Gyakran érzem én is úgy, hogy a telefonom szinte a kezemhez-fülemhez nőtt. Ha elveszíteném, azt igazi katasztrófaként élném meg. Még úgy is, hogy az adatok, fotók, jelszavak nagy része a felhőszolgáltatásnak köszönhetően nem pótolhatatlan, úgy érezném, egy nélkülözhetetlen segítőm nélkül kell boldogulnom. Szóval maximálisan értem és érzem (mondhatnám, élem), milyen fontos része ma már a legtöbbünk életének a telefon, de ettől még néha rendkívül idegesítő tud lenni.
(Kép forrása: Getty Images)
Bár, hogy igazán pontos legyek, valójában nem a telefon idegesítő, hanem az, ahogyan egyesek használják. Azon, hogy néha a leglehetetlenebb helyeken szólal meg a telefon, szerintem már túl vagyunk, legalábbis én ezt már nem érzem annyira zavarónak, a legtöbben figyelnek arra, hogy színházban, moziban, hivatalos helyeken minimum rezgőre állítsák a készüléket. Ennél szerintem sokkal jobban a „bőrünk alá mászott” az okostelefon és az általa kínált lehetőségek, amik néha teljesen kikészítenek. Elárulom, mi idegesít legjobban mások telefonhasználatában – te melyikkel értesz egyet?
1. Kihangosítva telefonálás
A mobiltelefonálás első korszakának legalapvetőbb „bunkósága” volt a hangosan (mások számára zavaróan hangosan) telefonálás. Na ez azóta szintet lépett már párszor. Egészen meglepődtem az első néhány alkalommal, amikor azt láttam, hogy valaki a telefont a „mikrofonos végével” a szájához tartva, kihangosítóval telefonál nyilvános helyen. Ma már csak felhúzom a szemöldökömet, elmormolok magamban egy „én ezt nem értem”-et, és megyek tovább, amikor kihangosítva telefonáló embert látok. Őszintén nem értem, mi a jó abban, hogy minden mellette elmenő hallja, miről beszél – és nem csak azt, amit ő mond, hanem azt is, amit neki mondanak. Amúgy az utcán sétálva még csak hagyján, de tömegközlekedési eszközön végképp indokolatlannak és zavarónak, udvariatlannak érzem.
2. Beszélgetés közben mailcsekkolás
Baráti beszélgetéseknél, munkamegbeszéléseknél, üzleti találkozóknál gyakran tesszük magunk mellé a telefont – kijelzővel felfelé. Ami minden egyes alkalommal felvillan, amikor valamilyen értesítés érkezik. Ez gyakran érthető és elfogadható, ha mondjuk arról várunk visszajelzést, hogy minden rendben a gyerekkel, hazaért, gond nélkül elaludt, bármi ilyesmi, vagy valamilyen hasonló fontos értesítést várunk. (Ilyenkor is lehet bosszantó, ha folyton jönnek a felvillanások, megszakítva ezzel a beszélgetést, de ez még tolerálható.) Ám amikor a másik minden értesítést megnéz, meg is nyit, netán egy beszélgetés közben kezdi el olvasni a kapott mailt, az a legtöbb esetben minimum udvariatlanság. Azt üzeni a beszélgetőpartnernek, hogy ő nem fontos, nem érdekes, ami nagyon idegesítő lehet. Ha olyasvalakivel beszélgetünk, aki bármilyen okból fontos számunkra, akkor tegyük meg, hogy legalább kijelzővel lefelé tesszük ki az asztalra azt a telefont, hogy csak a valóban fontos értesítések zavarják meg a beszélgetést.
3. Utcán sétálva telefonpörgetés
Kikészülök, amikor majdnem nekem jön valaki az utcán, mert nem néz fel a telefonjából. Még rosszabb, ha ezt az úttesten, zebrán sétálva teszi. Veszélyezteti saját magát, a többi közlekedőt – és amin a legjobban felhúzom magam, az az, hogy a gyerekek is ezt látják. Szörnyű nagy felelőtlenség telefonozva átkelni az úton, és nem egyszer láttam ilyet gyerekektől a lányom iskolája környékén. Nyilván hallották jó néhányszor a szüleiktől, hogy körül kell nézni, mielőtt lelépnek a járdáról, de bármerre néznek, „telefonba bújva” sétáló felnőtteket látnak, szóval nem egyértelmű, ki itt a felelőtlen. Nem mondom, hogy én sosem nézem meg a telefonomat, olvasok bele egy mailbe „menetben”. De pontosan a gyerekem miatt figyelek oda extrán arra, hogy ezt ne csináljam olyankor, amikor a közlekedésben a figyelmemre van szükség. Szóval hahó, felnőttek, kérlek, ne sétáljatok az úttesten telefonba feledkezve!!!
(Kép forrása: Getty Images)
4. Állandó fotózási, fotózkodási kényszer
A legkülönbözőbb helyzetekben tud előtörni az emberekből a pillanat megörökítésének vágya. Ami számomra különösen bosszantó, ha engem akadályoznak vele. Például elállják az utat, hogy a megfelelő szögből készüljön a szelfi. Feltartják a sort, mert le kell fotózni, ahogy megkapják a kávéjukat. Vagy mindenképp le kell fotózni valami teljesen érdektelen dolgot, hogy aztán azt a képet soha többé ne nézzék meg. Virágzik a szelfikultúra és a „lefotózom-elküldöm” az új „elmesélem”, amivel egészen addig nincs gondom, amíg nem mások idegeit készíti ki (leginkább az enyémet). És akkor persze a katasztrófafotósokról- és videósokról ne is beszéljünk: egy balesetet fotózni, filmezni számomra egyszerűen érthetetlen és igazolhatatlan – ilyen helyzetekben a segítségnyújtás felajánlása, segítség hívása az egyetlen elfogadható reakció.
5. Folytonos elérhetőség elvárása
Oké, mindenkinél mindig ott a telefon, de akkor sem vagyunk kötelesek folyamatosan elérhetőnek lenni. Írtak már rád egy öt perccel azelőtti üzenet miatt, hogy miért nem válaszoltál, mikor látszik, hogy olvastad? Láttál már nyolc-tíz nem fogadott hívást a telefonod kijelzőjén (ugyanattól az embertől), miután egy óráig nem voltál elérhető? Kellett már magyarázkodnod amiatt, hogy miért nem vetted fel valakinek a telefont? Szerintem ez teljes agyrém: attól, hogy van mobiltelefonom, nem vagyok köteles minden megkeresésre egy percen belül válaszolni. Igen, nálam van a telefonom, de akkor tudok válaszolni, amikor a körülmények lehetővé teszik, vagyis alkalmas időben. Ami lehet, hogy később lesz, annak ellenére, hogy akár láttam is az üzenetet. Mert lehet, hogy át kell gondolnom, mit is írjak. Lehet, hogy rápillantottam, de bepötyögni a választ már nincs időm vagy módom. Vagy olyan helyen, helyzetben vagyok, ahol nem tudok vagy akarok üzeneteket nézni és megválaszolni. Nem kell állandóan rendelkezésre állnom attól, hogy van mobiltelefonom – és kikészít, aki elvárja ezt.
Az ELTE Alfa Generáció Labornál pszichológusok, biológusok, informatikusok és más kreatív szakemberek foglalkoznak azzal az alapkérdéssel, hogy a digitális eszközök használata hogyan befolyásolja a gyerekek fejlődését. Közérthető kutatási eredményeiket és egyéb hasznos ajánlásaikat honlapjukon és közösségi oldalaikon is elérhetővé teszik a szülők és további érdeklődők számára, hogy ezzel is támogatást nyújtsanak a tudatos nevelés útján. Emellett Alfi néven egy gyerekbarát, tudományos alapokon nyugvó applikációcsomagot is fejlesztettek.
Kapcsolódó cikkek
