1. Ne bélyegezd meg!
Kerüljük az olyan jelzők használatát, mint a “félénk” vagy a “válogatós”, sőt azt sem baj, ha csak később tanulja meg a gyerek, hogy mit jelent az “unatkozni” kifejezés. A negatív jelzőkkel az a gond, hogy ha gyakran vágod a fejéhez, egy idő után valóban az identitása részévé válik. Ha már tudja, hogy mit jelent unatkozni, és egy nap százszor hallod, hogy “Anya, unatkozom”, a legjobb, ha felajánlod, hogy segítsen neked a házimunkában. Garantáltan találni fog valami elfoglaltságot magának.
2. Ne nagyítsd fel a negatív történéseket!
A gyerekek mindig a szülő figyelméért küzdenek. Ha a fiad/lányod rájön, hogy mi vált ki belőled intenzívebb reakciót, abban biztos lehetsz, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ezt minél többször elérje. Ha tehát suli után megkérdezed, hogy milyen napja volt, majd a negatív dolgokra fókuszálsz, és ezeken rugózol fél órán át, minden részletet kisajtolva a gyerekből – még akkor is, ha nyilvánvalón életed értelmének megóvása és megvigasztalása a célod – csupán azt éred el, hogy később ő is mindig a negatív eseményekre koncentráljon, és minden apró dolgon sokkal jobban kiakadjon, mint az természetes lenne.
3. Ne kritizáld (és légy türelmes)!
Tegyük fel, hogy a hároméves kislányod 20 percet töltött azzal az oviban, hogy egyedül felvegye a cipőjét. Ott ült, koncentrált, és végül egyedül sikerült is neki. Te épp odaérsz érte, és látod, hogy a dolog nem egészen tökéletes, ezért így szólsz: “Ó drágám, fordítva van rajtad a cipő!”, majd gyorsan megcseréled, még mielőtt a kocsihoz érnétek. Ne tedd! Ezzel ugyanis azt üzened a gyerekednek, hogy valamit rosszul csinált, sőt – tovább megyünk – ő egyedül képtelen bármire is. Ha attól félsz, hogy kényelmetlen a cipője, akkor inkább csak kérdezz rá: “Drágám, kényelmes az a cipő rajtad?” Ha azt válaszolja, hogy igen, akkor egyszerűen hagyd békén, vagy később mutass neki egy trükköt, hogyan jegyezheti meg, melyik lábára melyik cipő való. De az sem baj, ha semmit sem teszel, előbb-utóbb magától is megtanulja.
4. Ne beszélj a gyerekedről negatívan, ha ő is ott van!
A gyerekek nem buták, és bármennyire is úgy tűnik, hogy sokszor nem figyelnek, igen is mindent hallanak. Így azt is, amikor az óvónéninek reggel beszámolsz róla, hogy milyen hisztit csapott a fiad indulás előtt úgy, hogy mindeközben ő is ott áll mellettetek. Kerüld az ilyen helyzeteket! Vonuljatok félre, ha valamit róla szeretnél elmesélni, vagy írj róla egy papírt a gondozónak, ha feltétlenül tudnia kell a gyerekeddel kapcsolatos történtekről.
5. Minél kevesebbszer mondd, hogy “nem”!
Nem arról van szó, hogy engedj meg bármit a gyerekednek. Egyszerűen csak arról, hogy a “nem” szótól, mint olyantól, a legtöbb kicsi azonnal kiborul. Legyél okos, és előzd meg hisztit azzal, hogy kicsit szépítesz a nemleges válaszon. Néhány példa:
Gyerek: Anya, kaphatok egy csokit?
Te: Hát persze kincsem, este, vacsi után kaphatsz.
Gyerek a szupermarketben: Megvesszük ezt a játékot? És ezt? És ezt?
Te: Ó, hát ez nagyon szuper kis játéknak tűnik! Várj, hadd csináljak róla egy fotót, hogy emlékezzek rá, mikor szülinapod lesz.
Gyerek: Anya, kimehetek játszani az udvarra?
Te: Igen. Amint kitakarítottuk a szobádat, már mehetsz is.
Kapcsolódó cikkeink:
- Így fejlődik az intelligencia
- A szeretet hosszú távú hatása a gyereknevelésben
- Lehet agyonszeretni egy gyereket?
Kapcsolódó cikkek
