Gyerek

A hangulati és viselkedésbeli változások jelzik: itt a pubertáskor

Ha 7-8 éves gyermeked egyik pillanatról a másikra teljesen máshogy kezd el viselkedni, akkor lehetséges, hogy a pubertás kor kapujában álltok.
2021. Február 05.
Folyton sír, dühös a kisiskolás? (fotó: Getty Images)

Ha azt tapasztalod, hogy az addig jó kedvű 7-8 évesed egyik napról a másikra síróssá és rosszkedvű vált, akkor gyanakodhatsz arra, hogy a pubertás kor vészesen közeledik. A hangulati és viselkedésbeli változásokért a hormonok változása a felelős: fokozódik a mellékvesekéreg androgén termelése (adrenarche-nak nevezik ezt a hormonális változást). Ez pedig azt befolyásolja, hogyan kezeli a gyermeked az érzelmeit.

Ezt az időszakot, amely a gyermekkor és a serdülőkor közötti átmenet, mostanában kezdik egy külön életszakaszként emlegetni, adrenarche-nak. Egy Ausztráliában végzett kutatás rámutatott, hogy a 2.-3. osztályos kisiskolásoknál megnő az androgén hormonok termelése, nagyjából két évvel a pubertás előtt. Nem minden 6-8 évesre jellemző ugyan, de többségüknél megfigyelhető a viselkedés- és hangulatváltozás: az addig vidám, jó kedvű kisgyerekből egyszerre sírós, dühös, rosszkedvű gyermek lesz. A kutatók szerint ez az életszakasz néha talán még nehezebb is, mint maga a pubertás kor.

Míg a pubertás során bekövetkező változások szemmel láthatóak, addig az adrenarche elsősorban az érzelmi változás időszaka. A felszabaduló hormonok elsősorban az érzelmeiket és azok kezelését befolyásolják, és csak kevésbé vagy egyáltalán nem hatnak a fizikumra.

A mellékvese androgén termelésének úgy tűnik, hogy komoly hatása van az érzelmek feldolgozásának képességére. A gyerek viselkedésének megváltozása aggodalmat kelt a szülőkben, joggal, hiszen valamilyen külső körülményt, leginkább iskolai problémákat feltételeznek a háttérben. Ha a gyermek fizikai változásának vagyunk szemtanúi (testszag megjelenése, hónalj-, szeméremszőrzet megjelenése), az ritkán kelt aggodalmat. Kivételt képez természetesen, ha ez túl korán következik be (lányoknál 8, fiúknál 9 éves kor előtt).

Ha azt tapasztalja egy szülő, hogy 7-8 éves gyermeke minden ok nélkül sír, dühös, nehézségei vannak az érzelmei feldolgozásával, eltávolodik a barátaitól, akkor kizárva külső okokat gyanakodhat arra, hogy gyermeke ebbe az átmeneti időszakba lépett.

Ez az időszak nemcsak a gyermeknek, de a környezetének sem könnyű. A szülők nem egy másodikos-harmadikos gyerektől várta a hangulatingadozásokat, hanem tizenéves korra feltételezte. Mint általában, ebben az esetben is a kommunikáció a kulcs. Beszélgessünk sokat a gyermekünkkel: hogy érzi magát, milyen érzelmek kavarognak benne. Legyünk türelmesek, következetesek és próbáljunk meg különféle stratégiákat bemutatni a gyermekünknek, amivel átsegítheti magát a nehéz, megterhelő érzelmi perióduson: ellazító, relaxációs technikák alkalmazásával. Rachel Davis a téma szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy segítsünk nevet adni a megélt érzelmeknek, és kezelni azokat. Ha a megoldás felé törekszünk, az lehetővé teszi a gyermek számára, hogy felelősséget vállaljanak saját viselkedésükért és érzéseikért és hozzásegíti ahhoz, hogy később jó döntéseket hozzanak.

Persze legyünk résen, és ne legyintsünk, mindent a hormonokra fogva. Vizsgáljuk meg, hogy vannak-e egyéb tényezők, amelyek hatással lehetnek a gyermek viselkedésére.

(Cikk forrása: parents.com)