Előfordul, hogy egy újszülött mellett az anya nem érzi jól magát a bőrében, szorong, fél az új helyzettől, alkalmatlannak tartja magát. Ilyenkor sok múlik a környezeten. A legrosszabb, amit tehetünk, ha bagatellizáljuk a helyzetet és rásütjük az illetőre, hogy alkalmatlan, lusta vagy szívtelen. Sok előítélet él ugyanis a szülés utáni depresszióval kapcsolatban, egyesek nem is tartják betegségnek, afféle “hisztiként” kezelik. Ráadásul gyakran a családtagok sem veszik észre a problémát, pedig a fel nem ismert betegség súlyosbodhat, akár krónikussá válhat károsítva az anya kapcsolatát gyermekével és környezetével. Szörnyű, de az is előfordul, hogy az édesanya egyedül vagy gyermekével együtt követ el öngyilkosságot, ami a szülés utáni pszichózis egyik fenyegető veszélye.
„Annyira vártuk ezt a babát, mégsem vagyok boldog”
„A terhesség alatt minden rendben zajlott, semmilyen probléma nem merült fel, boldogan éltem meg azt az időszakot. A szülés azonban nem úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem. Teljesen kikerült a kezemből az irányítás, és inkább csak amolyan elszenvedője voltam az egész folyamatnak” – meséli Anna, akinek bár kisfia egészségesen született, a gyermekágyas osztályon töltött napok nem voltak zökkenőmentesek. „Besárgult, nem tudta tartani a hőjét, melegítő párnára került. Végül öt napot voltunk bent, de ezalatt alig tudtam aludni, teljesen kimerültem. Érzékenyebb is voltam, aggódtam, nem kaptam segítő választ a kérdéseimre, a csecsemősnővérek nem voltak segítőkészek és a szoptatás sem sikerült. Azt reméltem, ha hazamegyünk, jobb lesz” – idézte fel a kezdeti nehézségeket. Annának otthon eleinte csak az tűnt fel, hogy nem volt étvágya. Kérdezte a védőnőt, aki annyit mondott: ez normális. Aztán fokozatosan lett egyre rosszabb minden: „A kisfiam nagyon sírós volt, és nem tudtam, mi a baja. Szörnyen rossz anyának tartottam magam, aki meg sem érdemli ezt a kisbabát. Az ellátása és igényeinek kielégítése állt mindenek felett, ezt maximálisan teljesítettem is. Közben viszont nem voltam sem boldog, sem kipihent, nem éreztem kötődést vele, nem tudtam a nevén szólítani, magamat pedig anyának hívni. Első baba volt, és egyedül voltam naphosszat a gondolataimmal, míg a férjem esténként haza nem ért.”
A legjobban akartam ellátni a kisfiam, túlságosan mereven ragaszkodtam a vasalt rugdalózóhoz és a napirendhez, egyszerűen nem tudtam ellazulni és élvezni az újszülöttel töltött időt. Rengeteget sírtam, és nem értettem, hogy ha annyira vártuk ezt a babát, hogyhogy nem vagyok boldog.
Anna mindeközben folyamatosan fogyott. Mivel nem evett, a teje sem volt tápláló, így a gyermek nem hízott megfelelően, ez pedig megint csak egy stresszhelyzetet eredményezett. „Mindenen aggódtam, a férjem pedig mindennap arra jött haza, hogy együtt sírunk a gyerekkel, ráadásul addigra már gyakorlatilag nem ettem semmit, egyszerűen nem jutott eszembe. Végül ő szembesített vele, hogy ez így nem mehet tovább. Elkezdtem figyelni magam, erővel ettem. Sokat segített, hogy közben a fiam három-négy hónapos lett, rengeteget mosolygott, volt visszacsatolás, és kezdtem én is anyaként kötődni hozzá. Így aztán végül sikeresen átlendültünk a kezdeti nehézségen” – zárta le történetét a fiatal nő, akinek azóta született még két gyereke, a velük töltött első időszakokat pedig már sokkal lazábban és rutinosabban, boldogan élte meg.
A szülés utáni depresszió a nőknél közvetlenül a szülés után vagy néhány héttel azt követően jelentkezik. Nem összekeverendő a baby blues-zal, azaz a gyermekágyi szomorúsággal, amely a nők 50-80 százalékánál kialakul, viszont pár napnál nem tart tovább. A nőgyógyászoknak feltűnhet, hogy a kismama már a kórházban sem fordul könnyen a gyerek felé, nem akarja etetni, vagy sír, szorong és fél, alvászavarral küzd, sokszor maga sem akar enni. Ilyenkor az érintett fél az új helyzettől, attól tart, hogy nem tud megfelelni, gyakran magas elvárásokat támaszt magával szemben, és gyötrő szégyen- és tehetetlenségérzést él át. A probléma akár egy évig is elhúzódhat, de az ebből adódó kötődési sérülés jóval tovább kihathat.
„Kérem vissza a régi életem!”
„Öngyilkossági gondolataim voltak, amikor több éjszakai virrasztás után próbáltam délután a babával aludni, de nem ment. Azóta tűrök. Sokszor hiányzik a szabadság, a társaság, a kollégák, a baba nélküli, régi életem” – írja egy friss anyuka az egyik netes fórumon. Egy másik hozzászólót a férje is elhagyta egyéves gyerekével együtt, csak mert nem bírta tovább elviselni a nő depresszióját. „Muszáj kitartanom, túl kell élnem minden napot, közben pedig a másik énem folyton tiltakozik és arra biztat, hogy csináljuk vissza” – írja egy szintén érintett. Más a kilátástalan helyzetét fogalmazta meg: „Sosem voltam ennyire magányos. Már sírni is felesleges, úgyse hallja senki.” Van, aki egyenesen a „poklok poklának” nevezi életének ezt az időszakát:
„Hallucinációk, rémálmok, kényszergondolatok, téveszmék gyötörtek, féltem mindentől. Úgy éreztem magam, mintha nem is én lennék. A pszichiátrián azt mondták: szülés utáni pszichózis. Nem akartam ott maradni, féltem a gyógyszerektől. Egy másik pszichiátrián azt mondták, megőrültem. Félelmetes volt, egy idő után már beszélni se tudtam, és nem értettem a körülöttem lévőket sem, egy totál szeparált világba csöppentem” – számolt be a szülést követő hónapjairól egy nő, akit végül egy harmadik pszichiátriai osztályon kapott gyógyszeres kezelés hozott helyre, de továbbra is terápiára jár.
A várandósság alatti lelkiállapot részben előrejelzi a szülés utáni depresszió megjelenését, de nem minden esetben. Fontos lenne még a terhesség alatt felkészülni az új helyzet kihívásaira. Például, hogy hogyan és hol alakítsunk ki társas kapcsolatokat, hogyan kaphatunk támaszt, milyen viselkedési és mentális technikákat használhatunk a stressz, a magányosság, a frusztráció leküzdésére. A szülés utáni érzékeny hetekben egy nőnek hasonló dolgokra van szüksége, mint a gyermeknek, akit világra hozott. Csak úgy tud jól adni, ha maga is kap. Ételt, törődést, vigaszt, figyelmet, biztonságot.
Megtudhatod, mit mond a szakértő, és hogy mik segíthetnek megtalálni a kiutat, ha a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintasz.
Szerző: Nemesné Mozer Mária
Kapcsolódó cikkek
