A gyerekek, sőt már az egészen kicsi babák is szeretnek hintázni. Ennek számos oka van, az egyik a hintázás ritmusosságában keresendő.
A hintázás pont ennek a ritmusos mozgásnak köszönhetően oldja a belső feszültséget és fejleszti az egyensúlyérzéket. Utóbbi elengedhetetlen az írás-olvasás megtanulásához.
A hintázó mozgás az egész idegrendszerre hatással van, erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatot, segíti a gyermek koordinációs képességének fejlődését, sőt még a gondolkozását is pozitívan befolyásolja.
Hintázni nemcsak a játszótéren, hanem akár a szobában vagy a lábadon is tudnak a kisebbek – a ritmikus előre-hátra, fel-le mozgás akkor is fejleszti az egyensúlyszervet, ha te lököd a hintát. A mozgást kísérheted mondókával, ezzel a beszédfejlődését is támogatod egyúttal.
Hintázáskor érzi a gyerkőc, merre van előre, hátra, fent és lent, ám csak sok gyakorlás után fogja eltalálni a megfelelő ritmust a hinta önálló hajtásához. Ne legyél vele türelmetlen, ha évek múltán is téged kér meg a lökésre – bele fog jönni ő is!
Ehhez koordinációs készség, összpontosítás és irányérzék szükséges, akárcsak sok későbbi szellemi tevékenységhez: az óra leolvasásához vagy annak megjegyzéséhez, hogy merre van a “d”, “p” és “b” betű szára. Hintázáskor az ehhez szükséges tapasztalatokat szerzi meg a gyerek. A felsőtest és a láb egyidejű és ellentétes mozgását az agynak kell összerendezni. Először válaszd szét a két mozgást, és csak a lábra vagy a felsőtestre figyelve biztasd: most előre, most hátra.
Engedd olyan alacsonyra a hintát, hogy lábával leérjen a földre, így lökdöshesse magát. Tekerd be néhányszor egyik oldalra a kötelet, így a forgást is kipróbálhatja. Hintaszékben vagy műanyag libikókában már az önállóan jól ülő kicsik is felfedezik az előre-hátra dülöngélés élvezetét.
Nyitókép: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
