Gyerek

Ezt tanultam meg három fiú anyukájaként

Tizenhárom éve én is a harmadik fiamat vártam, három- és hatévesek voltak akkor a "nagy" fiaim. Mikor ezt írom, már mind kamaszok. Mi az, amit megtanultam velük?
2021. Május 28.
Egy csapat  Fotó: Getty

Kedves Ismerősöm, aki a Harmadik Fiadat Várod!

Írok neked néhány tippet, hátha könnyebb lesz az életed, amely szép kihívást hozott neked. Íme, a tanácsaim!

A kérdéseket teljes nyugalommal kell fogadni

Számíts rá, hogy mikor várandósan mászkálsz az utcán két fiad kezét fogva, mindenki azzal jön majd: remélem, lány lesz! Ezt persze hangosan mondják a tesók előtt… Érdemes már most átgondolni, hogyan fogsz reagálni ezekre az amúgy kedvesnek szánt megjegyzésekre. Különösen azért, mert amúgy is a hormonok táncolnak majd benned a terhesség miatt, így sokkal érzékenyebb lehetsz a családod összetételével kapcsolatos megjegyzésekre – mindegy, hogy baráttól, rokontól vagy idegentől kapod. Márpedig kapni fogod.

A legfontosabb az, hogy a srácokat megóvd a csalódottságtól, hogy úgy érezzék, ők esetleg kevésbé értékesek neked csak azért, mert fiúk.

A kérdéseknek egyébként nem lesz vége a szüléssel, csupán megváltoznak, majd arról szólnak, vajon mennyit költesz kajára, mennyit mosol… hát igen, a háromfiús anya speciális identitás.

Mindenből több, nagyobb kell

Három fiú nagyobbat és többet jelent mindenből. Még több legó. Még több étel. Még több építőkocka. Még több zsírkréta. Több hely. Ez három lány esetében is igaz lenne, de a fiúk valahogy minden teret kitöltenek – három meg pláne.

Hát igen, a kajáról szóló közhelyek is igazak. A fiúk nem sokat esznek, hanem rengeteget. A barátaik szintén. Soha nem kell majd azon aggódnod, hogy túl sok virslit főztél vagy túl sok pizzát rendeltél. Ez a fogalom megszűnik létezni. Már most gondold át, melyik élelmiszer-nagykerhez köteleződsz el…

Ezzel párhuzamosan nemsoká te leszel a legalacsonyabb ember a családban. Ami érdekes helyzet, mert hát hogyan fegyelmezz valakit, aki közben lenéz rád? De meg kell mondjam, most, hogy a fiaim már nagyok, imádom az érzést, amikor lehajolnak, hogy megöleljenek.

El kell engedni a tökéletesség kényszerét

Az első babámnál a világon minden elvárásnak meg akartam felelni. Csak bio dolgokat vásároltam, csak én főztem, azt akartam, hogy minden ünnep és nyaralás varázslatos legyen nekik. Amikor azonban a harmadik is megszületett, ez a tökéletesség köddé vált. Meg kellett értsem, hogy az ‘elég jó’ valóban elég jó lesz nekik. És most, hogy már nagyok, bizton mondhatom: az volt. Igazán káoszos, hangos, küzdelmes korszakot éltünk meg együtt, amíg kicsik voltak, de visszatekintve egészen értékesnek látom. Fotózz, videózz, dokumentálj mindent, mert lesz olyan pillanat, hogy nem emlékszel már, milyen volt a kis hangjuk a pubertás előtt, milyen puha volt a hajacskájuk, a bőrük, milyen aranyos volt, mikor még le sem ért a lábuk a székről…

Nem, a fiúkkal nem “könnyebb”

Amikor megszületett a harmadik fiam, idegenek fontosnak tartották elmondani, milyen szerencsés vagyok. “A fiúk könnyebbek!” – harsogták, amiben én egy picit mindig meghaltam belül, és azon gondolkodtam, vajon mit csinálok rosszul… Merthogy én egyáltalán nem éreztem könnyűnek, sőt, inkább nagyon nehéznek. Az én fiaim sosem voltak “könnyűek”. Mindegyiküknek megvoltak a maga furcsaságai, kihívásai. A gyereknevelés bizony nehéz, és ennek semmi köze a gyerek neméhez. Amikor valaki szülővé válik, mindenre számítson, de a ‘könnyű’ szót nyugodtan elfelejtheti.

Érdemes élvezni a kalandot

A fiaim különböző személyiségűek, de mind nagy egyéniség. Voltak évek, amikor annyira nem egyeztek, hogy nem fértek meg egymással egy szobában. De ami számít, hogy amikor fontos, mindig ott vannak egymásnak. Az iskolakezdés, a vakáció, a pizsamapartik, az egészségügyi vészhelyzetek vagy csak amikor egységfrontot kellett alkotni anyával szemben azért, hogy kiharcoljanak valamit… ezek a helyzetek mindig összekovácsolták őket.

A fiaitok mindig is egy csapat lesznek, saját vicceik és emlékeik lesznek, amiket csak ők értenek majd. Nem azt mondom, hogy élvezz minden pillanatot, de érdemes tudni, hogy egyszer az egyáltalán nem élvezhetőkre is azt mondod majd: minden megérte.