A kamaszkort a második dackorszaknak szokás nevezni, nem is véletlenül. Ugyan most nem toporzékolással és sírós hisztivel találkozol, inkább ajtócsapkodással, elképesztő igazságérzettel és flegma mondatokkal. Most is rajtad múlik sok minden: meg tudod-e őrizni a humorod, a derűd, képes vagy-e elviselni, kibekkelni ezt az időszakot. Nem sok mindenben bízhatsz ugyanis, csak abban, hogy az első 8-10 évben olyan érzelmi biztonságot teremtettél a gyerek körül, hogy előbb-utóbb visszatalál hozzád.
“A kamasz: elviselhetetlen. ‘Sündisznózik’ – mondja a szaknyelv, ami azt jelenti, hogy kifelé fordítja tüskéit, lehetetlen megközelíteni, minden közeledésre sértéssel és sértődéssel válaszol, ugyanakkor úgy igényli a gyengéd, mit sem kérdező, megértő szeretetet, mint utoljára talán hároméves korában. Mit tehetünk a kamaszért? Elviseljük a jelenlétét. Nevelni eddig kellett – most már el kell viselnünk, hogy esetleg ‘érdemtelen’ személyeket tisztel meg szeretetével, rajongásával – és így igyekszik elszakadni tőlünk. Miközben valójában igényli a mi szeretetünket, védelmünket is – csak ezt nem tudja kimutatni” – írta Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak c. könyvében.
Addig is, amíg túl leszünk ezen a nehéz időszakon, nagyon fontos, hogy miként reagálunk, mit mondunk az éppen önmagát kereső, önérzetes kamasznak. Mert ezek a mondatok nagyon mélyre mennek. Összegyűjtöttünk néhány olyan mondatot, amelyeket jobb, ha kerülsz.
1. Lusta vagy, így nem viszed majd semmire
A kamasz lusta, álmodozó. Látszólag nem csinál semmit, csak ül/fekszik és bambul. Kívülről így tűnik, de nem teljesen így van. Keresi önmagát, a helyét a világban. Ez nem mindig valamilyen cselekvésben nyilvánul meg. Ha arra akarod ösztönözni, hogy keményebben tegye bele magát a dolgokba, és a minden lógósra váró kemény világgal akarod érzékeltetni, hogy mi vár rá, ha nem szedi össze magát, akkor nem számíthatsz túl sok jóra. A címkézéssel az a baj, hogy nem a problémára fókuszál, hanem megbélyegez.
Ezek a figyelmeztetések akkor találhatnak célba, ha konkrétak: “Ahhoz, hogy jogász legyél, ilyen és ilyen jegyekre lesz szükséged.”
2. Nahát, a testvéred már összeszedte magát!
Talán azt gondolod, hogy jól cselekszel, amikor arra hívod fel a kamasz gyereked figyelmét, hogy mennyivel jobban csinál más, mondjuk a kisebb testvére valamit, mennyivel jobban megy másnak valaminek a megoldása. Nagyobbat nem is tévedhetnél. A másokkal való összehasonlításnak nincs értelme, kontraproduktív, ráadásul még konfliktust is generálhatsz a gyerekeid között. Neked az a dolgod, hogy mindig önmagához viszonyítsd a gyereked, ne másokhoz.
3. Megveszem/nem veszem neked a….-t, ha átmész/megbuksz
A jutalmazás és a büntetés ugyanannak az éremnek a két oldala: elárulja a szülő tehetetlenségét és azt is, hogy a teljesítmény milyen fontos neked. Nem azért érdemes tanulni és tudni valamit, mert jó jegy, jutalom vagy ajándék jár érte, hanem önmagában a tudásért.
- Kapcsolódó: “Hidd el, nagyon szeretünk, még ha most nem is vagy kíváncsi ránk” – Nyílt levél kamasz gyerekemhez
4. Add ide/hagyd, majd én megcsinálom
Ezzel természetesen azt mondod, hogy a gyereked béna, ügyetlen, lassú, azonban te ezt is jobban, tökéletesebben, gyorsabban meg tudod csinálni. Emlékezz vissza, milyen hosszú ideig tartott kicsi korában, míg begombolta a kardigánját. Ha akkor nem várod ki türelemmel, vajon mikor tanulja meg a gombolást? Most sincs ez másként. A kompetenciáját kérdőjelezed meg azzal, ha megcsinálod helyette. Lehet, hogy többé már nem is fogja megpróbálni.
5. Boldog vagyok, amikor a legjobbat hozod ki magadból
A saját jólétedet nem etikus ahhoz kötni, hogy a gyereked hogyan teljesít. Ez érzelmi zsarolás.
6. Én megmondtam/tudtam előre
Valószínűleg minden szülő száját elhagyja ez a mondat legalább egyszer életében. Sajnos. Fölényes, lekezelő. Hiába láttad valaminek a következményét előre, mindentől nem tudod és nem is kell megkímélned a gyereked. Tapasztalatokra van szüksége. A te dolgod, hogy figyelmeztesd és mint egy védőháló ott legyél, és elkapd, ha baj van. Utólag okoskodni felesleges és csak eltávolít titeket egymástól.
7. Ne legyél ilyen hangulatember!
De hát kamasz! A kamaszok hangulatemberek, egyik pillanatról a másikra változnak az érzelmeik. Nem nagyon tudnak másmilyenek lenni, ugyanis olyan hormonális és agyi változások zajlanak le bennük, amelyeken nem lehet uralkodni (gondolj vissza ilyenkor arra, hogy terhesen neked voltak-e hangulatingadozásaid), ugyanis éppen az érzelemszabályozásért felelős agyi terület alakul át. Inkább abban segíts neki, hogyan kezelje az érzelmeit.”A kamaszért egyet tehetünk: elviseljük őt. Ez nem könnyű, de meg kell tennünk”- mondta egy előadásában Vekerdy Tamás. Próbáljuk meg mi is.
Kapcsolódó cikkek
