetőség van a veszélyeztetett csoportba tartozó csecsemők kivizsgálására. Az ő esetükben kifejezetten javasolják a légzésfigyelő monitor használatát. A tapasztalatok szerint azonban pusztán a monitor beszerzése és üzembe helyezése nem biztosíték a SIDS megelőzésére, sőt hamis biztonságérzetet is kelthet. Nem maga a monitor menti meg a baba életét, hanem az a felnőtt, aki tudja, mit kell kezdenie a veszélybe került babával: ért az újjáélesztéshez.

Budapesten, a Madarász Utcai Kórházban működő Bölcsőhalál Prevenciós Program munkatársai biztosítják a szülők felkészítését, itt vásárolhatja meg a család a légzésfigyelő készüléket, megismerik a működési elvét és a használatát. Az újjáélesztést játék babákon gyakorolják. A program munkatársai állandó orvosi készenlétet és szakmai segítséget biztosítanak a jelentkezők számára. Erről bővebben a bolcsohalal.hu oldalon olvashatnak.

Komplex kivizsgálás

Egy teljes éjszakás alvásvizsgálatból és a másnap végzett képalkotó vizsgálatokból áll. Egynapi kórházi tartózkodást igényel. A www.nlc.hu témánkba vágó fórumán írja az egyik édesanya, hogy a következő látványra készüljenek fel a szülők:

“A gyerekről mindenhol vezetékek lógnak, az orrában gyomorszonda, az orra előtt a légzésvételt mérő készülék zsinórja.”

Poliszomnográfia (PSG) – a babánál éjszaka, alvás közben figyelik

a szívműködést (EKG),
a vér oxigéntelítettségét (pulzoximetria),
a nyelőcső pH-ját (savas vagy lúgos),
a légzőmozgást,
a felső légúti jelenségeket(sírás, horkolás)
az alvás közben felvett testhelyzetet.

Ezután következik:

a nyeletéses röntgenvizsgálat, melynek során a babának kontrasztanyagot kell innia cumisüvegből (ennek mennyisége megegyezik az általában elfogyasztott anyatej vagy tápszer mennyiségével), majd különböző testhelyzetekben röntgenvizsgálat készül róla, hogy megállapítsák, jól záródik-e a nyelőcső felső és alsó záróizomzata. Problémát jelenthet, ha a baba még soha nem ivott cumisüvegből, illetve ha nem ízlik neki a kontrasztanyag;

ultrahangvizsgálat (koponya- és hasi vizsgálat) az agyi és emésztőszervi rendellenességek kiszűrésére;

laborvizsgálat: vérkép, vizeletvizsgálat.

Megelőzés: babák testközelben

A veszélyeztető tényezők között vannak olyanok, amelyeket mi, szülők is befolyásolhatunk. Csak megfelelően kell alakítani a babázás körülményeit. Dr. Williams Sears szerint, más előnyei mellett, a hirtelen csecsemőhalál megelőzésében is jelentős szerepe van az együtt alvásnak. A SIDS előfordulása három hónapos korban a leggyakoribb – éppen ekkor nő a mély alvás időtartama.

Ha a baba közvetlenül az anya mellett alszik, több időt tölt felszínesebb “aktív”alvásban, és valószínűbb, hogy felébred szopni is. “A csecsemők természetes tulajdonsága, hogy nem alusszák át az éjszakát addig, amíg el nem érik azt az érettségi szintet, amikor már biztonságos az alvás” – mondja a nyolcgyerekes Sears doktor.

Együtt alvó anya-csecsemő párok infrakamerás megfigyeléséből kiderült, hogy az anya felhúzott térddel, behajlított karral tökéletes fészket alkot a kicsinek. Egymás felé fordulva alszanak, többnyire hanyatt vagy oldalt fekve. A baba gyakrabban szopik, szopás közben több oxigén jut a vérébe. Tovább élvezi az anyatej védő hatását, könnyebben elkerüli a fertőzéseket. Az anyatej hatására gyorsabban érik idegrendszere, de a szív és a légzőszervek is gyorsabban fejlődnek.

Az anya és a baba folyamatosan reagál egymásra, légzésük összehangolódik, alvásritmusuk is alkalmazkodik egymáshoz. Az éjszaka folyamán több érintési inger éri a babát, ez légzésre készteti. Ha megvizsgáljuk a fentieket, és összevetjük a bölcsőhalál kockázati tényezőivel, egyértelműnek tűnik, hogy az együtt alvás csökkenti a veszélyt.

Természetesen csak akkor, ha biztonságos körülményeket teremtünk, vagyis: egyik szülő sem dohányzik, nem fogyasztanak alkoholt, nem használnak puha matracot, párnát, túl meleg takarót. Az infrakamerás kutatások vezetője, Dr. James McKenna az eredmények láttán felvetette: a “Nem veszélyes-e az együtt alvás?” kérdés helyett inkább azt kellene firtatni: “Nem veszélyes-e, ha a gyerek éjjel egyedül alszik?”

Parázs vita a SIDS-ről a világhálón

A Nők Lapja Café fórumán különböző vélemények csaptak össze a légzésfigyelő ügyében:

2004 írja:

Amikor Ti babák voltatok, volt az anyukátoknak légzésfigyelője? Miért vált ennyire “divatossá” a bölcsőhalál? Talán csak egy ügyes üzlet valakinek? Komolyan érdekel minden vélemény, még akkor is, ha nekem valami új hóbortnak tűnik ez az egész.

Erdei75 válasza

Semmiképpen nem hóbort!!! Csak most épp már van ilyen készülék, és sokak számára elérhető/megfizethető (?) lett. Te nem vennéd meg, hogy biztonságban tudd a kicsid? Az viszont érdekes, hogy az orvostudomány még mindig csak találgat a kérdésben.

Bébinyusz véleménye

Na látod! Hátra fektesd, hasra fektesd! Mindenki összehord mindent a szülőnek! Mindenhol csak beijesztik az embert! És ez nem csak a légzésfigyelőt érinti, hanem ezer más dolgot, amit megvetetnek veled. Ha nem veszed meg, éreztetik (még a reklámok is), hogy nem vagy jó szülő! Persze van, akinek jelez a légzésfigyelő, és megmenti a babája életét… hálistennek! De olyan is van, aki hónapokon át százszor felugrál. Pedig nem is lenne szegény babónak baja, csak jelez a figyelő, te meg tök para szülő vagy.

Kapuc szerint

20 éve még nem volt biztonsági gyerekülés, légzsák, blokkolásgátló… sorolhatnám estig azokat az újdonságokat, amelyek mind azért vannak, hogy kevesebb gyerek haljon meg… Természetes dolog, hogy ha van valami, ami meg tud akadályozni egy tragédiát, akkor azt használjuk, nem? Adott esetben baromira nem érdekel, hogy a műszergyártók mennyire szedik meg magukat, ha a gépük segítségével nem hal meg a gyerekem.

Mi NEM bölcsőhalál?

A bölcsőhalál lényege, hogy nem ismerjük az okát. A többi hirtelen halál a “bántalmazás” vagy “baleset” kategóriába tartozik.

Vagyis nem beszélünk SIDS-ről

ha a baba belélegzi a gyomortartalmát hányás, bukás után;
ha a babával együttalvó “megnyomja” a gyereket;
ha a fejét a puha párnába, paplanba, plüssállatba fúrja, ezért nem jut lélegzethez;
ha bántalmazás vagy baleset miatt szerzett sérülés vezet a tragédiához.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin