Egy amerikai babaruházat márka kutatása szerint a szülők 50%-a halasztja el vagy egyenesen elkerüli a repülést, mert attól tart, hogy a baba nem tud majd aludni a gépen. Azok a szülők, akik már utaztak kisgyerekkel, nem sok jóval biztatják az újoncokat: szerintük a repülés még nehezebb lesz, amikor a baba totyogó korba lép. Mindössze 8% mondta azt, hogy az alvás „nem jelent kihívást” egy repülőút során, míg több mint a fele szerint ez „általában” vagy „rendkívül nehéz”.
Miért szoronganak ennyire a szülők?
A felmérés nem részletezi, honnan ered ez a félelem, de könnyen sejthető. Sok szülő azért marad otthon, mert fél, hogy felborítja a baba alvási rutinját, vagy attól tart, hogy zavarni fogja az utasokat, ha a kimerült gyereke sírni kezd.
A repülőgépen a babáknak nincs elég helyük kényelmesen elhelyezkedni, zajos és világos (kivéve, ha éjszaka repülünk), ráadásul kiveszik őket az ismerős, biztonságos környezetükből, és beteszik őket egy zörgő, idegen emberekkel teli fémhengerbe.
Nem csoda, hogy nyűgösek — és valljuk be, néha a felnőttek is azok.
De a babák meglepően alkalmazkodó-képesek. Ha a szülők következetesen tartják a megszokott rutint, néhány nap alatt visszaállhat a rend, még akkor is, ha időeltolódás nehezíti a dolgokat.
Társadalmi szinten több türelemre van szükség a gyerekekkel szemben
Mindenkinek joga van gyerekmentes élethez, de ezt nem várhatja el másoktól és főleg nem a nyilvános térben. A társadalmi nyomás, hogy a gyerek mindig tökéletesen viselkedjen, elszigeteli a szülőket, különösen az anyákat. Ha egy síró baba bárkit is irritál, az emberi, de ez nem jelenti azt, hogy a gyereknek nincs joga jelen lenni a közösségi térben. Egy síró gyerek a repülőn talán idegesítő, de a repülés végén mindenki kiszáll és vége a szenvedésnek. Repülés közben pedig lehet például zenét hallgatni és ezzel kizárni a külvilág zajait. Néhány szülő odáig megy a Parents cikke szerint, hogy kis ajándékcsomagokat készít az utastársaknak előre, bocsánatkérésként, ami valójában felesleges, hiszen a szülők nem felelősek azért, ha más felnőttek nem tudják kezelni az érzelmeiket.