Minden családban más és más hagyományai vannak a karácsonyi szokásoknak. Van, ahol a Jézuska hozza a karácsonyfát, van, ahol angyalok díszítik fel a szobát, van, ahol az adventi manók készítik elő az ünnepet.
Az ünnepek alakjai
Szinte mindegy is kik a karácsonyi segítők, az ünnepek misztikus alakjai, a Mikulás, a Jézuska, vagy az angyalkák világnézettől függetlenül is nagyon fontosak a gyermekek számára. Az ünnepek jóságos karaktereit, akárcsak a mesehősöket, emberfeletti képességekkel ruházzuk fel.
Ők azok, akik tudnak a jó cselekedeteinkről, ismernek és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Bár a Mikulás olykor virgácsot is hoz, azért a gyerekek tudják, hogy mindenki kap valamilyen ajándékot még akkor is, ha egy kicsit rosszalkodott.
És itt van a kulcs, ami miatt fontosak ezek az alakok a gyermeki gondolkodás harmonikus fejlődéséhez: a feltétel nélküli elfogadás, amit ezenkívül csak a gyermek-szülő kapcsolatban élhetnek meg. Tehát, ebből a szempontból mindegy is, hogy ki röpíti az ajándékot a fa alá, a lényeg, hogy szereti és elfogadja a gyermeket.
Mikor mondjuk meg?
Nem kell túlaggódni a kérdést, a gyerekek előbb-utóbb úgyis rájönnek a tényekre. És ha rájönnek, attól sem kell még változtatnunk a családi hagyományokon se mikuláskor, se karácsony idején. A gyerekek ugyanúgy odakészítik a csizmájukat, mi pedig ugyanúgy beletesszük majd az ajándékokat. Folytathatjuk a rituálét, csak minden kicsit játékosabb lesz, mintha összekacsintanánk a gyerekekkel: “tudjuk, hogy tudjátok”. Fontos, hogy belemenjünk a játékba, de teljes odaadással, szívvel-lélekkel.
Ha pedig még kicsik, de rajtakapnak minket ajándékdugdosáson, vagy észreveszik a garázsban az összekötözött fenyőfát, akkor kezdődhet az igazi móka, a saját karácsonyi mese kitalálása. Legyünk kreatívak, engedjük szabadjára a fantáziánkat!
Mutassuk meg, milyen levelet írt a Jézuska, amiben megkér minket szülőket, hogy legyünk mi a karácsonyi manók, mert ő idén nagyon elfoglalt. Bármit mondhatunk, mesélhetünk, fontos az, hogy vigyük tovább a lelkükben a karácsony misztériumát! Lássuk be, nekünk, felnőtteknek is szükségünk van azokra a meseszerű mozzanatokra, amelyek segítségével olykor elrugaszkodhatunk a valóságtól és megtapasztalhatjuk a rituálékban a család összetartó erejét.
Valóság vagy mese?
Az óvoda vége felé kezd kialakulni a valóságtudat. Ez azt jelenti, hogy a mesét és a valóságot meg tudja különböztetni egymástól a gyerek. Ha nem is mondjuk el a gyerkőcünknek, akkor is előbb-utóbb rájön az igazságra, és nagyobb megrázkódtatás nélkül tudja elfogadni azt, hogy a valóságban egy óriási karácsonyfát nem lehet odavarázsolni a nappaliba, hogy a Mikulás az egész világon egyazon időben nem képes minden gyermek csizmájához eljutni a kéményeken vagy a bezárt ablakokon keresztül.
Ezek után pedig, ha a gyermek megkérdezi, akkor őszintén, de tapintattal el lehet mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és ezen a napon Jézus születését ünnepelve mi emberek ajándékozzuk meg egymást.
Figyeljünk oda arra, hogy csakis akkor mondjuk el csemeténknek mindezt, ha ő erre kíváncsi és megkérdezi. Az is lehet, hogy bár sejti az igazat, de sokáig, akár évekig sem teszi fel a kérdést. Ez azt jelenti, hogy még nem áll készen arra, hogy átlépje ezt a határvonalat, a kis lelkének még szüksége van a csodákra vagy a szülei kényeztetésére. Ne siettessük gyermekünket!
Magától rá fog kérdezni, ha annak eljön az ideje. Ne feledjük, hogy a karácsony meghittsége idővel változik, de az ünnep lényege, hogy elkülönüljön a hétköznapoktól, ezért kell különlegessé tenni nekünk, felnőtteknek.
További kihagyhatatlan karácsonyi cikkeink:
- A legkisebbek karácsonya
- 5 különleges ajándéktipp gyerekeknek
- Csináld magad ajándéktippek anyukáknak
- Első karácsony a babával
Kapcsolódó cikkek
