Mi az oka az öltözési kiborulásoknak? (Kép forrása: Getty Images)
Reggel van, indulni kellene. A póló még fel sem került, a kisgyermek már sír, feszíti magát, ellöki a ruhát, esetleg a földre veti magát. A szülő tanácstalan, vajon miért ilyen nehéz egy ennyire egyszerű helyzet? Hiszen az öltözés mindennapos, ez egy rutin, „nem nagy dolog”. A gyermek számára viszont gyakran nagyon is az.
Feszültséget okozhat az öltözés az önállósodni akaró kisgyerekben
Az 1-4 éves korosztály idegrendszere még intenzív érési folyamatban van. Ebben az életkorban az érzelmek gyorsan és erősen jelennek meg, miközben az önszabályozás, vagyis az a képesség, amely segít megnyugodni, kivárni, alkalmazkodni, ekkor még csak alakul. A gyermek gyakran érzi „túl soknak” azt, amit átél, de még nincs eszköze arra, hogy ezt kezelje vagy jelezze, szavakba öntse.
Ehhez társulnak az életkori fejlődési sajátosságok. Körülbelül kétéves kor környékén megjelenik az erős önállósodási vágy: az „én csinálom”, „én döntöm el”. Az öltözés viszont sokszor épp az ellenkezőjéről szól: a felnőtt irányít, siet, segít, korrigál. Ez belső feszültséget okoz, amit a gyermek ellenállással jelez.
Az idegrendszernek is túlterhelő lehet
Hároméves kor körül a gyermek már sokkal tudatosabban érzékeli a testét és a környezetét, ugyanakkor előfordulhat, hogy érzékenyebb is lehet a ruhák anyagára, szorítására, címkéjére. Ami korábban nem zavarta, hirtelen elviselhetetlenné válhat. Ez nem „válogatósság”, hanem az idegrendszer finomodásának természetes velejárója.
Az öltözés ráadásul szenzorosan is összetett helyzet. Érintések, mozgás, testhelyzet-váltás, hideg-meleg érzés, fények, zajok és mindez egyszerre hat a gyermekre. Ha ehhez még hozzáadódik egy fárasztó nap, kevés alvás vagy időnyomás, az idegrendszer könnyen túlterhelődik. Ilyenkor az öltözés már nem egy feladat, hanem az utolsó csepp a pohárban.
Amikor a gyermek kiborul, belül gyakran nem dac vagy „rosszaság” zajlik, hanem az irányítás elvesztésének érzése és a túl erős érzelmek áradata. Mivel a beszéd még nem elég fejlett ahhoz, hogy pontosan elmondja, mi a baja, a teste reagál helyette.
Mi segíthet, hogy ne harc legyen az öltözés?
A szülői szemléletváltás sokat segíthet ezekben a helyzetekben. Ha a viselkedés mögé nézünk, és nem azt kérdezzük, miért nem működik együtt, hanem azt, mire van most szüksége az idegrendszerének, máris csökken a feszültség. Az együttműködéshez előbb biztonságra van szükség: nyugodt hangra, lassabb tempóra, kapcsolódásra.
Fontos az is, hogy az önállósodási vágy kapjon teret. Apró választási lehetőségek, melyik ruhát vegyük fel, mit először, segítenek abban, hogy a gyermek ne elszenvedője, hanem résztvevője legyen a folyamatnak. Hasznos lehet akár két változatot kikészítenünk, így szülőként szabályozhatjuk, hogy a ruházat időjárásnak megfelelő legyen, ugyanakkor azon belül már a gyermeknek is szabad teret adunk, hogy melyiket venné fel szívesebben a két darab közül.
Az öltözés körüli kiborulások tehát nem szülői kudarcok, hanem az idegrendszeri érés és az életkori fejlődés természetes velejárói. A megértő jelenlét nemcsak a mindennapokat könnyíti meg, hanem hosszú távon is támogatja a gyermek érzelmi biztonságát.
Kapcsolódó cikkek
