Gyereknapon minden a gyerekekről, az ő szórakozásukról szól – és valljuk be, a legtöbb családban azért a hétköznapok is erősen a gyerekek körül forognak. Azokról, akik szerető családban, viszonylag jó vagy épp nagyon jó körülmények között élnek, hajlamosak vagyunk azt várni, hogy legyenek elégedettek az életükkel, ne legyenek problémáik. Pedig ahogy nekünk, felnőtteknek, nekik is megvannak a saját nehézségeik, küzdelmeik, akkor is, ha épp a körülményeik teljesen rendben vannak. Meg kell tanulniuk kezelni, vagyis megélni és feldolgozni ezeket a gondokat – és ha ebben mi, szülők segíteni tudjuk őket, azzal nagyon sokat adhatunk nekik, érzelmileg magabiztosabb, rugalmasabb felnőttekké válhatnak.
Illusztráció: ChildHub
Nem kell mindig jól lenni
Az első lépés ebben a segítésben, támogatásban, az az, ha nem várjuk el tőlük, hogy minden egyes pillanatban rendben legyenek. Ha elfogadjuk, hogy attól, hogy szeretik őket, van hol lakniuk, van mit enniük, vannak szép ruháik, játékaik, még nem kell folyamatosan jól érezniük magukat. Hogy teljesen rendben van, ha néha dühösek, szomorúak, mérgesek, csalódottak – ezek az érzések, ha nem akarjuk kizárni őket, ha nem küzdünk ellenük, jönnek és mennek. Elmúlnak, és az alapvetően rendben lévő gyerekünk visszaáll a kiegyensúlyozott alaphelyzetébe. Hogy milyen fontos teret adni és beszélni ezekről a negatív érzelmekről is, arról a NurturedFirst szakértő-alapítója, Jen írt egy szuper Insta-posztot. A lényege: ha ezt az egy fontos kérdést feltesszük a gyerekünknek, és valóban odafigyelünk a válaszára, azzal nagyon sokat tehetünk a harmonikus családi kapcsolódásért. A kérdés:
„Mi a legnehezebb dolog abban, hogy gyerek vagy?”
Ahogy Jen írja: Egy kisgyerek néha nem tudja elmondani, miért hisztizik, felesel, rúg, harap, dühöng. Nem tudja megfogalmazni, miért csinálja. Azt azonban gyakran könnyebben meg tudják fogalmazni a gyerekek, mi az, ami miatt épp rosszul érzik magukat, ami épp nehézséget okoz. És ha tudjuk, hogy számára mi okoz nehézséget, akkor sokkal könnyebben tudjuk kezelni a nehéz helyzeteket. Persze ehhez az is kell, hogy a választ megfelelően értelmezzük és reagáljuk le. Összegyűjtöttük a leghasznosabb tippeket.
1. Fogadd el!
Még ha a te szemszögedből nézve nem is tűnik nagy problémának (sőt akár valójában akár igaznak sem) amit említ, fogadd el, hogy itt most nem a te nézőpontod számít, hanem az övé.
2. Válaszolj megértően
Azt kell éreznie, hogy elfogadod az érzéseit, hogy rendben van az is, ha rosszul érzi magát, hogy beszélhet mindenféle érzéséről. Elég akár egy „Aha, értem” vagy: „Értem, mire gondolsz”. Nagy támogatást adhatsz azzal, ha validálod az ő érzéseit.
3. Biztasd, hogy beszéljen
Bátorítsd arra, hogy osszon meg veled minél több részletet, például így: „Mesélj még erről!”. Vagy: „Van kedved többet beszélgetni erről?”.
4. Figyelj tovább
Ha mesél még, arra is az előzőekben leírt módon megértően, elfogadóan reagálj. Előfordulhat, hogy ha a probléma veled kapcsolatos, te nem érzed jogosnak a „kritikát”. De ez nem kritika, ezek az ő érzései – és itt most az a dolgod, hogy az ő érzéseit hallgasd meg.
5. Javasolj megoldást
Próbálj keresni egy olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható. Dobd be javaslatként, beszéljétek meg. Hallgasd meg az ő ötleteit is, legyél nyitott, keressetek optimális tovább lépési lehetőséget.
6. Legyél kitartó
Próbáld megvalósítani, amiben megegyeztetek, és ne csüggedj, ha nem lesz zen kert a lakásotokból 2 nap után. Rugalmasan és odafigyelve a szakértő szerint akár 1-2 hét alatt látványosan javulhat a helyzet.
7. Kérdezd a jóról is
A kérdés ellentéte, vagyis hogy „Mi a legjobb dolog abban, hogy gyerek vagy?” szintén nagyon jó beszélgetési alap, segíthet jobban megismerni a gyermeked belső világát.
Hogy működik a gyakorlatban?
A terapeuta Jess nagyon szépen levezeti, hogyan bontották ki a kérdést, és mi lett az eredmény. (A kislánya magányosnak érezte magát, mert az anyukája az addiginál jóval kevesebb időt tudott vele tölteni a nemrég született kistestvére miatt. Együtt kitalálták, hogy megoldják, hogy anya olvashasson a kicsinek lefekvés előtt, és van minden este 10 percük, amikor csak egymással foglalkoznak.) Na de hogy működik mindez, amikor nem egy szakember van benne a helyzetben? Kipróbáltuk – egy elfoglalt és aggódó típusú újságíró anyuka, és a vagány, a kiskamasz kort erősen közelítő 9 éves kislánya. Elmesélem, nálunk hogy zajlott mindez.
Hallgatni tudni kell
Több alkalommal is próbálkoztam a módszerrel, és bár olyan egyszerűen megfogalmazható és egyértelmű tanulságok, mint a fenti példa, nem voltak, de rengeteg mindent tanultam a „kísérlet” során. (Mondjuk azt gondolom, Jenéknél sem ment olyan simán a dolog, de egy Insta-posztba ennyi fér bele, jobban nem tudott belemenni a részletekbe.) Összeszedtem a legfontosabb tanulságokat.
Csak figyelek
A legnagyobb ereje nálunk annak volt, hogy igyekeztem úgy figyelni a gyerek mondandójára, hogy nem akartam azonnal tanácsot adni, megmondani, hogy mit kéne csinálnia, egyszerűen csak figyeltem arra, amit mond, és finoman reflektáltam rá. Úgy érzem, így sokkal könnyebben és szívesebben nyílik meg nekem, mint amikor rá akarom erőltetni az én nézőpontomat, az én megoldásomat.
Nem veszem magamra
Nagyon sokat számít, ha szem előtt tudom tartani, hogy amit elmesél, azok az ő érzései, gondolatai, és nem kell védekeznem, magyarázkodnom, győzködnöm őt az én igazamról, hanem csak meghallgatnom. És elfogadni, ha ő dühös, szomorú, mérges – akár éppen rám, vagy bárki másra.
Felismerem, ha nem jó az időzítés
Attól, hogy én éppen készen állok a beszélgetésre, nem biztos, hogy a másik fél is nyitott erre. És ahogy nekem is vannak vidámabb és morcosabb, barátságosabb és befelé fordulóbb napjaim, úgy egy kilencévesnek is lehetnek. Ha látom, hogy most nem igazán akar nagy beszélgetésbe bonyolódni, nem sértődök meg, hanem keresek egy jobb időpontot.
Igyekszem jól kérdezni
Ez a témafelvető kérdés szuper, de lehet, hogy másnál más működik, vagy egy adott helyzetben más válik be. Nálunk például egy általánosabb megfogalmazás segített az egyik beszélgetés során. Amikor úgy módosítottam a kérdésen, hogy most, épp az életedben mi a legnehezebb neked, szinte azonnal jött a válasz, amiről sokat lehetett beszélni. És nagyon jó volt hallgatni, amit mesélt.
Nem kell mindenáron megoldás
Szuper, ha úgy záródik a beszélgetés, hogy megvan egy jónak ígérkező, mindenki által elfogadható megoldás. De ez nem lesz így minden alkalommal. Lehet, hogy több beszélgetés szükséges hozzá. És az is, hogy már az önmagában megoldás, hogy beszéltek róla. Gyakran nem arra van szükség, hogy megoldjatok valamit, hanem arra, hogy a gyerek elmondhassa, ami bántja, és azt érezhesse, hogy szeretik őt, akár jókedvű és kisimult, akár épp nem. Hogy értik, mi a problémája, és beszélhet róla – ha akar. Mert bizony hajlamosak lehetünk a gyerekek problémáit elbagatellizálni, azt mondani nekik, hogy ezen ugyan nem kell aggódni, problémázni, sírni, ez „katonadolog”. Pedig neki nem az, neki ez fontos, és ha meghallgatást, támogatást, megértést kap, azzal rengeteget segítünk neki abban, hogy kiegyensúlyozottabb lehessen.
Forrás: NurturedFirst
A cikket az ukrajnai háború miatt nálunk élő gyerekek rajzai illusztrálják (Terre des hommes).
Kapcsolódó cikkek
