Babanyelvnek nevezzük azt a beszédmódot, ahogyan általában ösztönösen a kisbabákhoz szólunk: egyfajta magasabb, elnyújtott, éneklő hangon. Ez valójában még hasznos is, mert tisztábban képezzük így a hangokat, ami segíti a babák nyelvi fejlődését, és a babák saját hangképzéséhez is jobban hasonlít, emiatt pedig tetszik is nekik.
Azt már korábbi kutatások alapján tudjuk, hogy a babanyelv mindenhol ugyanolyan a világon. Egy új tanulmány pedig azt mutatta ki, hogy a palackorrú delfineknél is az anyák megváltoztatják a hangjukat, amikor a borjaikat szólítják meg.
A palackorrú delfinek több mint harminc éven át tartó tanulmányozása után megállapították, hogy az anyadelfin füttyének hangmagassága magasabb és hangterjedelme nagyobb, ha a borjait utasítja – számolt be róla a The Guardian.
A hétfőn publikált tanulmány szerint a nőstény palackorrú delfinek megváltoztatják a hangszínüket, és egyfajta magasabb hangú babanyelven szólítják meg a borjaikat. A kutatók 19 anyadelfin füttyszavát rögzítették Floridában, amikor fiatal utódaik is velük voltak, illetve amikor egyedül vagy más felnőtt egyedekkel együtt úsztak. A delfineknél a füttyszó egyedi és fontos jelzés, ahhoz hasonló, mintha a saját nevüket kiáltanák. Ezekkel tudják követni egymást, és időnként arról jeleznek a társaiknak, hogy hol vannak.
A kutatás alapján amikor közvetlenül a borjaiknak jeleznek, az anyaállatok a füttyszavának hangmagassága magasabb, a hangterjedelme pedig nagyobb a szokásosnál. Peter Tyack biológus, a tanulmány társszerzője szerint ez mind a 19 megfigyelt anyadelfin esetében így volt.
A vizsgálat évtizedei alatt a kutatók többször helyeztek speciális mikrofonokat ugyanazokra a vadon élő anyadelfinekre a floridai Sarasota-öbölben, a füttyszavak rögzítésére. Így tudtak gyűjteni hangmintákat olyan időszakokban, amikor születtek borjaik, és olyankor is, amikor nem. A delfinborjak átlagosan három évig maradtak az anyjukkal, néha tovább is.
A kutatók ebben a tanulmányban kizárólag az egyedi jelzőfüttyentést vizsgálták az állatoknál, így azt nem tudni, hogy a delfinek más jelzések esetében is alkalmazzák-e a bababeszédet, vagy hogy ezáltal segítik-e az utódaikat megtanulni kommunikálni, hasonlóan ahhoz, ahogy az ember használja a babanyelvet.
Frants Jensen, a dán Aarhusi Egyetem viselkedésökológusa és a tanulmány társszerzője szerint ez utóbbinak egyébként lenne értelme ennél a hosszú életű, nagyon akusztikus fajnál, akiknél a borjaknak sokféle hangot kell megtanulniuk, hogy kommunikálni tudjanak.
Egy másik lehetséges ok a kutatók szerint pedig az, hogy az adott borjak figyelmét fel tudják kelteni az anyadelfinek, hiszen fontos, hogy a kicsik tudják, hogy az anyjuk éppen jelez nekik.
Kapcsolódó cikkek
