Idén második alkalommal lesz hosszabb a téli szünet a régóta megszokottnál, és ez az első alkalom, amikor a tanév elejétől tudható, hogy a szokásos bő egy hét helyett sok iskolában majdnem három hétig lesznek otthon a gyerekek. A félévi jegyek lezárása és a középiskolai felvételik előtt vajon mennyire érdemes vagy kell tanulást is beiktatni ebbe az időszakba? Hagyhatjuk a gyerekeket végig pihenni, lazulni? Vagy nem jó, ha év közben ennyi időre kiesnek a ritmusból? Bizony, ezek fontos kérdések. Amíg a nyári szünet alatti gyakorlásra vonatkozó javaslatok hosszú évek tapasztalatainak eredményei, ez a viszonylag hosszú téli szünet még elég új keletű, nincs kialakult gyakorlat arra, kell-e, érdemes-e, szabad-e házi feladatot adni. Ács Noémi gyógypedagógus szakértőnk gondolatai hasznos inspirációként szolgálhatnak mindenkinek.
„A fenti kérdésekre nincs egyértelmű válasz, hiszen nincs két egyforma gyerek, család és tanító sem. Ami engem illet, úgy gondolom, hogy IGEN, ha szerencsés egy gyerek, TANULJON MINÉL TÖBBET a szünetben!!! Szerencsésnek akkor mondhatja magát, ha a most, a korábbinál is hosszabbra nyúlt szünetben van a környezetében ráérő szülő, nagyszülő vagy egyéb rokon. Ha ez adott, akkor tanuljon!
Tanulja meg először is, hogy a kemény munkát (mert meggyőződésem, hogy a tanulás az iskolákban még sohasem volt ennyire kemény) nem keverjük a pihenéssel.
Tehát tanulja meg, hogy a szünetben testi szükségleteinek megfelelően kialudja magát, és hogy napközben lehet látszólag semmit is csinálni. (Ugye, milyen jó lenne, ha nekünk felnőtteknek is menne ez?)
Ha van a családban olyan rokon, akinek ideje és türelme is van, tanuljon meg csendben mesét hallgatni, sokat-sokat… Fejlődik a figyelme, az érzelmi intelligenciája, a fantáziája, a szókincse. Ha még ennél is szerencsésebb, lesz kivel beszélgetnie is a hallottakról, és akkor megtanul kérdezni, meghallgatni a másik véleményét, elképzelését – azaz megtanul figyelni.
Ha a családban esetleg van olyan rokon, aki nem csak dizájnelemként használja a konyhát, máris kiderülhet számára, hogy egyrészt a mértékegységek pontos ismerete hasznos, másrészt talán nem hiszi majd még felsős korában is, hogy 10 dkg felvágott súlya ugyanannyi, mint egy szépen sült kilós kenyéré. S akkor az alkotás örömét vagy a sikerélményt még nem is említettem.
Ha esetleg nem tud jól fejben összeadni, csodákat tesz egy nagy kártyás a családban. Napi egy-két kártyacsata után tévedhetetlen lesz a kisiskolás. Tanuljon meg nem csak a rokonaival, de szerencsés esetben a kortársaival is kapcsolatot teremteni, sőt a kapcsolatot fenn is tartani. Ezzel megtanul alkalmazkodni, önös érdekeit néha háttérbe szorítani, azaz a kulturált emberi viselkedést tanulja. S most elérkeztünk kedvenc vesszőparipámhoz: a gyerek a szünetben tanuljon mozogni! Nincs fontosabb dolog az idegrendszer fejlődéséhez a mozgásnál. Azt hiszem, mondanom se kell, nem kötelező, vezetett edzésekre gondoltam.
Ha foglalkoznak egy gyerekkel, játszanak, olvasnak, beszélgetnek, sétálnak, kimozdulnak vele, olyan képességekre tehet szert, amelyektől jobban fejlődik, mint ha az iskolában nem jól vagy nem eléggé megtanított dolgokat akarnánk pihenés helyett a fejébe tölteni.
Ami a nagyobbacskákat illeti: mindig meglep, hogy miért csinálnak néhányan úgy a kollégák között, mintha elhinnék, hogy A kőszívű ember fiai regény olvasónaplóját, a képekkel teleragasztott természetismereti posztert, az 5000 gyufából készült várat, a dadaista stílusban festett önarcképet gyerekek készítik. Neeeem, de nem ám! Leggyakrabban a leadási határidő előtti utolsó éjjelen a munkából fáradtan megjövő anyukák és apukák készítik – gondolom, nem árultam el nagy titkot.
A középiskolába felvételiző diákok helyzete kicsit más. Az elmúlt években tanultak (vagy tanulgattak) valamit, ami többnyire köszönő viszonyban sincs a felvételi követelményekkel. Például írtak ugyan szövegértő dolgozatokat, írtak bizony, egy teljes tanórán, azaz 45 percen keresztül. Ezzel szemben a felvételin ez csak egy lesz a 10(!) feladat közül, amire néhány percük jut. S ez csak egy példa a többi, hasonlóan értelmetlen elvárás közül. Szeptembertől január második feléig nagyon kevés idejük jutott ennek gyakorlására (tulajdonképp droid-üzemmódba kellene váltaniuk). Ebből „vesz el” most ez a szünet még egyet. S bár minden porcikám lázad az ellen, amit most mondok: nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a téli szünetben rá se nézni egy-egy tesztlapra. Talán egyszer, egy szebb világban… Amihez nekünk, felnőtteknek is sokat kell tanulnunk még tanárként és szülőként is egyaránt.”
Kapcsolódó cikkek
