A kapcsolat első éveiben még minden olyan gördülékenyen megy. Szinte szavak nélkül is értjük egymást. Aztán valahogy hiba csúszik a gépezetbe, a szavak nem jutnak el a másikhoz, vagy nem úgy, ahogy szeretnénk.
A gyerekek megszületése után még kevesebb idő jut egymásra, a valódi beszélgetésekre. Kialakulnak a folyton ismétlődő párbeszédek: „Te mindig későn jössz haza!”, „Neked sosincs kedved a szexhez!”, aminek legtöbbször veszekedés a vége. Persze ebbe a vagdalkozásba a gyerekek is bekapcsolódnak, így aztán nem csoda, ha úgy érezzük: a családunk olyan, akár a Bábel tornya. Összekeveredtek a nyelvek, senki nem érti a másik beszédét.
Szerencsére többféle kommunikációs tréning létezik, ahol megtanulhatunk új nyelven beszélni, újra odafigyelni a másikra, érteni, megérteni a másik mondatait, és jól kérdezni. A tanfolyamok egyben remek műhelyek, ahol találkozhatunk azokkal, akik ebben a cipőben járnak, hasonló problémákkal küzdenek.
A Gordon-módszer hamar nagy sikert aratott, sokan csak úgy ismerik: a P. E. T. módszer. Thomas Gordon fontosabb könyvei magyarul: A gyereknevelés aranykönyve, A szülői eredményesség tanulása (P. E. T.), A tanári hatékonyság fejlesztése (T. E. T.), A női hatékonyság fejlesztése (N. E. T.), Vezetői eredményesség-tréning (V. E. T.). A módszert tréninggel együtt a legkönnyebb elsajátítani.
Új nevelés, új nyelv
Magyarországon az 1980-as évek végén jött létre a Gordon Iskola Egyesület, ahol a kapcsolati problémák kezelésére ajánlanak megoldást az oktatóközösség trénerei. Az iskola Thomas Gordon amerikai pszichoterapeuta tanítására épül: szerinte a legtöbb férfi-nő, szülő-gyerek konfliktusnak a rossz kommunikáció az oka. Ha az emberek megkapják a szükséges eszközöket – a helyes mondatokat –, akkor elkerülhetők a tipikus csapdák.
Kálnai Katalin gordonos. Saját problémái kapcsán talált rá erre a technikára, melyet ma már tréningeken oktat is.
– Ez akkoriban történt, amikor a lányom olyan három-négy éves lehetett. Előfordult, hogy századszor is elmondtam neki: Vedd fel a cipőd!, a végén már kiabálva, de a gyerek csak nem vette fel. Helyette dühösen sírt és hisztizett. Ekkor eszembe jutottak az édesanyámmal megélt helyzetek. Például egy sarokba állítás, amikor fogadkozom, hogy én ezt soha, de soha nem teszem majd a gyerekemmel. Hogy soha nem fogok vele kiabálni, szobába bezavarni, megbüntetni. Aztán tessék, itt áll előttem a gyerekem, és megszólalnak a lemezek.
Az anyu lemezei, és én szinte tehetetlenül hallgattam az ő utasításait, a saját számból persze. Világos volt számomra, hogy valamit változtatnom kell, különben nem lesz kulcsom a kislányomhoz. Így találtam meg a Gordon-iskolát, ahol megtanulhattam másképp beszélni. Az új szavaknak egyből lett hatásuk, a kapcsolatunk is egyből más lett. Azóta ez az „új beszéd”, új viszonyulási mód lett az életem. Megtanítani másképp kommunikálni.
Kálnai Katalin szerint a kommunikációs problémák ősrégiek, azóta léteznek, amióta csak beszélnek az emberek. Míg azonban a régi családmodellben a férfi szava volt a döntő, és nem érdekelt senkit, hogy ki kinek a lelkébe gázol bele, ma már egyenrangúak a felek. A gyereknevelésben is új elvek az irányadók: a régi, poroszos iskola célja az volt, hogy engedelmes, nem vitatkozó, „jó” gyereket faragjon a gyerekből, míg ma már sokkal megengedőbb légkörben nőhetnek fel a kicsik.
A Gordon-tréningek 30 órásak, s amennyire csak lehet, személyre szabottak. Katalin számára is megdöbbentő, milyen hasonlóak a konfliktusokban elhangzó mondatok. S bár mindig más emberek jönnek el a tréningekre, mintha csak összebeszéltek volna, ugyanazt mondják.
– Vegyük a legtipikusabbat, a nő otthon van a gyerekkel, várja a férjét, aki megint estig dolgozik. Beesik a férfi hét után, vacsoráznak és beszélgetni próbálnak. Próbálnának. A nő meséli, hogy a gyerek ma nem aludt, megint bepisilt, sírt az oviban, aztán hirtelen hangnemet vált, és odavágja: Sose figyelsz rám! Bár a tréning elején elmondom, hogy nincsenek megoldásreceptek a problémákra, az tény, hogy tipikus, rossz irányba mutató mondatokra kínálunk más választásokat.
Például az előző szituációban az arcba csapó közlés helyett azt is mondhatná a nő: Figyelj csak, egész nap a gyerekkel foglalkozom, felnőtthöz alig szólok. Annyira vágyom értő szóra, hogy azt érezzem, most rám figyelnek. Olyan jól esne, ha néha tudnánk időt szánni arra, hogy kettesben legyünk és beszélgessünk. Mit gondolsz, szóljak anyukámnak? Egy ilyen bevezető mindjárt más irányba tereli a beszélgetést, mint a „te soha” és „én mindig” kezdetűek.
Együtt vagy külön?
A harmincórás tréning jó kezdet, de csodát persze nem tesz. A vezető szakértő hangsúlyozza, hogy csak gyakorlással és nagy odafigyeléssel léphetünk túl a kialakult helyzeten. A tanfolyam természetesen úgy a leghatékonyabb, ha mindkét fél eljön, és együtt akarnak változtatni. Ez persze nem egyszerű, mert a férfiak többnyire nem nagyon akarnak eljönni semmiféle pszicho-micsodára.
Kiss Edina a nyáron végezte el a Gordon-tréninget. A pedagógus, háromgyerekes édesanya nem bánta volna, ha a férje is vele tart, de erre végül nem került sor. Azt meséli, így is elindult a családban a változás, hiszen már attól, hogy ő másként szól, más lesz a válasz. Nemcsak a párja, hanem a gyerekek reakciója is. Edina elégedett a tréninggel, hiszen volt olyan technika, amit már aznap alkalmazni tudott otthon.
– Nem állítom, hogy ma már csak és kizárólag a Gordon-nyelvet beszélem, hogy nem süllyedek időnként vissza a régi típusmondatokhoz, de sok mindenben sikerült változnom. Nagyon tetszett például az „értő figyelem” témakör. Egyik iskolapéldája a dühöngő gyerek, aki kockavárat épít, de az mindig ledől. Egyre jobban dühöng. Már nem bírom hallgatni se, de nem kiabálok, hanem leguggolok hozzá, és azt mondom: Nagyon rossz, hogy mindig eldől. Ezért vagy olyan mérges. És mintegy varázsütésre megnyugszik a gyerek, hiszen végre nevén neveztük a problémát. Elkezd valami mással foglalkozni.
Nagyon szerettem a tréningre járni, rengeteg szerepjáték volt, rengeteg beszélgetés. Végre elmondhattam a gondjaimat, és meghallgathattam másokét is, amik kísértetiesen hasonlítottak az enyéimre. Már ez is egyfajta megnyugvás, hiszen akkor nem csak nálam lehet a hiba.
Felülemelkedünk a napi problémákon
A legtöbb veszekedést a hirtelen előtörő indulatok okozzák: szavak, amiket nem tudunk megfékezni. Nem véletlen a mondás: számolj tízig, mielőtt cselekszel, hiszen akkor képesek vagyunk végiggondolni, hogy miként is reagáljunk.
A zsiráfnyelvnek is nevezett erőszakmentes kommunikáció hasonló elveket vall. Mielőtt kirobbannánk, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: Mi történik most? Mit érzek most? Mire lenne szükségem? Mit tehetnénk most? Ez a négy kérdés tulajdonképpen négy elem. A zsiráftánc lépései.
Jónai Éva Hava 1995-ben, külföldön ismerte meg az erőszakmentes kommunikációt. Úgy meséli, ettől szinte megváltozott tudatállapotba került, és egy évre rá Magyarországon megszervezte az első EMK-konferenciát. Azóta folyamatosan tart tréningeket, ahol mindenki megtanulhatja a zsiráftánc lépéseit. Azért lett zsiráf a kommunikáció jelképe, mert a szárazföldi állatok közül neki van a legnagyobb szíve – mondja. – Fentről nézi a világot, fent, ahol tiszta a levegő és csend van. Ellenpárja a sakál, ami persze nem azt jelenti, hogy az egyik jó, a másik meg rossz.
A sakál a mindennapjaink helyzeteit képviseli. Amikor tehetetlennek érezzük magunkat, amikor nem ismerünk más utat a fájdalom kifejezésére, mint mások hibáztatását, a haragot, a sértődöttséget, az ütést és a büntetést. Az erőszakmentes kommunikáció arra buzdít, hogy a konfliktusokat feloldva őszintébb, mélyebb kapcsolatba kerülhessünk a másik emberrel. Ehhez nyújtunk eszközöket.
Vámos Eszter és Haas Laura szintén EMK-trénerek, mindketten kétgyerekes édesanyák. Foglalkozásaikon sok kismama, gyesen lévő anya vesz részt, akik legtöbbször belső, lelki útkeresés folyamán találnak rá a tanfolyamokra. Eszter meséli, hogy ő maga beszélt a zsiráfnyelvről a kislánya óvónőinek, akik aztán szintén eljártak az előadásaira.
Minden tréning más, függ a résztvevők igényeitől, közreműködéseitől. Sok belső munka folyik, mindenki maga találja meg a kérdésekre a válaszokat, izgalmas szerepjátékokon, gyakorlatokon keresztül. Eszter és Laura, bár maguk is tartanak előadásokat, a mai napig tanulók is egyben. Maguk is megdöbbennek, hogy mennyi mindent tanulnak újra meg újra az erőszakmentes kommunikáció révén önmagukról és a világról.
Kiállok önmagamért:az asszertív kommunikáció
A szó a latin „assero” igéből ered, ami azt jelenti, hogy jogot formálok valamire, kijelentek, fenntartok, megerősítek valamit. A gyakorlatban az asszertivitás szinte pontosan ezt fejezi ki: képes vagyok kiállni a magam igazárt, ezt fenntartani és megerősíteni, de emellett a másik véleményét is tiszteletben tartom. Az asszertív viselkedést nemcsak a szavak jellemzik, összhangban van vele a testbeszéd: az egyenes tartás, a nyílt tekintet, a határozott, nyugodt hang.
Bár vannak, akiknek ez születésüktől fogva könnyen megy, a többségnek külön tanulást igényel ennek az elsajátítása. A tréning során nő az önértékelés, csökken a szorongás és a stressz, kialakul a belső harmónia.
Kommunikációs ötletek, hogy jobb legyen a kapcsolatunk
Ha úgy fogalmazod meg a mondandódat, hogy sérti a másik önértékelését, akkor biztosan ártasz a kapcsolatotoknak.
Ne ítélkezz és ne minősíts! Egyikünknek sem esik jól, ha felülről a fejére olvassák a hibáit, ráadásul, mivel egyikünk sem tökéletes, bármikor szerepet cserélhetünk. – Hogy lehettél ilyen durva?! – Één? Hát hozzád már szólni se lehet, mimózalelkű! Sokkal kevésbé sérül a kapcsolatotok, ha azt mondod el, ami benned zajlik olyankor. Például: Nagyon rosszul esett, amikor azt mondtad nekem, hogy…
Kerüld a soha, mindig, egyáltalán és a hasonló végletes kifejezéseket. Erre biztosan jön egy „De a múlt héten is volt olyan…” kezdetű visszavágás, és máris benne vagytok egy szócsatában.
Ha változtatsz a kommunikációdon, változni fog a gondolkodásod is. Például minél pontosabban fogalmazol, minél több „megengedés” van a mondataidban, annál valószínűbb, hogy nőni fog az elfogadásod. Mindenki tudja, milyen nehéz… helyett: Sokan tudják…; Soha nem történhet meg… helyett: Bízom abban, hogy nem történik meg…
Hallgasd végig, mit akar mondani a párod! Még akkor is érdemes, ha szíved szerint már a hatodik másodpercben kikérnéd magadnak, hogy például meggyanúsít.
Azt figyeld inkább, mi az, amit elismerhetsz benne, rajta, és annak adj hangot! Kevés dolog erősíti jobban a kapcsolatot, mint a másiknak címzett őszinte elismerésünk. (Szeretem, ahogy te…, Nagyon tisztelem benned…, Szívesen eltanulnám tőled…, Büszke vagyok rád).
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
