Nyilvánvaló, hogy többféle nevelési stílus létezik, ezek egyike az autoriter vagy tekintélyelvű nevelési stílus. Többféle elméleti megközelítés is létezik arról, hogy milyen nevelési stílusok léteznek és milyen szempontok mentén tipizálhatjuk őket.
Diana Baumrind és Ranschburg Jenő pszichológusok az érzelmi odafordulás, a gondoskodás mértéke és a korlátozások arányától függően négy nevelési stílust különböztettek meg: tekintélyelvű vagy autokrata (hideg-korlátozó), következetes vagy autoritatív (meleg-korlátozó), permisszív vagy megengedő (meleg-engedékeny), elhanyagoló (hideg-engedékeny). Kurt Lewin elméletét is szokás megemlíteni, ha nevelési stílusokról beszélünk, bár ő alapvetően vezetői típusokat tipizált annak függvényében, hogy mennyire vonja be a döntésekbe a csoport tagjait, de alkalmazhatók nevelési stílusok meghatározásában is. Lewin szerint három típus létezik: az autokratikus, a demokratikus és a laissez-faire.
A kulturális normák, értékek, a szülő szocializációja, a társadalmi elvásárok és sok minden egyéb is befolyásolja, hogy milyen szülői stílust képvisel valaki. Sokszor ezek a stílusok egy szülőn belül szituációtól függően keveredhetnek is. Az egyik szülői stílus tehát a tekintélyelvű vagy autoriter szülői attitűd.
Milyen az autoriter szülő?
A tekintélyelvű szülő ellenőriz, szigorú határokat állít fel, jellemzője, hogy magas elvárásai vannak. A tekintélyelvű szülő merev, kontrollaló, leuralja a környezetét, az otthonát – mondta Nicole Beurkens pszichológus a mindbodygreen.com-nak. Aliza Pressman, Ph.D hozzáteszi, hogy a tekintélyelvű szülőnek magas követelményei vannak, de nem is ez az igazán nagy probléma, hanem az, hogy az érzelmi odafordulása alacsony.
Az autoriter szülő nem támogatja kellő mértékben a gyermekét, például érzelmi útmutatással. A tekintélyelvű szülők gyerekei az iskolában általában jól teljesítenek és eredményesek. Azért, hogy megfeleljenek a szüleiknek és azok elvárásainak. Ennek azonban lehetnek hátrányai is: a gyerek úgy érezheti, hogy nincs kontrollja a saját élete fölött, csökkent önbecsülése van, külső motivációra van szüksége és általában az ilyen gyerekek szoronganak. Felnőttként ahhoz, hogy boldoguljunk belső motivációra van szükségünk, ebben pedig cseppet sem jeleskednek a tekintélyelvű szülők gyerekei, ahogy az önállóságban és önszabályozásban sem.
Egy tekintélyelvű szülőnél – hogy gyakorlati példát is hozzunk – a miért? kérdésre a válasz mindig az, hogy a “mert én azt mondtam”. Ezzel sok esetben nem feltétlenül van probléma, hiszen a szülők nem mindig tudják elmagyarázni a gyerekeiknek az összes döntési lehetőséget, a probléma abból lesz, ha a szülő meg sem próbálja megérteni a gyereke cselekedetét, nem magyarázza el neki a dolgok következményeit. Feladatokat szab ki, sokszor szinte elérhetetlen célokat tűz a gyerek elé, ugyanakkor nem nyújt semmilyen támogatást a célok megvalósításában.
A tekintélyelvű szülő semmiben sem engedi, hogy a gyerek döntsön, és itt most nem az egészen kis gyermekekre kell gondolni, hanem például az iskolásnak sem engedi, hogy eldöntse milyen sportot szeretne, milyen hangszeren szeretne megtanulni.
- Kapcsolódó: Mit lehet tanulni az egyes nevelési stílusokból?
Hogyan lehet megváltoztatni az autoriter szülői szokásokat?
Ha egy tekintélyelvű szülő változni szeretne, akkor a legfontosabb, hogy meg kell tanulniuk érzékenyebbnek lenniük a gyerekeik irányába. Ennek sok módja létezik. Az egyik az, hogy képes kell lenni arra, hogy a másik helyébe képzeljük magunkat. Meg kell értenünk a gyerek élethelyzetét, mit, miért csinál, nagyobb szabadságot kell adni neki. Kulcsfontosságú az autonómiának és a választás lehetőségének megértése, azaz, hogy a viselkedés mögött mindig valamilyen szükséglet gyökerezik, tehát érdemes megismerni a gyerek perspektíváját.
A tekintélyelvű szülői stílus fontos eszköze a büntetés. Ezt érdemes elfelejteni, ugyanis a büntetés csak egy reakció, nem jár sem útmutatással, sem ok-okozati összefüggések elmagyarázásával, nem segíti a gyerek önszabályozásának elsajátítását. Ezzel szemben a nyílt kommunikáció, amikor a szülő pontosan elmondja mit miért vár el a gyerekétől, hatékonyabb és hosszú távon is sokkal többet ad a gyereknek.
(Cikk forrása: mindbodygreen.com)
Kapcsolódó cikkek
