“Sajnos előfordul, hogy bizonyos gyereknevelési helyzetekben nem értünk egyet a férjemmel. Én vagyok itthon a gyerekekkel, ő általában este ér haza” – avat be Ági, három gyermek, a hétéves Adri, az ötéves Norbi, és a hároméves Kristóf anyukája.
“Beesik, és talán még nagyon pörög, nem tud kiszállni a munka ritmusából, és akarva-akaratlanul is katonás rendet akar teremteni itthon is. Amikor a kánikulában csak este tudnak kimenni az udvarra játszani, és ő nyolckor szól nekik, hogy fejezzék be, alváshoz kell készülődni, induljanak fürödni. Én meg még hagynám, hadd játszanak, hiszen egész nap bent ölték egymást a szobában, most végre nem unatkoznak, ezért közbeszólok, hogy hagyja őket még egy kicsit.
Vagy épp nézik a rajzfilmet, amikor hazaér, ő meg úgy érzi, hogy már késő van, szól, hogy kapcsolják ki a tévét, pedig már csak tíz perc van hátra, semmi jelentősége. Persze én megint csak közbeszólok, mert szerintem feleslegesen szigorú velük” – mondja az anyuka.
Balázs utólag általában igazat ad a feleségének. “Amikor később megbeszéljük, elfogadom, hogy Áginak van igaza. Szoktam is mondani, hogy szóljon, ha valamit rosszul csinálok. De sokszor úgy érzem, hogy túl engedékeny. Tudom, hogy ő az, aki egész nap itthon van a gyerekekkel, és nem azzal kellene indítanom, amikor hazaérek, hogy mit ne csináljanak, vagy mit csináljanak, de nehéz váltani, elengedni magamat” – magyarázza az apuka, aki fuvarszervező egy nemzetközi cégnél.
“A legjobb, ha nem rohanunk, nem vitatkozunk, és nem akarunk okosabbak lenni a másiknál” – mondja Balázs. “A múltkor családostul indultunk a Tropicariumba, és még itthon megbeszéltük egymással, hogy próbáljunk meg tényleg kikapcsolódni, nem idegeskedni, és csak egymással foglalkozni. Mindketten türelmesek voltunk, tökéletes napunk volt. És valahogy ezt a gyerekek is megérezték, még hisztizni is elfelejtettek. Érezték, hogy nagy az egyetértés.”
Megtalálják a kiskaput
Sajnos a gyerekek előbb-utóbb kihasználják a helyzetet, és, ha nem is tudatosan, de megtalálják a kiskaput, megérzik, hogyan fordítsák a maguk javára a szülői viszályt. “Leginkább a hiányos kommunikáció szüli azokat a helyzeteket, amikor kényes nevelési kérdésekben nincs egyetértés a szülők között” osztja meg velünk a tapasztalatait Montz Ferencné óvónő.A gyerekek a véletlen szituációkból jutnak el oda, hogy rájönnek, ki lehet használni azokat a helyzeteket, amikor apa és anya nem ért egyet. Az igazság az, hogy senki sem úgy születik, hogy tudatosan keresné a konfliktust, erre mi neveljük őket, persze nem tudatosan. Csakhogy ezzel nemcsak magunknak okozunk kellemetlen perceket, hanem a gyereket is összezavarjuk, aki nem fogja tudni a határait.A pedagógus szerint az is előfordul, hogy lustaságból vagy az olcsón megszerezhető népszerűség érdekében enged meg az egyik szülő olyasmit, amiről tudja, hogy a másik ellenezné. Ha igazán ismered a párod, tudhatod, hogy mit gondolna, hogyan reagálna adott helyzetben. Ezért sem korrekt, ha csak azért is ellenkezőleg utasítjuk a gyereket.Nyilván sokan láttunk vagy éltünk át ahhoz hasonlót, amikor például az apa teljes nyugalomban felengedi a fára a gyereket, az anya meg halálra aggódja magát közben. Aztán jönnek a füllentések, hogy anya megengedi a két gombóc fagyit, apa megveszi, otthon meg megkapja, hogy holnap ezért fog fájni a gyerek torka. Rosszabb esetben mindezt a gyerek előtt. Két-három éves korban ez még nem szándékos, de azért jobb, ha elejét vesszük a nagyobb hazugságoknak.Ha valami gyanús, vagy nem vagyunk biztosak benne, rákérdezhetünk, hogy anya vagy apa mit is mondott. És ha rajtakapjuk egy-egy próbálkozáson, akkor, miután egymás között tisztáztuk a dolgot, beszéljük meg a gyerekkel is, hogy többet ne forduljon elő. Így a kicsi is érzi majd az egységet, amellyel, higgyük el, ő is sokkal könnyebben és szívesebben azonosul, mert bármilyen nehezen hihető, kell a gyereknek a korlát.
Biztonságos, egyértelmű keretek kellenek
“Nem tesz jót a párkapcsolatnak, ha azt játsszuk a gyerek előtt, hogy ki a főnök, ha versenyhelyzetet alakítunk ki egymás között, hiszen aki alulmarad, az megalázva érezheti magát” – mondja dr. Battonyai Tünde pszichiáter. Ha az apára bízzuk a gyereket, mert nem érünk rá lefektetni, akkor már ne szóljunk bele, hogy csinálja, mert azzal csak romboljuk a tekintélyét a gyerek előtt.Sok anyuka abba a hibába esik, hogy meg van győződve arról, hogy jobban tudja, mit kell tenni adott helyzetben. Az igaz, hogy általában rutinosabbak vagyunk, de tartsuk tiszteletben az apák szülői hatáskörét is, nyilván feltételezhetjük róluk, hogy képesek megoldani a problémát. Csak akkor folyjunk bele a viszályba, ha úgy gondoljuk, nagy baj van. Egyszerűen csak kérdezzük meg, hogy segítsünk-e valamit – tanácsolja a szakember, és hozzáteszi, nagy önuralom kell ahhoz, hogy minden kényes helyzetben okosan cselekedjünk.- Főleg mi, nők nem szoktuk hagyni, hogy a párunk átlépjen a problémán, hanem azonnal meg akarjuk beszélni, bármiről is legyen szó. Pedig a gyerek előtt nem érdemes boncolgatni egymás szavait, az meg végképp nem jó, ha az ő véleményét is megkérdezzük, ha állásfoglalásra kényszerítjük. A gyerekeknek biztonságos, egyértelmű keretekre van szükségük, nem arra, hogy dönteni kelljen apa és anya között.Ne felejtsük, hogy alapvető minták vagyunk, most tanulják meg tőlünk, hogyan működjenek majd együtt később a saját társaikkal. Most sajátíthatják el a legfontosabb szociális készségeket: mások véleményének tiszteletben tartását, a konfliktuskezelést, a kompromisszumkészséget.
Ezt apával lehet, azt meg csak anyával
“Hogy mindenki tudja mihez tartani magát, ahhoz kevés, érthető, jól betartható és betartatható szabályra van szükség” – vallja Mike-Varga Csilla óvodapedagógus és Kerekítő-foglalkozásvezető, három kisgyermek édesanyja. Ezeket a szabályokat ideális esetben együtt hozzák a szülők, vagy az óvodában, bölcsődében a nevelők. Egészen pici korban nincs apelláta, be kell tartani és kész, mert a lurkó élete múlhat rajta.Aztán ahogy nő a gyermek, változnak a szabályok, lesz olyan, amibe esetleg neki is beleszólása lehet, és jó is, ha megérti, mit miért nem lehet. Mi az, amit soha, mi az, amit az adott helyzettől függően szabad. Ez persze nagyban függ az adott pár elveitől, világnézetétől, tűrőképességétől és egyéb adottságoktól is.Kisiskolás korú gyerekeinknél például remekül működik, hogy vannak dolgok, amiket csak apával lehet, illetve amikor ő itthon van. Barkácsolni vagy fára mászni például. És vannak dolgok, amiket velem lehet. Ezekről együtt döntöttünk a gyerekekkel – magyarázza Csilla. – Az a véleményem, hogy akár gyerekenként változhatnak a szabályok is, hiszen a gyerekeket is önmagukhoz képest mérjük, nem másokhoz viszonyítjuk. Szülő- és pedagógusfüggő, kinek mi fér bele, nyilván ez sokkal több odafigyelést és alkalmazkodást igényel, ugyanakkor így tiszteletben tarthatjuk az egyéni igényeket.Kapcsolódó cikkeink:
- 10 dolog, amit minden újdonsült apának tudnia kell
- Az 5 leggyakoribb félreértés a gyereknevelésben
- A legtipikusabb szülői hibák
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
