Szülőnek lenni kemény meló, és egyáltalán nem igaz az, hogy egyre könnyebb, minél több gyereke van az embernek. A “gyakorlat teszi a mestert” mondás sajnos itt nem igazán állja meg a helyét. Amellett, hogy különböző kutatások már bebizonyították, hogy a születési sorrend befolyásolhatja a gyerekek személyiségét, sőt még az intelligenciáját is, egy 2017-es tanulmány azt állítja, hogy a másodikként érkező csemeték általában nagyobb kihívás elé állítják a szülőket.
Joseph Doyle, a Massachusetts Institute of Technology közgazdásza 4 másik kutatóval együtt több ezer, két- és többgyerekes családot figyeltek meg Dániában és Amerikában, hogy megnézzék, valóban igaz-e, hogy a második gyerekek nagyobb bajkeverők a testvéreiknél. Fontos megemlíteni, hogy a kutatás leginkább azokra a családokra fókuszált, ahol fiú a második gyermek.
Miért nagyobb bajkeverők a másodszülöttek?
A kutatás arra az eredményre jutott, hogy a második gyerek szinte mindenhol problémásabb volt a többinél. Sokkal nagyobb eséllyel okoztak galibát az iskolában, lett belőlük fiatalkori bűnöző vagy kerültek akár még börtönbe is.
A két- vagy többgyerekes családokban a másodikként született fiúk ellen 20-40%-kal nagyobb arányban indult fegyelmi eljárás az iskolában és kerültek kapcsolatba a büntető igazságszolgáltatási rendszerrel, mint az elsőszülöttek esetében. De, ami még ennél is aggasztóbb, hogy a kutatás ezért részben a szülőket okolja – mondván, hogy kevesebb figyelmet szentelnek a másodszülött gyereküknek, mint az elsőnek.
Tényleg a szülők hibája?
Sajnos van benne igazság. Az első gyerekek valóban osztatlan figyelemben részesülnek egészen a kistestvér születéséig. A kutatók szerint ráadásul a második gyerek irányába kisebb a szülők elköteleződése és kevesebb figyelmet is szentelnek rájuk különösen a fejlődés szempontjából legfontosabb 3-5 éves korig terjedő időszakban.
De mielőtt még györtő lelkiismeret-furdalást kezdenénk érezni, amiért ilyen rossz szülők vagyunk, Joseph Doyle szerint fontos tudni, hogy a második gyereket általában a szülők mellett a testvérük viselkedése is nagyban befolyásol.
“Az elsőszülöttnek rendkívül fontos példaképei a szülei, akik ugye felnőttek. Ezzel szemben a másodszülöttek nagyon gyakran egy kissé irracionális példát követnek inkább, aki nem más, mint mondjuk a 2 éves bátyjuk” – magyarázta Doyle az NPR.org-nak.
“A szülői hozzáállás és a nagyobb testvér mint példakép valószínűleg együtt vezetnek ezekhez a viselkedésbeli különbségekhez, illetve ahhoz, amivel például a munkaerőpiacon is találkozhatunk. Nagyon nehéz ezt a két dolgot különválasztani, hiszen egy időben történnek.”
Természetesen azért, mert ez a kutatás ilyen eredményre jutott, még nem kell azt gondolnunk, hogy a második gyerekünkből biztosan bűnöző lesz, de abba a hibába se essünk, hogy ha esetleg mégis problémásabb a testvéreinél, akkor azt higgyük, hogy azért csakis mi vagyunk a hibásak.
Mit tehetünk?
Próbáljuk – akármennyire is nehéz – arányosan megosztani a figyelmünket a gyerekeink között. Emellett pedig legyünk tisztában azzal, hogy minden gyerek teljesen különálló személyiség: lehet két testvér hasonló, de gyökeres ellentéte is egymásnak. És ez teljesen rendben van így. A legfontosabb a kötődés és a szoros kapocs kialakulása szülő és gyerek között. “Mikor a gyerekek közel érzik magukat a szüleikhez, akkor “követni” akarják őket. Ezért a kapcsolat 90%-ban nevelés kérdése. Ha a gyerek nem érzi ezt a kapcsot, nem lesz nyitott az iránymutatásunkra” – mondja Laura Markham pszichológus és nevelési tanácsadó.
(via)
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
