Nálatok ki hozza az ajándékot karácsonykor? A Jézuska, az angyalkák, a Télapó vagy az Elfek? Netán már rég lerántottátok a leplet arról, hogy mindez csak mese és a felnőttek műve, ami ilyenkor történik? A Gyerekszoba elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdezze Győri Ildikó kreatív nevelési módszereket kidolgozó pszichológust, mikor a legjobb beavatni a kicsiket abba, hogy a Mikulás és társai (sajnos) nem léteznek.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnia a lényeget, akkor a szakértő azt válaszolná: Minél később, annál jobb! Bár ebben a kérdésben is sok kéretlen tanácsot kapnak a szülők, hiszen mint mindenről, erről is határozott véleménye van a családtagoknak, a barátoknak, a szomszéd néniknek, de még az ismeretleneknek is, Győri Ildikó szerint a gyerekeket általában a szüleik ismerik a legjobban, s ameddig ők úgy látják, hogy a kicsik igénylik azt, hogy hihessenek a mesevilágban, addig meg is kell őrizni ezt a varázslatot.
Kéretlen felvilágosítás
Megeshet, hogy az osztályban, az edzésnél vagy a barátokkal játszva a gyerek egyre többször hallja, hogy a Mikulás nem is valóságos személy, a pszichológus szerint azonban ezeket nekünk, szülőknek el kell engednünk a fülünk mellett, s ha így teszünk, azzal a csodában hinni akaró gyerekünknek is segít: „Lehet, hogy emiatt valamelyest veszít a fényéből az ünnepi készülődés, mégis azt javaslom, hogy amíg a gyerek vevő rá, őrizzük meg ezt a játékosságot. Ez persze nem azt jelenti, hogy “hülyének kell nézni” őt, de annál jobb, minél tovább életben tudjuk tartani szülőként a Jézuskát. Spanyolországban még a 12 éves kiskamaszok is boldogan írnak levelet a Télapónak, pedig jól tudják, hogy kiktől érkeznek az ajándékok. Épp a napokban mondta nekem méltatlankodva egy kisfiú, hogy nem érti a nagyiékat: egy csomó pénzt elköltenek karácsonyi ajándékra, miközben elég lenne, ha szólnának az Angyalkáknak. Ez is jól példázza, hogy a gyerekek ösztönösen hinni akarnak a mesékben még akkor is, ha tudják, hogy mi az igazság.”
Ahogy Győri Ildikó mondja, nincs is annál szomorúbb, mint amikor a 3-4 éves gyerekektől elveszik a felnőttek az ünnepvárás örömét, és kerek-perec kijelentik, hogy szó sincs Angyalkákról meg Karácsonyi Manókról, hiszen mindent a felnőttek intéznek. A szülők talán nem is sejtik, mitől fosztják meg a kicsiket, amikor a kelleténél korábban rántják le a leplet a valóságról.
Nem becsapás, ha belemegyünk a játékba!
„Amíg a gyerekek hisznek ebben a varázslatban, addig meg vannak győződve arról is, hogy csodák márpedig léteznek. Igazán kár ezt kicsi korukban eloszlatni, ez az érzés ugyanis felnőttként sokat segíthetne nekik, amikor valamilyen nehéz helyzetbe kerülnek, az optimizmus alapját ugyanis épp ezek a mesebeli hagyományok teremtik meg. Sokkal jobb lenne, ha a pesszimizmus helyett a szülők is megpróbálnának úgy gondolkodni, hogy mindig van remény arra, hogy a dolgok jóra fordulnak” – hangsúlyozza a szakértő, mi pedig helyeslően bólogatunk és minden szavával egyetértünk.
Hozzátette azt is, hogy a gyerekkorban éppen az a szép, hogy elhisszük, hogy bármi lehetséges, az pedig nagyon rossz, ha idő előtt szembesülünk a rideg valósággal. Nincs semmi meglepő abban, hogy azok a gyerekek, akik kicsi korukban „képbe kerülnek”, 10 évesen már komoly felnőttnek érzik magukat és nem tartják kívánatosnak a szüleik közelségét.
A mesehősök és a varázslatos képességek szimbólumokon keresztül arra tanítják meg a gyerekeket, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, és a megoldhatatlannak tűnő feladatok is teljesíthetők, ha viszont összetörjük ezt a mesevilágot, tulajdonképpen a felnőtté válás útjára taszítjuk őket akkor, amikor még javában játszaniuk kellene. A Mikulás, a Télapó, a Jézuska vagy az Angyalkák is azt erősítik meg a kicsikben, hogy léteznek csodák, és a legféltettebb kívánságok is valóra válhatnak. „A fiús szülők figyelmét külön felhívnám arra, hogy ha hagyják, hogy a gyerekek elhiggyék, hogy a karácsony igenis egy varázslatos ünnep, akkor sokat tesznek azért, hogy a kisfiukból figyelmes férj és gondoskodó apuka váljon felnőtt korában” – teszi hozzá a szakértő, aki maga is büszke fiús anyuka.
És ha elhangzik a nem várt kérdés?
„Sok szülőn látom azt az utóbbi időben, hogy amolyan megmondóember szeretne lenni a gyereke életében, pedig a kicsiket épp megvédeni kellene az igazságtól, nem pedig rájuk zúdítani azt… Az én véleményem az, hogy kíméletesen mondjuk el nekik, hogy mi az igazság, és ameddig lehet, őrizzük meg a karácsony varázsát. Ha így teszünk, azzal nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat és őszintén örüljenek a meglepetéseknek, úgy, ahogy arra csak ők képesek” – foglalja össze a pszichológus, majd mosolyogva hozzáteszi: „Felnőttként is sokkal izgalmasabb a várakozás, ha a szeretteink nem a mi jelenlétünkben szerzik be az ajándékunkat (még akkor is, ha csak apróságokról van szó!), hanem egyedül és titokban intéznek mindent, miért épp a gyerekeket kellene megfosztani ettől a boldogságtól?”
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
