Hiába csak sátoros ünnepeken vagyunk együtt, anyósom olyankor is az asztal alatt görgeti a közösségi oldalakat. Olykor le is bukik, amikor egy-egy videó megszólal. A baj ezzel nem is csak az, hogy szinte alig osztunk meg egymással bármit is, hanem hogy már a gyerekeim is természetesnek veszik: a nagyival nem lehet játszani vagy beszélgetni, úgyse figyel rájuk
– avat be Móni, aki szerint a jelenségben az is bosszantó, hogy a rossz példa ragadós. Otthon ugyanis hiába él a szabály, hogy az étkezőasztalnál nincs telefonozás, ha a nagyszülő nem így tesz, azt a gyerekek is átveszik.
Kép: Getty Images
Unokák helyett virtuális „barátok”
Egy másik olvasónk név nélkül osztotta meg történetét:
Nagyon ritkán látjuk a nagyit, mert kétszáz kilométernyire lakik, és ő is, mi is dolgozunk. Amikor azonban nagy ritkán végre találkozunk, akkor sem foglalkozik a gyerekekkel. Inkább folyamatosan görget és a virtuális ismerőseit követi. Kéthavonta egyszer láthatná az unokáit, de akkor sem néz fel a random videókból. Egy ideig próbálkoztak a gyerekek, hiszen szeretnének vele játszani, de már tudják, hogy feleslegesen kérik bármire is.
Hasonló tapasztalatokról számol be a Reddit egyik fórumozója:
A szüleim a boomer generáció tagjai (1946 és 1964 között születtek – a szerk.), mégis az iphone és az ipad rabjai lettek. Nem lakunk a közelükben, és nem is látjuk őket gyakran, ezért reméltem, hogy amikor együtt vagyunk, leteszik a kütyüiket, és megbecsülik az unokákkal töltött időt. Ehelyett folyamatosan neteznek vagy Candy Crush-sal játszanak. Amikor az ovis gyerekem megkéri egyiküket, hogy játsszon vele, azt mondják neki, kérje meg a másikukat, majd rögtön vissza is térnek a telefonhoz. Olyan szomorú ezt látni. Tettem már megjegyzéseket az adott pillanatban, de ez nem sokat ért. Valami javaslat?
– kér segítséget r/Preschoolers.
Mintha ott se lenne az unoka….Fotó: Getty Images
Így kúszik be a bőrünk alá a függőség
Az idősek memóriája idővel megkophat, ezt pedig a túl sok okostelefon-használat tovább ronthatja. Minél többet olvasunk ugyanis online, annál inkább felületességre tanítjuk az agyunkat. Ez a minél több pedig lépésről lépésre bárkinél kialakulhat: „Az agyunk működése szorosan összefügg azzal, hogy miként reagálunk a digitális eszközök által nyújtott ingerekre. Az izgalmas, új élmények és ingerek gyors dopaminszint-emelkedést váltanak ki az agyban, ami egyfajta jutalomérzetet hoz létre. Azonban, miután ez a dopaminszint visszaesik, egyfajta „crash” állapot lép fel, amely hiányérzetet és rossz érzést kelt. Ilyenkor semmi más tevékenység nem tűnik annyira vonzónak, mivel az nem képes ugyanazt a dopamin-emelkedést kiváltani. Ez az agyi működés hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek (és felnőttek) egyre többet és többet akarnak a képernyők előtt kapott ingerekből, mivel az agy alkalmazkodik a magas dopaminszinthez. Ez azt jelenti, hogy idővel egyre több ingerre van szükség ahhoz, hogy ugyanolyan élményt éljenek át, mint korábban” – olvasható a Bethesda Gyermekkórház Mozdulj rá a valóságra című E-bookjában.
Ha egy idősebb ember távol él a szeretteitől és az okostelefonján tartja velük a kapcsolatot, netán azon vásárol be, vagy egészségügyi problémákról tájékozódik, az önmagában nem jelenthet problémát, sőt számos előnnyel jár. Fontos azonban tudni, hogy a tudatos eszközhasználat észrevétlenül addikcióvá alakulhat, ráadásul minél magányosabb valaki, a függőség annál inkább fenyegeti. Az idősebb korosztály tagjai közül pedig sokan élnek elszigetelten, kevés a kapcsolatuk, nem csoda hát, ha őket még inkább beszippantja az online tér. A legfrissebb kutatások alapján az 1944 és 1964 között születettek átlagosan napi 10 órát töltenek valamilyen képernyő előtt, az okostelefonjuk pedig 2-5 órát harap ki a napjukból. És nem is csak a virtuális térben eltöltött idővel van a gond, sokkal inkább azzal, hogy ezt az életük más, fontosabb vagy tartalmasabb tevékenységeinek rovására teszik.
Ingerültség, romló figyelem, depresszió, magány
Ennek a korosztálynak a tagjai sok esetben olyanok, mint a 12-13 évesek, akik most kapták meg első okostelefonjukat – mondja Matthew Johnson. Mint ahogy abba a digitális és médiaműveltséget tanulmányozó MediaSmarts oktatási igazgatója beavat: bár eddig nem készültek olyan tanulmányok, amelyek azt vizsgálták volna, hogy az egyre gyakoribb okostelefon-használat hogyan befolyásolja a nagyszülő-unoka kapcsolatot, vannak azonban olyanok, amelyek feltárják, hogy a szülő-gyermek kapcsolatra milyen hatással van.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia tanulmánya például összefüggést talált a szülők telefonhasználata és a játszótéri sérülések gyakorisága között. A Boston Medical Center kutatása kimutatta, hogy azok a szülők, akik több időt töltenek online térben, ingerültebbek a gyerekeikkel, míg más felmérések igazolták, hogy a túl sok képernyőidő kifejezetten rontja a szülők és gyerekeik közötti kapcsolatot. Nincs okunk azt gondolni, hogy mindez ne lenne igaz a nagyszülőkre is – állítja Johnson.
Nem csak a nagyszülői szerepet befolyásolhatja a túlzásba vitt online tér: Hiroyuki Yoshitake japán pszichiáter több kutatásában is kimutatta, hogy 65 éves kor felett az okostelefon-függőség egyértelműen összefügg a kognitív funkciók, a figyelem és az információfeldolgozási képesség csökkenésével. A Yamatoban található klinika orvosigazgatója egyúttal megjegyezte: míg a fiatalok többnyire az online játékok függői, az idősek inkább a közösségi oldalakat görgetik. Ez pedig sajnos azzal is jár, hogy folyamatosan mások sikereivel, boldog pillanataival szembesülnek, ami depressziót, sőt akár idő előtti halált is okozhat. Éppen emiatt a szakember azt javasolja az érintetteknek, hogy fordítsanak minél több időt a valóságos találkozásokra, őszinte beszélgetésekre, együttlétekre.
Az édesanyám lassan már két éve mindent tönkretesz a telefonfüggőségével. Ráadásul két telefont nyomkod, mert amikor az egyiket tölteni kell, átáll a másikra. Két évvel ezelőtt a munkáját is abbahagyta, és most napi tizenhét órát ül a kanapén. Gyakran egész éjszaka fenn van, ilyenkor nekem kell rászólnom, hogy menjen aludni. Már úgy beszél hozzám, hogy soha nem néz rám
– írja szintén a Redditen egy fórumozó.
Ki lehet törni a függőségből, de ehhez segítség kell. Fotó: Getty Images
Van kiút
Nem kell elfogadnunk, ha a család idősebb tagjai rá vannak kattanva a telefonjukra. Ugyanúgy, ahogy a fiatalabbakat, az idősebbeket is edukálni kellene – mondja Pál Mónika. A pszichológus tapasztalata szerint sokszor inkább azon van a hangsúly, hogyan tanulják meg az idősebbek az internet- és telefonhasználatot. Közben pedig arról is sokat kellene beszélni, hogy milyen addiktív, hogyan alakít ki függőséget és mi ezzel a probléma. Például hogy
az állandó jelenlét rontja a figyelmet és csökkenti a kapcsolódási esélyt, vagy hogy a sok katasztrófáról szóló hír hogyan tesz minket egyre pesszimistábbá, hogyan sugározza felénk, hogy ez a világ szörnyű
– fogalmaz a szakértő. Hozzátéve: ha egy érintett családtag beszél a nagyszülővel, fejtse ki a saját példáján keresztül, mi ezzel a gond. Mondja el, hogy ő is Facebook-függő volt, de felismerte, mennyi idejét vette ez el. Fontos még, hogy mutassanak is jó példát a fiatalabb hozzátartozók, hiszen ha ők is egész nap a telefont nyomkodják, akkor nem fogják hitelesen képviselni, hogy ez problémás.
Azt is mindig érdemes elmondani, hogy nekünk mire lenne igényünk. Például szeretnénk többet együtt lenni, jó lenne újra egymásra figyelni, beszélgetni, jelen lenni. Mindig érdemes másfajta tevékenységeket javasolni, amikhez nem kell telefon, azt pedig akár közösen át is vinni mondjuk a másik szobába, hogy ne legyen szem előtt.
Teljesen leszokni róla nem kell, és nem is szükséges, de a függőségtől meg lehet szabadulni. A gyakorlatban olyan kisebb trükköket alkalmazhatunk, mint az értesítések kikapcsolása, bizonyos alkalmazások törlése vagy telefonmentes övezetek kijelölése a lakásban. Az is jó, ha kéznél vannak olyan tárgyak – mondjuk egy jó könyv vagy keresztrejtvény – amikkel a telefonozás helyett tölthetjük a felszabaduló időt
– javasolja Pál Mónika. Tapasztalatai szerint a leszokással párhuzamosan felszínre törhetnek a mobilozással eddig elnyomott érzések, amikkel szembe kell nézni. Ez nem fog egyik hétről a másikra menni, és lehet, hogy szakember segítségére is szükség lesz, de hosszú távon megéri bele energiát fektetni.
Kapcsolódó cikkek
