Kertész András – Fotó: Tarnavölgyi Zoltán
“Csak a szépre emlékezem” – mondta mindig Édesanyám. Kissé furcsálló, lenéző mosollyal hallgattam a szavait, amikor erről mesélt. Mert az nincs rendben, hogy csak a szépre emlékezik az ember, hiszen akkor nem tanul semmit a múltból. Elnyomja magában a negatív emlékeket, nem képes változtatni a jelenben. Ugye, hogy így van?
Ha Te is velem értesz egyet, kedves olvasó, akkor inkább ne tedd. Mert az ajakbiggyesztő lefitymálásom csak azt árulta el, hogy akkor még semmit sem értettem abból, hogy mit jelent APÁNAK LENNI.
Nem is érthettem, hiszen ezt az állapotot csak az ismeri, aki átélte. A szülőség nem egy kognitív folyamat, egy gondolatokkal előállítható állapot. Ebbe meg kell érkezni, aztán meg kell fürödni benne, és csak utána lehet érteni, hogy mit jelent szülőként csak a szépre emlékezni.
Számomra azt jelenti, hogy vannak Mr. D-vel átélt pillanatok, amelyek önmagukban olyan értékesek, hogy már ezekért megérte élni. Teljesen mindegy, hogy milyen rossz dolgok történtek az életben, tökéletesen mindegy, hogy mi van a karrieremmel, a párkapcsolatommal, hogy eddig mit sikerült letenni az asztalra. Ez az a pillanat, amikor bőr bőrhöz ér, amikor szem a szemmel találkozik, amikor az örök körforgás mindent elsöprő ereje átjár, amikor a továbbörökítés ösztöne felülírja az itt és mostot, amikor kinyílik az univerzum kapuja, és a szeretet győzedelmeskedik mindenek felett, és már nincs több kérdés.
Mivel szülői kihívásainkra nincsenek konzerv válaszok, a mi feladatunk, hogy megtaláljuk a saját kérdéseinkre a sajátjainkat. Kertész András egy egész könyvben foglalta össze az övéit Apaidő címmel, ötvenkét fejezetre bontva.
Ez a pillanat, amiért megéri élni.
Aztán csend van és béke. Majd dudál egy autó, elcsiripeli magát egy rigó, Mr. D oldalba rúg, és felébredek. Ott vagyok a mostban, a fejembe bekúsznak a problémák, a kérdések, a megoldandó feladatok. De valami megváltozott. Már nem ugyanúgy zavarnak a dolgok, már nem ugyanott érintenek meg a problémák, már nem éppen úgy szorít a szívem a stressztől, mint azelőtt.
Valami felülírta a hétköznapok gondjait. Apa lettem.
Mr. D, a karrier, a pénz, a törekvés, a közélet mind-mind egy óriási zárójel részei az apasághoz képest. De ez nem baj, ez is az egyensúly része. Te csak balanszírozz, kicsim.
Kapcsolódó cikkek
